Közeleg az esztendő vége, lehet készíteni a mozis best of listákat, ám mi rögvest előre tekintünk, és sorra vesszük a legjelentősebb dél-koreai képalkotók bemutatásra váró munkáit.
Míg az európai filmes modernizmus két tajvani mestere (Hou Hsiao-hsien, Tsai Ming-liang) nemzetközi szinten igen komoly reputációnak örvend, Dél-Korea szerzőzsenije, Antonioni és Rohmer távol-keleti unokája széles körben abszolút ismeretlennek mondható (itthon végképp, pedig a Titanicon vetítésre került a Woman is the future of man című alkotása). Hong Sang-soo sorrendben nyolcadik, ám első HD-re forgatott nagyjátékfilmje, a Night and day egy Franciaországba menekülő, negyvenes éveiben járó festő viharos életébe enged majd bepillantást (a címnek semmi köze a népszerű Cole Porter-nótához).
Alighanem Kim Ji-woon Dél-Korea legnehezebben beskatulyázható zsánerfilmese, készített már fekete komédiát (The quiet family), az Office space párdarabjának tekinthető egzisztencialista szatírát (The foul king), melankolikus horrort (A tale of two sisters) és bámulatos szépségű neo-noirt (A bittersweet life). 2008 első felének legnagyobb durranása vélhetően a The good, the bad and the weird címre hallgató Leone-parafrázis lesz, amely Korea japán megszállásának idejére, a '30-as évek Mandzsúriájába helyezi vérbő, egy kincset rejtő térkép megkaparintásáról szóló történetét. A címszerepekben olyan színészhéroszokat köszönthetünk majd, mint Jung Woo-sung (The good; Musa), Lee Byung-hun (The bad; A bittersweet life) és Song Kang-ho (The weird; The host).
Park Chan-wookot, az Oldboy és a Bosszú-trilógia (lásd előző post) szerzőjét bizonyára nem kell bemutatni a magyar közönségnek, a tálentumban és szakmai hozzáértésben egyáltalán nem szűkölködő kortárs dél-koreai rendezőgeneráció egyik legkiválóbbikáról beszélek, aki jövőre egy rendhagyó, melodrámába oltott vámpírfilmmel fog előrukkolni, amely jelenleg az Evil live címet viseli. Főszerepben a JSA és a Secret sunshine kiválósága, Song Kang-ho. Park emellett még a New York, j'taime című nemzetközi szkeccsfilmben is elvállalt egy epizódot olyan nevek mellett, mint Andrej Zvjagincev, Fatih Akin, Mira Nair és Wang Xiaoshuai.
Úgy hiszem, a Barking dogs never bite, Memories of murder és a The host alkotója, Bong Joon-ho sem szorul különösebb méltatásra: noha életműve mindössze az előbb elsorolt egészestés mozikból áll, ezek elképesztő kritikai- és közönségsikereinek köszönhetően ő is bekerült a legtöbbször emlegetett dél-koreai direktorok közé. Miként Park Chan-wook, jelenleg ő is egy szkeccsfilmen dolgozik, csak éppen egy 5 perces kisfilm helyett egy fél órás művet várnak tőle. A Tokyo! című opusban Bong Japán egyik súlyos társadalmi problémáját, a hikikomori jelenségét járja majd körül, amelyben a film (anti)hőse hirtelen belezúg egy pizzakihordó lányba, minekután kénytelen lesz megszakítani önkéntes szobafogságát a hölgy felkeresése érdekében. Következő nagyjátékfilmje, az Anya munkacímet viselő alkotás forgatása 2008-ban kezdődik el, s cselekménye egy olyan anyáról fog szólni, aki a gyilkossággal vádolt fiát igyekszik majd megmenteni -- vajon találunk majd hasonlóságokat Naruse és Pudovkin azonos című munkáival?
Utolsó kommentek