HTML

namhanman, a Korea-fan

Namhanman meets Korean popular culture. Namhanman is based in Budapest, Hungary. Contact: namhanman@gmail.com /// Célkeresztben a dél-koreai popkultúra (kiváltképp a filmművészet). Hírek és villámkritikák a Koreai Köztársaság (Daehan Minguk) mozgóképtermésének gyöngyszemeiről.

Utolsó kommentek

A nap koreai szava

2008.01.07. 15:35 namhanman

Happiness (Hur Jin-ho, 2007)

 

A finom hangvételű, szubtilis melodrámákra szakosodott Hur Jin-ho (ejtsd: Ha Dzsin-ho, zárt "a"-val) tavalyi alkotása a Christmas in august alapvetését (halálos betegség) boronálja össze a One fine spring day szakítástörténetével, lényegi eltérésként csupán azt lehetne megemlíteni, hogy míg korábbi munkáiban szigorúan a férfi-női pár személyes, intim terére koncentrált, a Happinessben átfogóbb kontextusba (lélekölő nagyvárosi mókuskerék vs. megnyugvást adó, meditatív vidék) helyezi cselekményének világát. Ekként arra is sor kerül, ami a kivételes tehetségű direktor mindössze négy egészestés tételt számláló életművében még soha: egy alkoholista, szöuli playboy és egy eldugott kis szanatóriumban kezelt, halálos tüdőbeteg lány szerelmét elregélő mozi moralizálásba, egyértelmű ítélkezésbe csap át, ami elsősorban a rendezőtől eleddig tökéletesen idegen, hangsúlyozottan sulykolt mondatokban, valamint a züllés melegágyát jelentő urbánus lét (a "Rossz") és a gyógyító erővel bíró, puritán falusi életmód (a "Jó") ütköztetésében mutatkozik meg.

Ami a fentebb említettek, továbbá az elnagyolt, kidolgozatlan expozíció és a néhány slendriánul odavetett jelenet ellenére mégis érdemessé teszi Hur legkevésbé sikerült filmjét a megtekintésre, az a főszereplő tandemet megformáló két egészen remek színész munkája. A kezdetben mellékszerepekbe száműzött Hwang Jeong-min az utóbbi évek legfelkapottabb sztárjává (You are my sunshine, Bloody tie) nőtte ki magát, idén már egymaga vitt a hátán egy sikeres pszicho-horrort (Black house): céltalanul sodródó, luxusban fuldokló yuppie-ja emlékezetes, érzékletesen megjelenített karakter. Az ex-modell Lim Su-jeong szintúgy páratlan tálentum, tehetségét olyan munkákban bizonyította, mint az A tale of two sisters  (a testvérpár egyike, Janghwa) és az I'm a cyborg, but that's OK (a magát cyborgnak képzelő, hibbant hölgy): gyógyíthatatlan betegsége ellenére is bájos, természetes, életvidám figura -- a Happiness  játékidejének végére pozícionált futása a mű tökéletes drámai csúcspontja, egyben az egész 2007-es esztendő legszívszorítóbb, legőszintébb filmes szcénája.

2 komment

Címkék: kritikák


A bejegyzés trackback címe:

https://namhanman.blog.hu/api/trackback/id/tr17288284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

halas 2008.09.24. 16:37:39

szia
kicsit hosszu volt, de a videki kepek nagyon szepek voltak

namhanman · http://namhanman.blog.hu 2008.09.26. 23:09:33

Üdv halas,

örülök, hogy tetszett, ajánlom Hur korábbi filmjeit is, nálam óriási favorit a csávó.