HTML

namhanman, a Korea-fan

Namhanman meets Korean popular culture. Namhanman is based in Budapest, Hungary. Contact: namhanman@gmail.com /// Célkeresztben a dél-koreai popkultúra (kiváltképp a filmművészet). Hírek és villámkritikák a Koreai Köztársaság (Daehan Minguk) mozgóképtermésének gyöngyszemeiről.

Utolsó kommentek

A nap koreai szava

2010.12.28. 16:21 namhanman

Best of 2010

Idén filmes és zenei szempontból is összegzünk, méghozzá koreai és nemzetközi kontextusban is. A koreai filmes év nálam a tavaly még nem látott (2009. szeptemberétől) filmektől az idén még nem látható (2010 szeptemberig) alkotásokig terjed.

Az év legjobb dél-koreai filmjei

- Actresses: E J-yong (Lee Jae-yong) hat ismert hazai színésznőt mozgató, dokumentarista játékfilmje a kiterjedt koreai popkulturális referenciahálót sikerrel dekódoló és a szereplőket jól ismerő közönség számára az év egyik legragyogóbb mozija, mindenki másnak csupán egy szellemes, szórakoztató munka a képmás (filmszerep) és az aktor hölgyek valódi énjének kapcsolatáról. Egy valóban megtörtént, Vogue-os közös fotózás köré szervezi Lee e beszélgetős film nem létező cselekményét, amely a különböző generációkat képviselő, önmagukat alakító színésznők eszmecseréire és vitáira épül. A húszas Kim Ok-vin (Thirst) és a modellként is ismeretes Kim Min-hee (Asako in Ruby Shoes, Hellcats) csendes megfigyelő csupán, a prímet a két harmincas rivális (a hallyu-sztár Choi Ji-woo és a gazdag mágnástól elvált Ko Hyun-jung) párharca viszi, de szarkasztikus megjegyzéseivel a mai napig gyönyörű Lee Mi-sook (Mulberry, Untold Scandal) és a másodvirágzását élő, hatvanas Yoon Yeo-jeong (The Insect Woman, The Housemaid) is kiveszi a részét a jóból.

- A Brand New Life: A 2010-es év legnézettebb koreai mozijával (The Man from Nowhere) Dél-Korea rögvest a szívébe zárta az ország legtehetségesebb gyerekszínészét (Kim Sae-ron), ám az apró hölgy Ounice Lecomte kevesek által látott, önéletrajzi ihletésű, kisköltségvetésű függetlenfilmjében mutatta meg elsőként rendkívüli képességeit. E páratlan érzékenységű munkában egy olyan kislányt formál meg, akit az édesapja maga hagyott ott az árvaházban: e trauma feldolgozásáról és a beilleszkedés nehézségeiről szól A Brand New Life, visszafogottan, mindennemű hivalkodástól és szentimentalizmustól mentesen, nagy művészi erővel.

- Ha Ha Ha: Hong Sang-soo idén végre nyert egy komoly díjat (Cannes, Un Certain Regard), amely alighanem nem lett volna lehetséges Claire Denis zsűrielnöksége nélkül, hiszen a szíve mélyén Hong egy francia filmrendező: Eric Rohmerre jellemző csevely-filmeket készít és a Ha Ha Ha sem kivétel ez alól. A férfi-nő kapcsolat elemzését most két barát visszaemlékezéseibe ágyazza, akik felidézik azt a nyarat, amikor egymás tudta nélkül tartózkodtak ugyanabban a városban s találkoztak ugyanazokkal az emberekkel. Minden adott egy Hong Sang-soo filmhez, hiszen a mester már a Turning Gate óta ugyanazt a filmet forgatja: barátok, italozás, nők, kínos beszélgetések és ezek párhuzamba állított ismétlésfüzérei. A főhős álombéli dialógusa Yi Sun-sin admirálissal a 2010-es év dél-koreai filmes csúcsjelenete (e tekintetben csupán a The Man from Nowhere fináléjában látható késpárbaj lehet érdemi versenytárs).

- I Saw the Devil és The Man from Nowhere: Az üldöző (The Chaser) óta folyamatosan brutalizálódó koreai thrillerek pompázatos teljesítményei ezek a bosszúfilmek, amelyek képregénybe illő, papírmasé karakterekkel dolgoznak, egyszerűek, mint a lejtő és semmi újdonságot nem mutatnak fel, csak éppen hihetetlen magabiztossággal levezényelt, professzionális kivitelezésű, elemi erejű letétemények, amelyek mesterien értenek a feszültségkeltéshez és példátlan brutalitásukkal sokkolják a nézőt (az I Saw the Devilt csonkítatlan formában nem is engedték bemutatni Dél-Koreában). Ne szépítsük: hatásvadász exploitation-mozik ezek, viszont a vállalásukat pazarul teljesítik. Az I Saw the Devilben egy pszichopata sorozatgyilkos (Choi Min-sik) kivégzi a szuper kemény szuper titkosügynök (Lee Byung-hun) jegyesét, miután az utóbbi bepöccen és belemegy egy húzd meg-ereszd meg játékba a beteg elméjű mészárossal: minden egyes móresre tanítás után elengedi, majd pedig ismét lecsap rá, csak éppen még kegyetlenebb, még durvább módon. Ez az erőszak-felüllicitálás leginkább Choi Min-sik őrült zsenije miatt működik, aki Dél-Korea Robert De Niroja, egyúttal a földkerekség egyik legragyogóbb élő férfi színésze.

A The Man from Nowhere mindenekelőtt azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy egy feminin, nőiesen finom arcvonásokkal rendelkező, ún. kkotnam-ot (szó szerint: virág-férfi, vagyis szépfiú) tesz meg főszereplőnek (Won Bin, lásd Taegukgi, Mother) és egy kevés beszédű, rejtélyes múlttal rendelkező, szuper kemény szuper titkosügynököt kreál belőle, aki rendet tesz az alvilágban, miután elrabolják a zálogháza szomszédságában lakó drogfüggő (!) sztriptíztáncosnőt (!!) és annak cuki kislányát (!!!). Panel panel hátán, mégis működik, ugyanis ért a suspense-hez, nagyszerűek a harci jelenetek (Sammo Hung, Ching Siu-tung és Yuen Woo-ping állva tapsikolna) és olyan iszonyatos tempót diktál, hogy egyszer sem nézünk az óránkra a 120 perces játékidő alatt. A finálé leszámolásjelenete a heroic bloodshed leggyönyörűbb hagyományait idézi, az instant klasszikus késharcról pedig már értekeztem.

- The Housemaid: Im Sang-soo olyannyira átszabta Kim Ki-young eredeti, 1960-as alapvetését, hogy bajosan nevezhető remake-nek az idei változat: a felső-középosztálybeli családot hipergazdag arisztokratákra cseréli, a gyerekek száma kettőről egyre csökken, ráadásul az idős szolgáló képében beemel egy kulcsfontosságú figurát. A változtatások azonban azt szolgálják, hogy Kim mesterhez hasonlóan Im is egy érvényes állítást fogalmazzon meg kora társadalomról. A rendező szerint abban áll 50 év tanulsága, hogy a szerény anyagi körülmények között élő szobalányoknak ma már semmi esélyük a felemelkedésre: az egykori erőszakos csábítók védtelen áldozatokká, csereszabatos termékekké váltak a gazdagok szemében.

- Secret Reunion: Nagyon rossz szájízzel hagytam ott ezt az alkotást, mivel tökéletesen irreális, indokolatlanul hurráoptimista a befejezése, és utólag inkább erre a csalódásra emlékszik az ember, még ha addig remekül is teljesít a mozi. A 2010-es év első nagy dél-koreai filmsikerével, a Secret Reunionnal ez a helyzet: az MB-érát példásan leképező története (egy egykori észak-koreai ügynök és egy egykori dél-koreai ügynök közös vállalkozásba kezd abban a téves feltevésben, hogy a másik fél nem ismeri a személyes múltját) jeleskedik feszültségépítésben és ügyesen kihasználja a kölcsönös bizalomhiányból fakadó szituációkat, csak azt a gyáva, töketlen zárlatot tudnám feledni...

Potenciális jelöltek, amelyeket még nem láttam: The Unjust, Midnight FM, The Yellow Sea, Cyrano Agency, Bedevilled, Oki's Movie, The Recipe, A Better Tomorrow (remake), The Quiz Show Scandal


Az év legjobb filmjei

- Black Swan

- Winter's Bone

- The Kids Are All Right

- Amer

- Reign of Assassins

- Buried

- The Social Network


Az év legjobb dél-koreai albumai


- 10cm: 10cm

- Park Ki-young: Woman Being

- Standing Egg: With

- Bye Bye Sea: City Complex

- Brown Eyed Soul: Vol. 3

- DJ DOC: Vol. 7

- Winterplay: Touche Mon Amour

- Kim Yoon-ah: 315360

- Epik High: Epilogue

- 2NE1: To Anyone

- Ga-in: Step 2/4

- Nah Youn-sun: Same Girl

- BoA: Hurricane Venus

- Younha: Lost in Love

- Hwayobi: Hwayobi


Az év legjobb albumai

- Cassandra Wilson: Silver Pony

- Cee Lo Green: The Lady Killer

- Far East Movement: Free Wired

- Nikki Yanofsky: Nikki

- Lizz Wright: Fellowship

- Sara Bareilles: Kaleidoscope Heart

- Janelle Monáe: The ArchAndroid

- Kanye West: My Beautiful Dark Twisted Fantasy

- Sharon Jones & the Dap-Kings: I Learned the Hard Way

- The Foreign Exchange: Authenticity

- Girl Talk: All Day

- Raheem DeVaughn: The Love & War MasterPeace

- Caro Emerald: Deleted Scenes From The Cutting Room Floor

- Robyn: Body Talk

- Pink Martini: Joy To The World


Egyéb koreai elismerések

Az év halottja: Andre Kim

Az év sztárpárja: Shin Se-kyung és Jong-hyun

Az év kulturális kezdeményezése: Az Ask a Korean! blog koreai popzenei legendákat bemutató sorozata

Az év felfedezettjei: Kim Sae-ron és Lee Min-jeong

Az év slágere: Míg 2007-ben (Tell Me), 2008-ban (Nobody) és 2009-ben (Gee) nem volt kérdéses, mi volt az év dalszerzeménye, 2010-ről ez nem mondható el: országos hisztériát kiváltó megaslágerről nem beszélhetünk, ekként a döntésem természetesen szubjektív: nálam DJ DOC I'm A Guy Like This című agyonjátszott nyári bulislágere nyert.

Ring Ding Dong-díj: a SHINee jelentékeny agyalágyultságáról elnevezett speciális elismeréssel az év legidiótább, fantasztikus-elasztikus koreai slágerét jutalmazzuk. E rangos díjat idén vitán felül a T-ara érdemelte ki a YaYaYa című elmebajával. Érdemes beleolvasni a dalszövegbe: külön felhívnám a figyelmet a mély értelmű "Let me see ya lalalala, love me hey yayayaya", illetőleg a hasonlóképp tudós "Ya ma yo ma lova lova, yo ma yo ma supa nova" sorra. A kategória vigaszdíjasa BoA a Hurricane Venus című számával, amelyben a következő hangzik el: "Electronic manic supersonic bionic energy". Köszönjük, BoA!

Az év embere: Kim Yu-na (a vancouveri téli olimpián mutatott szenzációs teljesítménye okán)

Az év koreográfiája: Idén nem láttam olyan markáns koreográfiát, mint tavaly, ekként győzteshirdetés helyett inkább megmutatom a mindig zseniális Eat Your Kimchi blog házaspárjának kompilációját

Az év klipje: J.ae: No. 5

12 komment

Címkék: exkluzív


A bejegyzés trackback címe:

https://namhanman.blog.hu/api/trackback/id/tr1002544327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2010.12.29. 11:46:49

én az i saw the devilben nem tudtam megbocsátani a dramuturgia esetlenségeit, és nekem túl hosszú is volt...a sehonnainak utánézek feltétlen, már régóta fenem rá a fogam!

bog.art 2010.12.29. 12:11:31

@ringsider: én is ugyanezeket nem tudtam megbocsátani a devil-nek, különösen a bittersweet life fényében...nekem a man from nowhere se jött be, totál kiszámítható és hatásvadász volt (megbocsáthatatlanul sok lövöldözéssel egy koreai filmhez képest), de hátha neked bejön. viszont az idén készült no mercy kellemes meglepetés volt, tisztességes thriller, nagyszerű színészekkel (seol kyeong gu és ryuu seung beom) és meglepő befejezéssel. mindenképpen ajánlom megtekintésre. és a servant sem volt rossz, azt hiszem, többször meg kell még néznem, hogy teljesen értsem a szereplők hátsó szándékait...kiváló kosztümös film (szintén nagyszerű alakításokkal, de ez már-már természetes a dél-koreai filmek esetében)

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2010.12.29. 12:13:59

@bog.art: örülök, hogy nem vagyok vele egyedül...a film erényei számosak, épp ezért ilyen fájdalmasak a hibái...sok lövöldözés?? JÖHET! ;-)

bog.art 2010.12.29. 12:21:32

@ringsider: a dél-koreai filmekben azért én jobban bírom a bare knuckle-t vagy a baseball-ütős, vasrudas összejöveteleket....kár elszakadni a szép népi hagyományoktól....;-)

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2010.12.29. 12:27:36

@bog.art: ja hogy erről fúj a szél...:-) a sehonnaiban van egy állítólag durva jó késharc...és a Devilben is van egy szép kis szekvencia a taxiban...;-)

bog.art 2010.12.29. 12:45:51

@ringsider: jaja, az tetszeni fog (a két szereplő mozgásából gyakorlatilag azonnal le lehet venni, hogy melyikőjük képzett harcművész és melyikőjük nem az, én aljas módon az előbbinek szurkoltam ;-)
a devilben meg többet kézitusát vártam volna azok után, amit choi bemutatott a crying fist-ben, nem kispályás az öreg, kihasználhatták volna a képességeit jobban is :-(
kiváncsian várom, hogy fog tetszeni a nowhere man.....(azért, ha tudod, a no mercy-t is nézd meg, az még tartja a jó kis koreai filmek színvonalát, semmi elamerikaisodás...)

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2010.12.29. 12:48:04

@bog.art: persze, feljegyeztem!majd jelzem hogy tetszettek, de ez már nem idén lesz...:-P

namhanman 2010.12.29. 17:09:10

A No Mercy Oldboy akar lenni, csak annyira meg nem jó, viszont kétségkívül van olyan könyörtelen. Nálam nem jött szóban a listában.

A The Servanton meg a Blades of Bloodon gondolkodtam, mert mindkettő jó, de egyik sem igazán átütő.

Amúgy a Bedevilled-et sajnálom a legjobban, hogy nem jött ki idén dvd-n, mert nagy favorit lehetett volna:)

bog.art 2010.12.29. 17:55:25

@namhanman: persze, de hát a legtöbb bosszúfilm a vengeance-trilógiából merítkezik, nem is azt állítom, hogy földbe gyökerezett tőle a lábam, de tisztességesen megcsinált thriller és nem is akar többnek látszani. amiben többet nyújtott, mint egy átlagos suspence-film, az az, hogy a színészi játéknak köszönhetően egyszerűen belekényszerülsz abba, hogy megpróbáld megérteni az elmebeteg tettek mozgatórugóját és nem kapásból elhajítod a bosszú ideáját (pont, mint a park-filmeknél)....nekem ez a páros most jobban bejött, mint a lee-choi (nagy kedvencem) kettős a devil-ből.
a bedevilled-re ezek után kiváncsi vagyok...:-)

namhanman 2010.12.29. 19:55:57

@bog.art: "de tisztességesen megcsinált thriller és nem is akar többnek látszani."

Egyetértünk:)

bog.art 2010.12.31. 10:25:36

@namhanman: tényleg, és a poetry hogy-hogy nem került be a legjobbak közé? vagy annyira azért nem tetszett?

namhanman 2010.12.31. 16:22:33

@bog.art: A rendező összes többi filmjét jobban szeretem, mint a Poetry-t.