namhanman, a Korea-fan

Kőszegi Dia baduk-mester tavaly már szerepelt a Joongang Ilboban, ezúttal a Chosun Ilbo készített vele egy riportot. Reméljük, sikerül megvalósítania a cikkben említett célkitűzéseket, namhanman ezúton kíván sikeres új esztendőt a magyar hölgynek.

Mutatom

Azért az nem akármi, hogy majd kétszáz ember verődött össze egy kizárólag távol-keleti (markáns k-pop vonallal, lásd a tracklistet) popzenét felvonultató mulatságra! Ebből még komoly jelenség is lehet, de hogy a hallyu hazai begyűrűzésének egyik fontos állomása, az egészen biztos. A lelkes, fiatal szervezőbrigád szerint a második etap még nagyobbat fog szólni, és én ebben egy cseppet sem kételkedem. A dalkérés lehetősége továbbra is adott, úgyhogy rohanok is át a listámmal^^

Szóval a memoriter: február 26. (péntek), Tűzraktér (VI. ker., Hegedű u. 3.), este 9 óra

Most ez megy az M1-en.

December elején elfelejtettem kiposztolni, hogy Sólyom László látogatást tett Szöulba, ahol Lee Myung-bak mellett Lee Byung-hunnal is pacsizott -- utóbbiról még a  k-popra szakosodott popseoul.com is megemlékezett. További érdekesség, hogy a Korea Herald szerint azért hívta meg a vacsorára Lee-t, mert a sorozat hatására némileg fellendült a honi turizmus. A jóslatom, úgy tűnik, valóra vált.

Mark Russell, a Pop goes Korea című kötet szerzője (is) nyilatkozott az évtized legjobb dél-koreai filmjeiről.

Végre megjelent a mértékadó Darcy Paquet új könyve.

A nap szerzeménye egy 1964-es felvétel (Ha késel, baj lesz belőle) Dél-Korea első rockbandájának (Add 4) előadásában:

Íme

Nagyjából egyezik az enyémmel. Ezek közül a több fórumon is méltányolt A Brand New Life továbbra sem férhető hozzá, kettő pedig őszintén szólva teljesen elkerülte a figyelmemet (I Am Happy, The Pit and the Pendulum).

A Thirst nálam nincs az első tízben, mert ugyan gyönyörűségesen kivitelezett (akárcsak a Lady Vengeance vagy a Cyborg vagyok...), de valójában egy borzasztó nagy betli, a style over substance iskolapéldája.

A Breathless kihagyása igazán nagy kár, de annyiban kétségtelenül igaza van, hogy a zárlata meglehetősen ügyetlen, ha nem egyenesen elbaltázott.

Mutatok néhány érdekesebb listát és összefoglalót:

- A dél-koreai showbusiness legfontosabb idei hírei

- Top 10 koreai szórakoztatóipari élmunkás 2009-ből

- Kitekintő a 2010-es koreai filmekre

- Top 5 hír a koreai gasztronómiával kapcsolatban

- 16 koreai sztár (3 részletben, lapozni kell)

- Tom Giammarco top 10-es koreai filmes listája 2009-ből

- Az évtized legjobb koreai filmjei szerintem

Bónusz videó a KBS 1993-as szilveszteri adásának egyik zenei betéte, ahol maga az ifjú Lee Byeong-heon is dalra fakad! Aki további szórakoztatóipari élmunkásokat is be tud azonosítani e felvételen, azt virtuális vállveregetésben részesítem^^ (Nem esküszöm meg rá, de szerintem fekete kalapban Ko Hyeon-jeong látható.)

Mutatom

Idén több szempontból is összegzünk, az elmúlt két évtől eltérően azonban kizárólag koreai kontextusban.

Az év 10 legjobb dél-koreai filmje (minimális csalással, azaz néhány kései 2008-as film is fog szerepelni, amelyet csak 2009-ben tettek hozzáférhetővé dvd-n; a másik hozzáfűznivalóm, hogy szeptemberig bezárólag látom be az évet, mivel az annál később bemutatott filmek Dél-Koreán kívül egyelőre még nem férhetőek hozzá):

- My dear enemy: A My dear enemy egy finomra hangolt, rezdülésekből építkező, intim road movie, amely egy egészen érdektelen premisszát tölt fel egészen érdekfeszítő tartalommal. A rendező kezdésnek egy feltűnően hosszú, több mint három perces beállítással vicceli meg a nézőt (a végtelennek tűnő kocsizás újabb és újabb karaktereket mutat be, ekkor még nem tudni, ki lesz a film főhőse), de ezek után rögtön tisztázza a konfliktust: egy negyvenes nő a jó tíz évvel fiatalabb ex-barátját keresi fel a lóversenypályán, hogy fizesse vissza neki a 3 millió wonos kölcsönét. Az első pillanattól kezdve nagy játékosnak tetsző, karizmatikus férfi természetesen nem rendelkezik ennyi készpénzzel, ezért aztán felkerekedik az egykori pár, hogy a kiterjedt kapcsolatokkal bíró adós hitelt kérjen az ismerőseitől, volt szeretőitől és családtagjaitól, kiegyenlítve ezzel korábbi tartozását. A feltűnően tehetséges Lee Yoon-ki negyedik nagyjátékfilmje két homlokegyenest eltérő mentalitású főszereplőt tár elénk, akik kocsival, busszal, metróval és gyalogosan barangolják be Szöult: egy kevés beszédű, zárkózott és pesszimista nőt, valamint egy kommunikatív, szertelen és javíthatatlanul optimista férfit – kettejük dinamikája képezi a mozi alapját. Pazar élethelyzetek, remekül megfestett mellékszereplők, kellemes jazzmelódiák, de mindenekelőtt a főhős tandemet megformáló Ha Jung-woo (Az üldöző sorozatgyilkosa) és Jeon Do-yeon (lásd az idei koreai filmhéten bemutatott Secret sunshine-ban) briliáns játéka avatja a My dear enemy-t a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetésévé. (via)

- My friend & his wife: A dél-koreai nemzetiségű Shin Dong-il ellen jószerivel minden összeesküdött: hiába rendezett két kiemelkedő nagyjátékfilmet (Host & Guest, My friend & his wife), alkotásai elhasaltak a  mozikasszáknál, érdemi publicitás hiányában pedig a DVD-kiadások sem jutottak el kellő mennyiségű nézőhöz. Méregerős, karakterközpontú munkái márpedig jóval többet érdemelnek ennél, a My friend & his wife példának okáért valamennyi regiszteren mesterien játszik: bensőséges, háromszereplős kamaradráma, amely egy családcentrikus, áldozatkész szakács, annak fodrász felesége és egy kőgazdag, törtető bróker egymáshoz fűződő kapcsolatát mutatja be, a téma egyszerűségéhez idomuló puritán formában. A játékidő első felében a sorkatonaság alatt örök barátságot fogadó két férfi mindennapi életéről kapunk részletes képet, egy szerencsétlen tragédia azonban derékba töri a házaspár életét, és felforgatja a triumvirátus egymáshoz fűződő kapcsolatát: a szakács börtönbe vonul a bróker helyett, a tőzsdei üzletkötő pedig viszonyt kezd legjobb barátja feleségével. Shin mindent ráhagy a három nagyszerűen teljesítő színészember dinamikájára; súlyos morális kérdésekről értekező, allegorikus története letaglózó erejű látlelet az emberi természetről. (via)

Breathless: Yang Ik-joon minimálköltségvetésű debütáló munkája a kiemelkedő évet záró dél-koreai függetlenfilmek talán legjobbika: egy olyan világba kalauzol, ahol a kommunikáció kizárólag szitokszavakra és ökölcsapásokra korlátozott. Ilyen közegbe helyezi a saját maga által megformált pénzbehajtó verőember és egy hasonlóképp zűrös családi háttérrel rendelkező iskoláslány különös barátság-történetét, amely, legyen bármilyen didaktikus, az év egyik legmeghatóbb, legérzékenyebb moziját eredményezi.

Like you know it all: Hong Sang-soo olyan egyenletes színvonalon dolgozik, mint senki más a világon: minden filmje ugyanarról szól, férfiak és nők közötti találkozásokról és beszélgetésekről, formanyelvileg puritán, ám általában trükkös (döntően párhuzamokra, belső szimmetriákra épülő) narratív szerkezetben elmesélve. Jelen munkája a Woman is the future of man önreflektív hagyományát követi (művészfilm-rendező főhős, amelyet Hong állandó színésze, Kim Tae-woo játszik), amelynek első fele ráadásul egy koreai filmfesztiválon játszódik, hogy aztán a második, Jeju szigetét helyszínül választó etapban megismétlődhessenek a korábbi kínos, nézői szemszögből azonban szerfelett mulatságos epizódok.

Possessed: A legjobb dél-koreai horror a Két nővér óta. X itt írt róla egy szépet.

Mother: Bong Joon-ho nem rendez mást, csak remek műveket és remekműveket: a Mother a Memories of murderrel egyetemben az utóbbi csoportba sorolható. Idei mesterdarabja a történetmesélés magasiskolája, amelyben a mindenre elszánt címszereplő azt próbálja bizonyítani, hogy nem a gyengeelméjű fia volt a filmbéli kegyetlen gyilkosság tettese. Míg A halál jele és A gazdatest szintetizálta Bong mániáit (társadalomkritikus hangvétel; felderítés, nyomozás), a Motherben különválnak és két szabályos egységet alkotnak e motívumok: a mozi első fele dermesztő szatíra (cserbenhagyásos gázolást elkövető, golfozó szupergazdagok + doumikkal enyelgő sztárügyvéd a noraebangban -- éjfekete humorral aláhúzott, hihetetlenül pontos gyomrosok ezek), a játékidő második részében pedig a magándetektívvé átvedlett anyafigura kísérli meg rekonstruálni az eseményeket.

Castaway on the moon: Az év koreai vígjátékában Jeong Jae-yeong parádézik a sikertelen öngyilkossági kísérletet elkövető, eladósodott kisember szerepében, aki a Han folyóba veti magát, ám a megnyugvást hozó mennyország helyett egy lakatlan szigeten találja magát (vö. Számkivetett, csak színtisztán a komikumra kihegyezve). Utóbb egy olyan hölgy is bekapcsolódik a történetbe, aki három éve nem mozdult ki a szobájából (vö. hikikomori), csak hogy átfordulhasson a mozi egy zavarbaejtő romantikus komédiába (kommunikációs viszontagságok, egymásra utaltság). Idén ezen a frenetikus letéteméyen röhögtem a legtöbbet.

Bandhobi: Shin Dong-il legfrissebb alkotása korántsem tökéletes: erőteljesen zsúfoltnak és didaktikusnak vélem, de még így is vitán felül az év leginkább előremutató, progresszív szemléletű munkája. 2009 egyik különlegessége koreai filmes szempontból az volt, hogy az MBC egy olyan sorozatot sugárzott (Tamra, the island), amelyben első ízben volt egy külföldi (az egyik) főszereplő. Ezt megelőzően, júniusban azonban akadt két kisköltségvetésű dél-koreai független film, amelyek külföldieket (ráadásul nem egy francia szépfiút, hanem bangladesi illegális munkásokat) szerepeltettek. Ha a Where is Ronny... úttörőnek nevezhető a tekintetben, hogy mélységet ad egy koreai és egy nem-koreai közötti barátságnak, akkor a Bandhobi egyenesen forradalmi jelentőségű: itt egy -- a Where is Ronny-ban is feltűnő -- bangladesi fiatalember nemhogy összebarátkozik, de egyenesen beleszeret egy koreai középiskolás lányba. Bangladesi  munkás csókolózik egy 17 éves kiskorúval: érezzük a tabusértő jelleget, ilyet még nem mutattak a koreai filmvásznon. Ugyanakkor balgaság lenne öncélú, polgárpukkasztásra kifuttatott mozinak nevezni a Bandhobit: Shin szociálisan érzékeny munkája kíméletlenül bírálja a koreai társadalmi berendezkedést (hol direkt, hol szimbolikus módon: azért az nem akármi, amikor a csaj egy MB2 névre hallgató szexuális szolgáltatóipari egységben kap munkát - az elnevezés a jelenlegi koreai elnökre utal, ahol az MB jelentése Myung-bak, míg a 2 (koreaiul: i) az elnök vezetéknevére (Lee, ejtsd: I) utal)). Vélhetően nem is tudtam felfejteni minden rétegét, X több érdekességet talált, érdemes elolvasni.

Daytime drinking: a lista utolsó két tételén már nagyon kellett gondolkodnom, úgy tűnik, nem láttam idén 10 jó szívvel ajánlható, kiemelkedően erős koreai filmet. A Daytime drinking a független filmek sorát erősíti, amely egy fiatalember Gangwon tartományba tett,  félreértésekkel és más kellemetlenségekkel teletűzdelt, balul elsült kirándulását regéli el, méghozzá igen humoros formában. Sajnos jóval hosszabb a kelleténél, idővel elveszti a lendületét és gyakorlatilag érdektelenségbe fullad: részletmegoldásaiban azonban kiváló.

Treeless mountain: a visszafogott, melankolikus In between days-zel bemutatkozó Kim So-yong idei nagyjátékfilmje a lehető legcsupaszabb, dokumentarista formába csomagolja a mágikus realizmust: a lelécelt édesapa felkutatására felesküdött édesanya az önző, alkoholista nagynénire bízza négy és hétéves kislányát, és azzal az ígérettel hagyja el csemetéit, hogy azon a napon fog visszatérni, amikor a malacperselyt teljesen megtöltik apróval a lányok. A rendezőnő is magára hagyja a kicsiket, hadd improvizáljanak: szöcskéket pirítanak,  hogy azokat eladva érmékhez juthassanak, majd mikor a kishúg rájön arra, hogy az 500 wonost be lehet váltani kisebb címletekre is, kicserélik az összes pénzüket 100 wonosra, hogy minél hamarabb tele legyen az a fránya persely. A szentimentalizmus csapdáját bámulatos ügyességgel elkerülő Treeless mountain a legjobb pillanataiban színtiszta költészetté nemesül: bepillantást enged két magányos, ám életrevaló, eszes kislány csodavilágába.

Potenciális jelöltek, amelyeket még nem láttam: Aeja, Paju, Actresses, Season of good rain, Dance of time, Fly penguin, Good morning president, Old partner

Az év koreai lemezei:

- Infinity of Sound: In Dreams Volume 1.

- Drunken Tiger: Feel gHood Muzik -- The 8th wonder

- E.via: A. K. A. Happy E.vil

- Winterplay: Hot summerplay

- Clazziquai: Mucho Punk

- Big Queens: Hot Debut Album

- Epik High: [e]

- Loveholics: In The Air

- Rumble Fish: One Sweet Day

- Leessang: Hexagonal

- Casker: Your Songs

- Younha: Growing Season

Az év halottai: Roh Moo-hyun, Kim Dae-jung

Az év felfedezettjei: Kim Kkot-bi, Baek Jin-hee

Az év legviccesebb popkulturális híre: a T-ara lánybanda és a wc-papírgyártó cég esete. Folytatás itt.

Az év cukisága: Wang Seok-hyeon (a tavalyi év végén bemutatott Speedy scandalban szupersztárrá avanzsált kiskölyök): Nuna song. Az sem baj, hogy nem tud énekelni.

Az év giccse: IU -- Boo. Az ízléstelenség tökéletessége. Hibátlan műalkotás:)

Az év visszatérései: Park Jin-young (lassan negyven, de még mindig hihetetlenül cool és brutális munkabírása van: lásd az új szerzeményét) és Ivy (új album + egy leheletfinom szimbolikájú sláger).

Az év slágere: természetesen a Gee.

Az év koreográfiája: megosztott díjat hirdetünk: Brown Eyed Girls: Abracadabra (legendás csípőmozgás); Kara: Mister (legendás húzentrógeres üleprázás, csak hogy precízek legyünk: 엉덩이춤); Super Junior: Sorry Sorry (legendás magyar néptáncelemek).

Az év emberei: Lee Byeong-heon és Rain (sikeres hollywoodi debütálásuk okán)

Az év legviccesebb tévéshowja: az SBS csatorna Star King című műsorának alábbi epizódja, amelyben Bob Sapp, a 150 kilós MMA-harcos találkozik a Kara 40 kilós pöttöm pannáival, hogy -- többek között -- együtt prezentálják az év egyik koreográfiáját (lásd fentebb).

A fenti videón a Fluxus Music dél-koreai lemezkiadó zenészei (pl. Clazziquai, Winterplay, W & Whale) éneklik az All I Want For Christmas Is You című szerzeményt.

Itt pedig Alex (a Clazziquai frontembere) és Hye-won (a Winterplay énekesnője) élőben adja elő a White Christmas-t.

Végezetül egy nem akármilyen hangulatú, közös jammelés az Auld Lang Syne-ra.

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!

Dr. Csoma Mózes új kötetének (Magyarok Koreában) bemutatója december 8-án (kedden), 16:00 órakor lesz az ELTE BTK (1088, Budapest, Múzeum körút 4.) "A" épületének Kari Tanácstermében. Minden érdeklődőt szeretettel vár az ELTE BTK Koreai Tanszéke és az Eötvös Kiadó!

A könyv hivatalos ismertetője a következő:

Az első magyar utazók a 19. század végén és a 20. század elején még az Osztrák-Magyar Monarchia zászlaja alatt érkeztek a Koreai-félszigetre. Közülük többen is forrásértékű megfigyeléseket tettek a nagy múltú ország belső viszonyairól, valamint a félsziget körül kibontakozó nagyhatalmi vetélkedésről. A japán gyarmati uralom 1910-es kezdetét követően is több magyar látogató fordult meg Koreában, de a hivatalos érintkezés csak 1948-ban kezdődhetett meg hazánk és az ideiglenes jelleggel megosztásra került félsziget északi része között. A KNDK-val vállalt szolidaritás évtizedei után Magyarország 1989-ben a szocialista országok közül elsőként vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Koreai Köztársasággal, ami visszafordíthatatlan változásokat indított el a hidegháborús szövetségi rendszerben. Ezzel új fejezet kezdődött hazánk és a Koreai-félsziget viszonyában, hisz a két nemzet között végre ideológiai-politikai befolyástól független kapcsolatok kezdődhettek meg. E könyv a többi közt azoknak a magyar utazóknak, újságíróknak, diplomatáknak forrásértékű visszaemlékezéseit tartalmazza, akik az elmúlt közel százhúsz év során megfordultak a Koreai-félszigeten. A különböző történelmi korszakokból származó visszaemlékezéseket 75 szövegközi kép és egyéb dokumentum illusztrálja, amelyek közül több mint 30 még sohasem került publikálásra.

Mutatom

Más: a statisztika szerint tegnap 257x látogatták meg a namhanman blogot, ami új rekord (ennek több mint a 90%-a természetesen A palota ékkövét emlegető posztomra érkezett).

Maximális respekt azoknak a kezdeményező kedvű, lelkes fiataloknak, akik belevágtak a Shinshoku fever névre hallgató rendezvénysorozat szervezésébe. A japán és dél-koreai popzenére szakosodott mulatság első felvonása december 11-én, este 9 órakor veszi kezdetét a Tűzraktérben (Budapest, VI. kerület, Hegedű utca 3.), ahová a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Hát ezt is megéltük, járóképes csecsemőkorba léptünk, ünnepeljük e jeles eseményt az Iris öt legjobb magyar vonatkozású jelenetével!

1. Elegáns utalás a '89-es magyar határnyitásra!  Velejéig cool Budapest-montázs! Lee Byung-hun a Hősök terénél taxizik! Merénylet az Országos Széchényi Könyvtár udvarán! Menekülés kisföldalattival! Pirotechnikai bemutató egy MÁV-hangárban! Flashback: a Yonsei egyetem campusa menő!

2. Kim Tae-hee 05:10-től gulyáslevest eszik Lee Byung-hun és Jeong Joon-ho társaságában! Autentikus kenyér-mártogatás! Fun fact #1: 08:20-tól a háttérben Dia barátosném és Váradi Gábor producer látható! Fun fact #2: a filigrán Kim Tae-hee étvágya legendás!

3. Vallomás a balatonarácsi vasútállomás előtt (05:26)! Hihetetlen izgalmak! Ármány és szerelem!

4. Szöktetés a Festetics-kastélyból! A magyar statiszta, aki azt mondja: "állj!" Hipermodern kémkütyük! Autós üldözés a Balaton-partnál!

5. Végezetül elhinteném a válogatás csimborasszóját, e tökéletességet: leleplezés a Nyugati pályaudvaron (03:45-től)! Lee Byung-hun MÁV-jegyet vásárol! Az észak-koreai ügynök (Kim Seung-woo), aki magyarul gajdol! ("Diplomata vagyok! A gyilkos után futottam!") A gyártásvezető, aki azt mondja a statisztáknak: "tessék kiabálni!" Lángba boruló szerető! (főcímdal: Baek Ji-young: 잊지 말아요) Autós üldözés a Nagykörúton!

- A berlini fal leomlásának 20. évfordulója alkalmából a Chosun Ilbo a Koreai-félsziget potenciális egyesítéséről közölt egy összeállítást.

- Ugyanitt az észak-koreai feketepiacon árusított dél-koreai tévészériákról is elmélkednek.

- Megjelent a Korean Cinema Today harmadik száma, amely ingyenesen letölthető a KOFIC (Korean Film Council) honlapjáról.

- Jang Dong-gun és Ko So-young a legújabb ünnepelt sztárpár.

- November 6-án tartották az idei Daejong (Grand Bell) filmes díjátadó gálát, ahol teljesen érthetetlen módon a harmatgyenge Divine weapon lett a legjobb film (a Mother, a Take off, a Haeundae és a Sky and sea ellenében). Jó hír viszont, hogy az elbűvölő Kim Kkot-bi (Breathless) vihette haza a női felfedezettnek járó elismerést. A nyertesek listája itt, megemlékezés itt, képek itt, az ünnepség teljes egészében pedig itt tekinthető meg.

- X monumentális esszéje a helyi történelmi drámákról (sageuk) és a '90-es évek egyik fontos, ám kevéssé ismert dél-koreai mozijáról (Eternal empire). Erre már tényleg nincs mit mondani: abszolút csúcsteljesítmény. Ja, és most már twitterezik is.

- A mai muzsikaszó az SNSD frontemberének (Tae-yeon) egyik rendhagyó felvétele, amelyen jazzt énekel. Semmi különös, mindenesetre kifejezetten üdítő érzés minimális improvizációt hallani egy amúgy termékesített, robotizált csajtól:

/Jun Ji-hyun aka. Gianna Jun 2007-es mobiltelefon-reklámja/

Noha célzottan csak az idei kirándulásom során figyeltem és rangsoroltam a helyi reklámarcokat, korábbi dél-koreai utaim során is csináltam néhány képet az általam -- akkor még jóval csekélyebb számban -- ismert celebritásokról. Nem reprezentatív szöuli felmérésem szerint Kim Yu-na, Lee Hyo-ri és Kim Tae-hee alkotja a népszerűségi mesterhármast (hivatalosan pedig ők), alább mutatok is néhány felvételt róluk, a végén pedig bónusznak megosztok pár fotót egy olyan myeong-dongi bolt kínálatáról, amely dél-koreai sztárok portréival ellátott csecsebecsék árusítására szakosodott.

/Jun Ji-hyun 2009-ben teát promótál/


/Lee Hyo-ri soju-t reklámoz/


/Kis cég, szerény marketing: ugye te is akarsz egy olyan esernyőt, ami az SNSD-s lányok kedvence?/

/Rendhagyó plakát, ahol nem a szépség számít: Jang Mi-ran, a dél-koreaiak világ- és olimpiai bajnok súlyemelőnője, aki a pekingi olimpián szakításban, lökésben és összetettben is világrekordot ért el/


/Kim Tae-hee-s mobilreklám 2007-ből/


/A felső sorban balról az első kettő Kim Yu-na, míg a harmadik az énekesnő Son Dam-bi/


 /Kim Tae-hee ismét, mellette pedig talán az énekes-színész Kim Hyun-joong látható, de erre nem esküdnék meg/


/Miként látható, a celeb bigyóvásár alapvetően a hölgyeknek lett kitalálva, csupán szerencsével lehet találni Jun Ji-hyunos vagy Lee Yeong-ae-s kulcstartót/


/Balra egy nehézsúlyú szórakoztatóipari élmunkás, Rain alias Jeong Ji-hoon, jobbra a színész Song Seung-heon, alul pedig a DBSK aka. TVXQ zenekar látható/


/Dél-koreai férfisztárokkal ellátott pénztárcák és noteszek: női szív, hasadj meg:)/

A magyar - dél-koreai diplomáciai kapcsolat felvételének 20. évfordulója alkalmából november 12. és 14. között egy nemzetközi konferenciát szervez az ELTE BTK koreai tanszéke az egyetem épületében. Az előadásokat három szekcióba tematizálták, ezek a következők: koreai nyelv és irodalom, koreai művészet és kultúra,  illetve koreai történelem és politika. A részletes program pdf-ben letölthető innen.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők!

Mutatom

Most szerdán ment le a KBS2-n a részben Magyarországon forgatott Iris első epizódja, ennek kapcsán írtam egy rövidet a Filmvilág blogjára. Angol felirattal, online a mysojun tekinthető meg, ajánlom mindenki érdeklődő figyelmébe.

A fenti íráshoz kiegészítésül a következőket tenném hozzá:

- Lee Byung-hun munkaadóját ugyanaz a színész (Kim Young-chul) játssza, aki A bosszúban (A bittersweet life) is ezt a szerepet alakította (ő volt a maffiavezér, ha emlékszünk).

- A Yonsei egyetem campusa igen menő.

- Kim Tae-hee 2:1 arányban issza a somaeket, ami a soju (rendkívül népszerű, 20%-os koreai alkoholfajta, ízre mint a hígított vodka) és a maekju (sör) szavak összevonásából áll össze.

- Kim Tae-hee legendás étvágyáról a Korea Times számol be, de úgy rémlik, hogy valamelyik szórakoztatóipari szakmunkás Lee Hyo-ri Off the rec című valóságshowjában is elhintette ezt az információmorzsát.

- A sorozatban szereplő szöuli szórakozóhely beazonosítására (Club mass? Club answer?) telefonos segítséget fogok igénybevenni, sajnos egyedül kevés vagyok hozzá.

Az évszázad legrosszabb szóvicce után jöjjön néhány felvétel a Pusan International Film Festival (PIFF) idei kiadásából, amely tegnapelőtt, október 8-án vette kezdetét.

Vörös szőnyeges felvonulás, klipesítve, másfél percben:

A filmfesztivál SBS által közvetített, ünnepélyes megnyitója megtekinthető teljes egészében, hat részre vágva a youtube-on, álljon itt most az első, 10 perces szegmens, amelynek csúcspontja egy ultrakínos, tehát hihetetlen vicces interjú Lee Byung-hunnal és a kialvatlan Josh Hartnettel -- utóbbinak kiosztottak egy igen szemrevaló, ugyanakkor bénítóan ügyetlen tolmács hölgyet, ami roppant szórakoztatóvá teszi a semmitmondó, protokolláris kérdezz-feleleket. (Fun fact: az ötödik szeletben 4:17-nél a jobb alsó sarokban Pálfi György, a Hukkle és a Taxidermia rendezője látható.)

Szöuli tartózkodásom alatt Eun-sunnal közösen ellátogattunk a Kortárs Művészetek Múzeumába, hogy megtekintsük a manhwa (만화, amely egyaránt jelenthet koreai képregényt vagy rajzfilmet) száz éves évfordulójára rendezett nagyszabású kiállítást. Következzen most egy képes beszámoló erről a különleges eseményről. (Ajánlott olvasmány ez és ez.)



Dél-Korea első számú rajzfilmhérosza Robot Taekwon V, az óriásrobot, aki nem jöhetett volna létre a mecha-specialista Nagai Go Mazinger Z-je nélkül. Felhívnám a figyelmet a taekwondozó, patrióta szuperhős fejdíszére, amely hű másolata a legendás, japánverő Yi Sun-sin admirális sisakjának.



Ki látott már ennyi koreai képregényt egy rakáson?



Bruce Lee-t Dél-Koreában Lee So-ryong néven ismerik, népszerűségét pedig legszebben a Kwon Sang-woo és Han Ga-in főszereplésével készült Once Upon a Time in Highschool példázza.



Fiúknak szóló (vö. shonen manga) képregénymagazinok a '90-es évekből.



Felnőtteknek szóló (vö. seinen és josei manga) képregények.



Balról jobbra: White, Daengi, Wink, Issue, ismét Daengi, végül Renaissance



Karikatúra 1904-ből: huzavona Japán és Ororszország között (vö. orosz-japán háború), középen a nagyhatalmaknak kiszolgáltatott Korea látható.



Újabb karikatúra, csak most francia nyelven: horgászverseny Oroszország, Japán és Kína között, áldozati szerepkörben ismét csak Korea látható.



Robot Taekwon V a kortárs művészet tükrében.



Are you happy, Mr. Taekwon?



Válogatott koreai képregényoldalak a falon.

A karaokét Magyarországon sem kell bemutatni, ám van egy igen lényeges különbség a távol-keleti országok karaoke-kultúrája és a nyugaton meghonosodott műfaj között: míg itthon idegen közönség előtt énekelhet a vállalkozó szellemű (értsd: ittas) személy, Ázsiában személyesebb-intimebb jellegű e kollektív mulatság. Nagy tér helyett egy kis (drágább helyeken nem is annyira apró) szobába zsúfolódik a mindenkori baráti társaság, hogy némi alkohol szürcsölgetése mellett mindenkiből előtörhessen a szunnyadó megasztár. Az egyes országokban használt elnevezésekről a wikipédia tudósít (zhaoman kollégát majd megkérjük, hogy nyilatkozzon a tajvani helyzetről), én most maradnék a személyes tapasztalatoknál, amelyeket a szöuli noraebangokban szereztem (a norae jelentése ének, míg a bang szobát jelent).

A két mikrofonnal, plazmatévével, számos hangszóróval és fénytechnikával felszerelt karaoke-szobákban az opcionális kellékeket jelentő csörgőkön kívül egy távirányítót és két telefonkönyv vastagságú katalógust találunk, amelyek az ezres nagyságrendben rendelkezésre álló dalokat tartalmazzák: előbb a koreai, majd a nyugati nótákat, ezeket néhány délkelet-ázsiai felvétel követi (japán, vietnámi), zárásként pedig az utólag beillesztett kiegészítő lapokat böngészhetjük, amelyek legfrissebb hazai slágereket listázzák.



A koreai-módi mulatozás több szintet különböztet meg, vegyünk mondjuk egy átlagos péntek estét: kezdésnek vacsora, bemelegítésnek sör és soju, utána át a suljipbe (술집, azaz kocsma), a harmadik lépcső pedig már lehet maga a noraebang vagy egy tetszőleges szórakozóhely (és pl. utána énekeljük el a maradék energiánkat). A mulatság-aritmetika végeredménye az, hogy péntek-szombat éjfél után gyakorlatilag nem lehet józan embert látni az utcán (kedvenc példám az a fiatal nagyvállalati alkalmazott, akit péntek este már 9-kor a barátai cipeltek a taxihoz a főváros Gangnam névre hallgató, igen fancy negyedében), a hazaérkezés pedig reggel hat óra előtt nem mondható jellemzőnek (példának álljon itt a Club NB, ahol hajnali ötkor is ugyanúgy heringparti van, mint éjfélkor).

Visszatérve a noraebanghoz: személy szerint nem tudok ennél jobb szórakozási formát mondani. Az idei dél-koreai utam során a konstans kornyikálás eredményeképp végig be voltam rekedve, kérdezte is pár koreai ismerős, hogy mi a gond a hangommal, mondom, nálunk nincs noraebang, és most 18 nap alatt kell bepótolnom az éves adagom.

Eddig a hivatalos változat, aki kíváncsi arra, hogy kit hívnak douminak, az olvassa el ezt a cikket, és nézze meg a Host & guestet, illetve a Between love and hate-et.

/Képmagyarázat: 1. A noraebang-extázis tökéletes pillanatképe. 2. A kellékek: noraebang-masina, katalógus, irányító és csörgő. 3. Decens, ötvenes koreai üzletemberek megőrülése hétfő éjszaka egy noraebangban./

- A leggyönyörűbb hír, amivel jelenleg szolgálhatok, az az, hogy a theauteurs.com-on egy szimpla regisztráció után nyomban online nézhető Kim Ki-young legnagyobb klasszikusa, a több ízben minden idők legjobb koreai filmjének választott The housemaid (lásd a képet).

- A Bandhobi mellett csak Hur Jin-ho új mozijának (Season of good rain) várom jobban a DVD-megjelenését; addig is olvashatunk róla néhány kedvező kritikát (itt és itt), illetve megnézhetjük, miféle celebritások voltak jelen az alkotás szöuli VIP premierjén (ha elidőzünk az egérrel az egyes fotókon, ellenőrizhetjük, kiket ismertünk fel, én 9/17-tel éppenhogy átmentem a vizsgán:))

- Szakértők elmélkednek a dél-koreai mozilátogatók filmfogyasztási szokásairól.

- Alig két hét múlva kezdetét veszi Ázsia egyik legjelentősebb nemzetközi filmfesztiválja, a PIFF. A Korea Times filmrovatának felelőse, Lee Hyo-won írt egy szép beharangozó cikket e jeles eseményről.

- Nemrégiben ráleltem egy viszonylag friss, kizárólag dél-koreai filmekkel foglalkozó oldalra. Nem gondolom kiemelkedőnek az írásokat, viszont a honlapért felelős angol srác egy olyan szimpatikus koreai feleséget zsákolt be magának, hogy szigorúan mérve is megérdemel egy  népszerűsítő linket (hát nem aranyosak?).

- Legújabb felfedezésem Nah Youn-sun, Dél-Korea talán legnevesebb jazzénekesnője, alább  rögvest mutatok is tőle egy válogatást:

Kilistázom ezeket a remek edutainment-sorozatokat, hátha rajtam kívül más is hasznát veszi:

- Let's speak korean! (teljes season 1): ez a legrégebbi fellelhető verzió, bájosan iskolás, érdemes belenézni, de az elkövetkező szériák erősebbek.

- Let's speak korean! (teljes season 2): a koreai-amerikai Lisa Kelley és az amerikai sztártanár, Stephen Revere kollaborációja két lelkes tanulóval megspékelve; a teljesen kezdőknek nem ajánlom, mert ehhez már profi módon kell tudni a hangeult. Sűrű az adás, sokat nem cicóznak, ebben a szezonban érzem a legerősebbnek a grammatikai részt, amit Steven mindig szépen el is magyaráz. A kultúrtörténeti intermezzoért (Korean insight-szegmens) dicséret jár.

- Let's speak korean! (teljes season 3): a 130 részes sorozat egy az egyben a Darakwon által kiadott Arirang Korean Basics című két kötetes tankönyv fejezeteit követi, ekként kombinálva a leghatékonyabb. Szerintem ez a legszórakoztatóbb évad az összes közül,  a  tanulók sikerélményét szem előtt tartva nem sokat markol, leckénként egyetlen két mondatos dialógust prezentál, amelyet aztán szétcincál Lisa Kelley és Kim Young, az új koreai-amerikai tanár. Az igazi mókamester egyébként az amerikai diák, Blake, aki  a korábbi kiadásban tapasztalt feszengés meg idegeskedés helyett elengedi magát és felszabadultan marháskodik.

- Let's speak korean! (néhány epizód a season 4-ből): e szezonról már értekeztem a blog hasábjain.