A nő és a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legkegyetlenebb önzés és a féktelen hiúság fűtenek. A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állasz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Parázson fekszik, aki egy nő ágyában fekszik. /Márai Sándor: Füves könyv/

Jóllehet hivatalosan már a negyvenes évek közepén kihalt az USA filmművészetéből a screwball comedy vígjátéki alműfaja, jellegzetes alaphelyzetei, motívumai, figurái a mai napig felfedezhetők, nem meglepő módon éppen a hozzá legközelebb álló zsánerben, a romantikus komédiában. A My sassy girl című, überelhetetlen hallyu-klasszikus  excentrikus, karakán főhősnője (Jun Ji-hyun) például hamisítatlan screwball karakter, az Art of seduction pedig e kevéssé ismert alműfaj egyik visszatérő paneljére, a nemek harcára húzza fel kiemelkedően szellemes, kacagtató cselekményét. Adott két ellenkező nemű, sikeres és jómódú fiatal, akik szakmájuk mellett a csábítás művészetét is professzionális szinten űzik, egymással szemben azonban még a legprecízebben kivitelezett trükkjeik sem bizonyulnak működőképesnek. Megkezdődik hát a kudarcot még csak távolról sem ismerő, nehézsúlyú hódítók frappáns párbeszédekkel és remekül eltalált szituációkkal aládúcolt húzd meg-ereszd meg játéka (a kérlelhetetlen hölgy megkaparintásán fáradozó úriember története kapcsán joggal sejlik fel a hasonló dinamikával dolgozó How to lose a guy in 10 days című amerikai mozi), amelybe még a My sassy girlből ismerős, mókás film a filmben betétet is illesztettek a vérre menő párharc konkrét megjelenítése kedvéért (míg a My sassy girl a chambarák világát idézi meg egy formanyelvileg is autentikus, rendkívül találó akciószekvencia képében, jelen munka a wuxia alműfaja előtt tiszteleg). Érthetetlen módon alulreprezentált film ez, az imdb-n mindösszesen egy angol nyelvű kritika olvasható róla (az is indokolatlanul negatív színben tünteti fel), még a megbízható ízlésű koreanfilm.org sem tiszteli meg egy recenzióval: ezen postban tettem egy szerény kísérletet arra, hogy kiemeljem ezen jobb sorsa érdemes darabot az amúgy meglehetősen lagymatag dél-koreai romantikus komédiák tengeréből.