Több romanizáció is létezik, én a két legismertebbről szeretnék szólni: az elméletileg 1984 és 2000 között használt McCune-Reischauer rendszerről (Észak-Koreában a mai napig ezt használják, de Dél-Koreában is vannak még követői, az angol nyelvű Korea Times például csupán 2006-ban tért át az új átírásra) és a 2000-től használatos, újragondolt latin betűs átírásról. (A Yale egyetem által kidolgozott rendszert most hanyagolnám, mert nagyon ritkán használják, lényegében csak nyelvészek által ismeretes.)

A McCune-Reischauer rendszernek meglátásom szerint az a legnagyobb érdeme, hogy a koreai fonetikával köszönőviszonyban sem álló laikusok számára is megadatik a lehetőség, hogy igen pontosan kiejtsenek egy-egy koreai szót vagy kifejezést -- akár már első ránézésre. Köszönhető ez leginkább azoknak a hangsúlyvesszőknek és felülvonásoknak, amelyek mankóul szolgálnak a helyes artikulációhoz (nem véletlen, hogy egyes nyelviskolákban máig ezt az átírásmódot részesítik előnyben). Ezzel azonban a legnagyobb hátulütőjét is elmondtuk: felettébb problémás és időigényes a számítógépen történő megjelenítése.

Az újragondolt verzió orvosolta ezt a problémát, és a lehető legjobban leegyszerűsítette a rendszert (a kritizálói szerint túlságosan is), ami így már bármely latin betűs billentyűzeten könnyedén használható. Az az öröm azonban már nem érheti a külföldieket, hogy elsőre helyesen visszamondjanak egy szót, ugyanis itt jelöletlenek maradnak a szótag elején, közepén és végén más és más hangot produkáló zöngés-zöngétlen mássalhangzópárok. Pusanból így lesz Busan, Taeguból Daegu, Kwangjuból Gwangju (koreai városneveket mondtam most). A McCune-Reischauer szisztémában aposztróffal nyomatékosított, hehezetesen ejtett mássalhangzók (erőteljes "h"-t kell melléejteni) egyszerű zöngétlen mássalhangzókká redukálódnak (p'-ből sima "p"; k'-ból sima "k"), míg a szótagkezdő mássalhangzók esetében kivétel nélkül a zöngés változat dukál (a "p" helyett "b", lásd Busan esetét, amit azonban "Puszán"-nak kell ejteni). A felülvonásokat itt két betű együttesével helyettesítik, így lesz ŭ-ből "eu", ŏ-ból "eo". Egyedül a dupla mássalhangzók írása marad változatlan (lásd a népszerű koreai rajzfilmsorozatot, a Puccát, aminek helyes átírása mindkét rendszerben megegyezik: Ppukka).

És akkor elérkeztünk a legfrusztrálóbb problémánkhoz: a koreai nevekre mindezen szabályok nem vonatkoznak, mindenki úgy írja át a nevét latin betűsre, ahogyan csak akarja. Így lehet az, hogy "Lee" lesz az I-ből, "Park" a Bakból (2000-ig: Pak) és "Choi" a Choe-ből, és ezért van az, hogy a puszta átírás alapján nem tudjuk helyesen kiejteni Kim Ki-duk nevét, amely az új rendszerben egyébként Kim Ki-deok lenne...