Nevezett úriembert vélhetően már nem kell bemutatnom a blog olvasóinak, annyit írtam már róla: vitán felül ő nevezhető a legismertebb nem koreai nemzetiségű koreai filmszakírónak, megannyi cikke és tanulmánya jelent már meg a témában, igen kimerítő koreai filmes honlapja a koreanfilm.org-on érhető el, saját kötete pedig az idei év végén fog megjelenni New Korean Cinema címmel (az amazon augusztusi dátumot ír, de ne higgyünk neki).

Paquet urat az idei udinei filmfesztiválon volt szerencsém személyesen megismerni, a névjegykártya-csere után abban maradtunk, hogyha kimegyek Szöulba, akkor ezt jelezni fogom felé. A levélváltást telefonhívás követte, ekképpen egy szép pénteki napon találkoztunk egy ebéd erejéig. Ajándékként négy, angol felirattal ellátott, klasszikus magyar filmet vittem neki DVD-n (Valahol Európában, A tanú, A tizedes meg a többiek, Körhinta), tőle pedig két könyvet kaptam: az egyik a KOFIC honlapján pdf-ben hozzáférhető Who's Who in Korean Film Industry: Directors, a másik pedig egy igazi ritkaság (Lee Man-hee: The Poet of Night), amelyet a 10. busani filmfesztivál retrospektív vetítéssorozata kapcsán adtak ki ezen ismeretlen, ám meghatározó koreai szerzőegyéniségről (lásd még a Korean Cinema Today első számát). Nagy élmény volt nekem ez a találkozó, ő volt az első olyan ember, akinek nem kellett magyarázkodni, hogy most akkor melyik koreai filmre is gondolok: Paquet úr tudása imponáló, ő azon kevés nyugati közé tartozik, aki az epicentrumból követte végig a koreai mozi ezredvégi felvirágzását (1997 óta él Szöulban) -- kisujjában a koreai filmtörténet, nem hiába a Kyunghee Egyetem meghívott oktatója.