Csupa jól hírrel szolgálhatok: májusban indul az általam szervezett koreai filmklub az Örökmozgóban, illetőleg ugyanebben a hónapban veszi kezdetét a harmadik koreai filmhét az Uránia moziban. Lássuk sorjában.

Az Örökmozgós (Erzsébet körút 39., a Király és a Wesselényi utca között) filmklub első vetítése május 5-én (szerda), 18:00 órakor lesz, a választott mozi pedig a Számkivetett a Holdon  (Castaway on the Moon, lásd a plakátot) című nagyszerűség, amelyről a következőt nyilatkoztam a tavalyi best of listámon:

"A 2009-es esztendő legjobb koreai vígjátékában Jeong Jae-yeong parádézik a sikertelen öngyilkossági kísérletet elkövető, eladósodott kisember szerepében, aki a Han folyóba veti magát, ám a megnyugvást hozó mennyország helyett egy lakatlan szigeten találja magát (vö. Számkivetett, csak színtisztán a komikumra kihegyezve). Utóbb egy olyan hölgy is bekapcsolódik a történetbe, aki három éve nem mozdult ki a szobájából (vö. hikikomori), csak hogy átfordulhasson a mozi egy zavarbaejtő romantikus komédiába (kommunikációs viszontagságok, egymásra utaltság). Idén ezen a frenetikus letéteményen röhögtem a legtöbbet."

További jóságok: a filmet Gianni jóvoltából magyar felirattal vetítjük, a belépés pedig ingyenes, ekként a megjelenés kötelező!^^ A vetítés előtt egy rövid előadást tartok az új koreai mozi reneszánszáról, a film után pedig az Örökmozgó kávézójában lesz lehetőség diskurzusra. Facebookon jelezhettek, ha jöttök. Végezetül lássuk az alkotás magyar feliratos trailerét:

A Koreai Köztársaság nagykövetsége által szervezett dél-koreai filmhét május 10. és 14. között kerül megrendezésre az Uránia Nemzeti Filmszínházban, máris mondom a programot:

Május 10. (hétfő): A gyilkos hangja (kisterem, 17:00), Nemzeti válogatott (nagyterem, 19 és 21 órától).
Május 11. (kedd): Egy szépség portréja (kisterem, 17:00), A bronzérmes (nagyterem, 19 és 21 órától).
Május 12. (szerda): A maszkos sztár (kisterem, 17:00), Bocsánat (nagyterem, 19 és 21 órától).
Május 13. (csütörtök): Remekmű (kisterem, 17:00), Repülj, Heo Dong-gu! (nagyterem, 19 és 21 órától).
Május 14. (péntek): Egy mázsás bombázó (kisterem, 17:00), Pletykalavina (nagyterem, 19 és 21 órától).

A filmeket eredeti nyelven, angol felirattal, magyar szinkrontolmáccsal vetítjük. A nagytermes előadásokra szóló jegy ára 770 forint, míg a kistermes vetítések ingyenesek.

Mielőtt még egyesével végigmennék a filmhéten bemutatásra kerülő mozikon, mindenki szíves figyelmébe ajánlom az esemény hivatalos prospektusát, amely innen tölthető le.
 

A bronzérmes (Park Geon-yong, 2009)

Lee Ji-bong olimpiai bronzérmes súlyemelő, aki már sok évvel ezelőtt visszavonult az aktív versenyzéstől. Vonakodva bár, de elfogadja a részére felajánlott edzői állást egy eldugott kistelepülés lánygimnáziumában: feladatául kapja, hogy toborozzon egy iskolai csapatot ehhez a kevéssé népszerű sporthoz és érjen el velük eredményeket a helyi versenyeken.

A 2009-es koreai filmhéten bemutatott kézilabdás-mozi (Életünk legszebb pillanatai) után idén két újabb igaz történeten alapuló, szokatlan sportválasztású alkotással bővül a kínálat: míg a Nemzeti válogatott síugrókat, A bronzérmes női súlyemelőket szerepeltet konvencionális vonalvezetésű, ám melegszívű, tanulságos történetében.

A rendezőről: A bronzérmes Park Geon-yong debütáló alkotása. Park korábban Kwak Kyung-taek mellett dolgozott rendezőasszisztensként (Tájfun, 2005).

A gyilkos hangja (Park Jin-pyo, 2006)

Han Kyung-bae népszerű televíziós hírolvasó, mintaszerű élettel, aminek egy csapára vége szakad, mikor egy bűnöző váltságdíj fejében elrabolja kilenc éves kisfiát. Megkezdődik a hajsza a telefonon utasításokat adó, fenyegetőző gyilkos után: Han előbb egyedül, majd pedig a rendőrség segítségével próbálja felkutatni a tettest, ám az mindig egy lépéssel előttük jár. Az idő ketyeg, napok, majd hetek telnek el eredménytelenül – vajon sikerül élve megtalálniuk a kisfiút?

A gyilkos hangja mintha csak a tavalyi koreai filmhéten vetített Rejtett napfény és A halál jele „szerelemgyereke” lenne: míg előbbiből az emberrablás motívumát, utóbbiból a tehetetlen, inkompetens rendőrséget veszi kölcsön egy feszült, könyörtelen thriller erejéig. Főszerepben Seol Kyung-gu, aki Song Kang-ho mellett alighanem Dél-Korea legkitűnőbb kortárs férfiszínésze.

A rendezőről: Park Jin-pyo 1966-ban született, a Chungang Egyetem filmszakán szerzett diplomát. Elsőfilmje, a Túl fiatal a halálhoz (2001) négy díjat nyert a 7. Pusani Filmfesztiválon. Második alkotása, a Te vagy mindenem (2005) című melodráma még sikeresebbnek bizonyult a koreai közönség körében, több mint három millióan voltak kíváncsiak rá a filmszínházakban. Legfrissebb munkájával (Közelebb a mennyországhoz, 2009) ismét visszakanyarodott a melodráma műfajához.

A maszkos sztár (Kim Hyun-soo, Kim Sang-chan, 2007)

Dal-ho és feltörekvő rockzenekara a megélhetés biztosítása végett kénytelen érzelmekben túlcsorduló, hagyományos koreai popzenét (ún. trot) játszani a helyi klubokban. Amikor egy menedzser megkeresi egy lemezszerződéssel, rögtön igent mond, ám legnagyobb csalódására rock helyett folytatnia kell a trot-zenélést. Egy tehetségkutató televíziós műsorban zavarában maszkkal az arcán lép fel, ami nem várt sztárstátuszba katapultálja őt: a közönség megőrül a rejtélyes trot-énekesért, Dal-ho azonban így egyre távolabb sodródik régi szerelmétől.

Az Egy mázsás szépség mellett A maszkos sztár az idei koreai filmhét másik zenés komédiája, amely a tradicionális koreai balladák világába kalauzol. A trot a foxtrot táncműfajából eredetheztető, mind az elnevezés, mind pedig egyszerű ütemszerkezet tekintetében.

A rendezőpárosról:  Kim Hyun-soo 1972-ben született, első saját rendezése A maszkos sztárhoz hasonlóan 2007-ben került forgalmazásra a dél-koreai mozikban (Mabbak, a bajnok). Az 1970-es születésű Kim Sang-channak ez az első társrendezése, korábban a Tube Entertainmentnél dolgozott produkciós vezetőként (Hazafelé, 2002; Tube: Alagút a halálba, 2003).

Bocsánat (Kang Yi-kwan, 2005)

Hyun-junggal hét év együttlét után szakít barátja, ám ő rögvest beleugrik egy másik kapcsolatba: a vele egy épületben dolgozó Sang-hoon régóta érdeklődést mutatott iránta, a nő pedig enged neki, rövidesen össze is házasodnak. Kapcsolatukon akkor jelentkeznek az első repedések, amikor Hyun-jung – immár állapotosan – meglátogatja a munkája kapcsán elutazni kényszerült férjét. A nő kétségei tovább erősödnek, amikor Szöulban több ízben is összetalálkozik ex-barátjával.

A Bocsánat érdemi cselekmény nélküli, pusztán hangulatokra épülő, józan párkapcsolati dráma a kortárs dél-koreai mozi egyik legragyogóbb színésznőjével (Moon So-ri) a főszerepben. A film eredeti, többértelmű címe megerősíti a keresztény szimbólumrendszer jelenlétét: a Sa-kwa egyaránt jelent almát és bocsánatkérést.

A rendezőről: Az 1971-es születésű Kang Yi-kwan a szociológia szak elvégzése után iratkozott be a Koreai Filmakadémiára. Rendezőasszisztensként dolgozott a Három barát (1996) és a Memento Mori (1999) forgatásán. A Bocsánat az első nagyjátékfilmje.

Nemzeti válogatott (Kim Yong-hwa, 2009)

1996-ot írunk, amikor egy dél-koreai kisvárosban (Muju) megkezdődnek az építkezések annak érdekében, hogy a település sikerrel pályázhasson a 2002-es téli olimpia megrendezésének jogáért. Mivel a helyi önkormányzatot arról értesítik, hogy a koreai sportolók száma nem éri el a megszabott kvótát, a városvezetés egy nemzeti síugró válogatott létrehozásával oldja fel a problémát. A szedett-vedett amatőrökből álló társaságból egyedül a síelői múlttal rendelkező, koreai-amerikai csapatkapitány (Ha Jeong-woo) lóg ki, aki azért érkezett Dél-Koreába, hogy megkeresse rég nem látott szülőanyját.

Az ország első olimpiai síugró-válogatottjának megszületését és viszontagságos felkészülését dramatizáló Nemzeti válogatott a tavalyi esztendő második legnézettebb filmje volt Dél-Koreában (több mint 8 millióan látták).

A rendezőről: Az 1971-es születésű Kim Yong-hwa mindhárom nagyjátékfilmje kiemelkedően sikeresen szerepelt a koreai mozikasszáknál: az idei koreai filmhéten ezek közül kettőt is megtekinthet a magyar közönség (Nemzeti válogatott, Egy mázsás bombázó).

Egy mázsás bombázó (Kim Yong-hwa, 2006)

Hanna (Kim Ah-jung élete szerepében) tehetséges, ám túlsúlyos, önbizalomhiányban szenvedő énekesnő, akinek abból áll a munkája, hogy Amy, a tátogó popdíva helyett énekel a koncertek során. Ugyan szerelmes Amy menedzserébe, de nincs elég bátorsága ahhoz, hogy hangot adjon érzelmeinek. Egy megalázó szituáció után úgy dönt, hogy titokban az egész testét átplasztikáztatja, és Jenny néven új életet kezd: a csodás átalakulás sikert hoz mind a karrierjében, mind pedig a szerelmi életében, ám valódi identitásának felfedése nem várt fordulatot eredményez…

A 2006-os év egyik igazi meglepetésfilmje volt ez a zenei betétekkel megrakott komédia, amely – szemben Kim Ki-duk hazánkban is bemutatott munkájával, az Idővel – a humor eszköztárával mutat rá a dél-koreai társadalom egyik mániájára, a plasztikai sebészeti beavatkozásokra.

Egy szépség portréja (Jeon Yoon-soo, 2008)

A jó nevű udvari festőfamíliából származó Shin Yun-jung különleges művészi tehetsége már kisgyermekkorában megmutatkozik, ám a szigorúan patriarchális alapokon működő, XVIII. századi konfuciánus Koreában a fiútestvére van kijelölve arra, hogy továbbvigye e családi hagyományt. Miután bátyja egy kudarc hatására öngyilkos lesz, Yun-jung felveszi testvére nevét (Shin Yun-bok) és férfiruhába öltözik, hogy eltitkolja valódi nemét. A királyi palota festőiskolájában szexuális tartalmú, obszcén képeivel sokkolja a konzervatív oktatókat; mentora titkon szerelmes belé, ám a fiúnak öltözött lány szíve választottja nem más, mint egy megnyerő haramia.

A Joseon-dinasztia egyik leghíresebb, Hye-won néven is ismeretes festője valójában férfi volt, a gender-csavarért a regényeredetit jegyző Lee Jung-myung felel. Az elegáns kiállítású, erotikus töltetű alkotás vérbeli kosztümös melodráma, amelyet kivált A palota ékköve felnőtt rajongói fognak értékelni.

A rendezőről: Az 1971-es születésű Jeon Yoon-soo rendezőasszisztensként kezdte munkáját Kang Je-gyu mellett (A gingko ágy, 1996; Shiri, 1999). Első saját rendezését (Mesterszakács) a tavalyi koreai filmhéten a magyar közönség is megtekinthette.

Remekmű (Kwak Jae-yong, 2003)

Az egyetemista Ji-hye takarítás közben rábukkan egy dobozra, amely az édesanyjához címzett szerelmes leveleket tartalmazza. Noha a küldemények többsége elhunyt édesapjától származik, talál egy Jun-ha néven író férfit is. Múltbéli visszapillantásokon keresztül képet kapunk édesanyja első románcáról, amely meglepő hasonlóságot mutat lánya, Ji-hye szerelmi életével.

A Remekmű nehézsúlyú sztárparádéval (Son Ye-jin a diáklány és az édesanya szerepében, Jo Seung-woo, Jo In-seong) megtámogatott, nosztalgikus színezetű melodráma: előre és hátra szörföl az időben, hogy bemutassa két generáció ifjúkori párkapcsolati próbálkozásait, amelyek a társadalmi változások ellenére lényegében változatlanok maradnak.

A rendezőről: Az 1959-es születésű Kwak Jae-yong a mai napig nem tudta túlszárnyalni első rendezésének sikerét: a Szeszélyes barátnőm (2001) az új koreai mozi megkerülhetetlen romantikus komédiájává nemesedett, amely nemcsak hazájában, de az egész (dél)kelet-ázsiai térségben óriási népszerűségnek örvendett. A forgatókönyvíróként is jeleskedő Kwak a Remekművet követően még három egészestés mozifilmet rendezett (Bemutatom a barátnőmet, 2004; Hatalmas hercegnőm, 2007; Cyborg lány, 2008).

Pletykalavina (Kang Hyeong-cheol, 2008)

Nam Hyun-soo (Cha Tae-hyun) a harmincas évei közepén járó, sikeres rádiós műsorvezető, akinek a popzenei karrierje után is sikerült megőriznie népszerűségét. Kényelmes agglegény életét egy ifjú hölgy, Jung-nam forgatja fel, aki azt állítja, hogy ő lenne a balul elsült tizenéves románcából fogant lánya. Jung-nam ráadásul nem egyedül kívánja megszállni Hyun-soo lakását, hanem a hét esztendős kisfiával: a celeb-rádiósnak valójában a hirtelen jött nagypapasággal járó sokk feldolgozása jelenti a kisebbik problémát, ugyanis ha nem sikerül eltitkolnia a nyilvánosság előtt e kellemetlen tényt, akkor végérvényesen pontot tehet karrierje végére.

Rekorder komédiákból nincs hiány a 2010-es koreai filmhéten: míg az Egy mázsás szépség minden idők második legnézettebb dél-koreai vígjátéka, a Pletykalavina a kategória meglepetés-bajnoka, amely több mint 8 millió eladott jeggyel büszkélkedhet. Fergeteges humorú darab, pazarul megírt dialógusokkal és egy felejthetetlen gyerekszereplővel (Wang Seok-hyun).

A rendezőről: Kang Hyeong-cheol debütáló alkotása a Pletykalavina, amely nagyszabású marketingkampány nélkül, szájról szájra terjedő propagandával ért el impozáns bevételi mutatókat.

Repülj, Heo Dong-gu! (Park Gyoo-tae, 2007)

Heo Dong-gu 11 éves, értelmi fogyatékos kisfiú, aki akkor a legboldogabb, ha vizet tölthet általános iskolás osztálytársai poharába. Miután vízautomata kerül az osztályterembe, Dong-gu kedvenc tevékenysége okafogyottá válik, egészen addig, amíg fel nem fedezi, hogy az iskolai baseballcsapatnak is szüksége van egy vizesfiúra. A vizesfiúból a hiányos taglétszám miatt idővel csapattag válik, ám a szabályok és a játék elsajátítása nem megy zökkenőmentesen.

Park Gyoo-tae elragadóan bájos, melegszívű, megejtő humorú meséje a legjobb értelemben vett családi film, amelyben nem történik semmi különleges, mégis különleges élményt nyújt. Az alkotás hivatalos angol forgalmazási címe (Bunt) azt a baseballban használatos speciális ütésfajtát (az ún. lepattintást) jelöli, amelyet a főhős kisfiú használ.

A rendezőről: A Repülj, Heo Dong-gu! Park Gyoo-tae elsőfilmje. Korábban forgatókönyvíróként is dolgozott (Szia, Dharma; 2001).