- A faun labirintusa (Del Toro, 2006): spanyol polgárháború vs. kalandos mesevilág, vérvaló vs. mágikus realizmus: Guillermo maestro kivételesen érzékeny mozija vitán felül a 2007-es rendes hazai mozibemutatók legjelentősebb tétele volt.
- Ecce homo, Homolka (Papousek, 1969): Jelenetek a Homolka família szénné röhögtetős hétköznapjaiból, avagy egy méltatlanul elfeledett csehszlovák sitcom-trilógia újrafelfedezése.
- Yellow earth (Chen, 1984): e monumentális mesterdarab az ötödik generáció kulcsműve, hivatkozási pont, szent origó, legendás festményszerű kompozíciókba foglalt, végtelenül sallangmentes történet a földműves életformáról és a kínai kulturális tradíciókról.
- Raise the red lantern (Zhang, 1991): Az ötödik generáció másik alapemberének legkitűnőbb alkotása szívszaggató mese a folytonosan rivalizáló kurtizánokról, amelyben az elbűvölő Gong Li ugyan elkárhozik, ám a nézők körében biztosan a mennybe megy.
- Nightmare detective (Tsukamoto, 2006): Tsukamoto sensei tartja a szintet, tett egy kósza lépést a mainstream felé, de azért ott van a Tetsuo és a Tokyo fist kérlelhetetlen szigora és karcossága is. Szokása szerint taknyán tenyereli a mélyen tisztelt publikumot, mi pedig valahogy nem ellenkezünk.
- Dasepo naughty girls (E, 2006): Teljesen szabálytalan, elmebeteg humorú, bődületesen szellemes dél-koreai komédia, olyasféle színes-szagos camp, amitől nem lehet nem megfeküdni.
- Female prisoner #701: scorpion (Ito, 1972): A női börtönfilmek ezen japán alapvetése az art mozik szofisztikált formai megoldásainak és a „legaljább” exploitationnek az ellenállhatatlan kevercse, amelyben a dermesztően szuggesztív Kaji Meikoról újfent konstatálhatjuk, hogy egy angyali fúria.
- Tazza: the high rollers (Choi, 2006): lásd e blog első postját.
- This charming girl (Lee, 2004): Tökéletesen puritán, szubjektív dráma egy postai dolgozó életéről, leheletfinom megfigyelésekkel és egy világbajnok alakítással. Nagy film.
- April snow (Hur, 2005): Hur mind témájában, mind formanyelvében monomániás direktor: kizárólag férfi-nő viszony foglalkoztatja, kizárólag minimalista megvalósításban. Az April snow majdnem akkora óriás, mint a debütfilmjét jelentő Christmas in august: apró rezdülésekből építkező, mégis ritka intenzív, színészcentrikus mozi, amely még hetekig kísérti közönségét.
Említést érdemlő mozik: The host (Bong, 2006); Bloody tie (Choi, 2006); Eye in the sky (Yau, 2007); 13-beloved (Sakwirakul, 2006); Paprika (Kon, 2006); Family ties (Kim, 2006); My little bride (Kim, 2004); Art of seduction (Oh, 2005); Secret sunshine (Lee, 2007); The day a pig fell into the well (Hong, 1996); Art museum by the zoo (Lee, 1998); Epitaph (Jeong&Jeong, 2007); Happiness (Hur, 2007); Green chair (Park, 2005); 4 hónap, 3 hét, 2 nap (Mungiu, 2007)
Nem láttam, de alighanem átformálták volna a listát: Eastern promises (Cronenberg, 2007); No country for old men (Coen&Coen, 2007); There will be blood (Anderson, 2007); American gangster (Scott, 2007); Sweeney Todd (Burton, 2007); Lust, caution (Lee, 2007); My blueberry nights (Wong, 2007); Flight of the red balloon (Hou, 2007); Breath (Kim, 2007); Triangle (Lam, To, Tsui, 2007); Control (Corbijn, 2007), Alone (Pisanthanakun, 2007); Ploy (Ratanaruang, 2007); Juno (Reitman, 2007)
Albumok:
- Angie Stone: Art of love and war -- az év egyik legjobb r’n’b lemeze. Angie Stone egy istennő.
- Jill Scott: The real thing (Words and sounds vol. 3.) -- az év másik legjobb r’n’b lemeze. Jill Scott egy istennő.
- Queen Latifah: Trav’lin light –- nálam női vokális jazzben Latifah-mama vitte a prímet, iszonyat nívós lemez, a Betcha’ got a chick on the side című tétel refrénjét hetekig mondogattam magamban Budapest különféle tömegközlekedési eszközein.
- The Fratellis: Costello music –- a tökéletes album, amelyen minden egyes track egy bitang nagy slágert rejt. Noha egyáltalán nem rock-vonalon mozgok, azt kell mondjam: mestermunka.
- Bettye LaVette: The scene of the crime –- elképesztő potenciált rejt magában ez a soulba és countryba mártott blueslemez, a Somebody pick up my pieces pedig messze az év legszebb szerzeménye (olyasmi, mint tavaly Cassandra Wilson Red river valley című ólomsúlyú dala volt)
- Marcus Miller: Free –- a basszgitáros Miller idén is odatette, vannak benne popos elhajlások, de azok is nagyon pöpecek.
- Tony DeSare: Last first kiss – DeSare Bublét is veri a vokális jazz műfajában. Remek a Prince-feldolgozás (Kiss)!
- Rihanna: Good girl gone bad – nagyon összerakták ezt a korongot, nálam az év popalbuma még úgy is, hogy Rihannát nem tartom különösebben tehetségesnek.
- Adriana Evans: El camino – olyan volt idén nekem ez a lemez, mint tavaly Janita Seasons of life-ja: habkönnyű-légies easy listening, amit az ember hónapokig szívesen hallgat.
- Róisín Murphy: Overpowered – a Moloko énekesnőjének második albuma nem biztos, hogy jobb, mint a debütlemez, de mindenképpen könnyedebb, slágeresebb: Herbert mester most nem fordította ki olyannyira a muzsikát, mint ahogy azt szokása (lásd tőle pl. a 2006-os Scale-t, ami úgy zseniális, ahogy van, ettől függetlenül azonban még nem gondolnám, hogy bárki is napi szinten fogja hallgatni: csöppet súlyos anyag)
Említést érdemlő lemezek: Billie Holiday: Remixed & reimagined; Prince: Planet earth; Michael Bublé: Call me irresponsible; Carla Bruni: No promises; Sophie Milman: Make someone happy; Tracey Thorn: Out of the woods; Miranda Lambert: Crazy ex-girlfriend; Candy Dulfer: Candy store; The Veronicas: Hook me up; Alicia Keys: As i am; Chaka Khan: Funk this; Keyshia Cole: Just like you; KT Tunstall: Drastic fantastic; Jay-Z: American gangster; Mary J Blige: Growing pains; Rickie Lee Jones: The sermon on exposition boulevard; Katie Melua: Pictures; Herbie Hancock: River - The Joni letters; Kanye West: Graduation; Nellie McKay: Obligatory villagers; Robert Plant & Alison Krauss: Raising sand; Harry Connick Jr.: Oh my Nola
Utolsó kommentek