Felülről lefelé a következőképpen fest a kép: műanyag evőpálcikák (Tajvan), porcelán evőpálcikák (Kína), bambusz evőpálcikák (Tibet), pálmafából készült evőpálcikák (Indonézia), rozsdamentes acélból készült evőpálcikák + helyi kanál (Dél-Korea), japán evőpálcikák pároknak (két pár), gyerekek részére készített evőpálcikák (Japán), végül pedig az egyszer használatos, eldobható evőpálcikák.
Le grand chef (Jeon Yoon-soo, 2007): egy raklap izgalmas téma adott a koreai konyhaművészettel kapcsolatosan, én most járulékos jelleggel az evőeszközökre koncentrálnék. Szemben a többi, evőpálcikát használó ázsiai állammal, a dél-koreaiak fa helyett rozsdamentes acélból készült pálcikákat használnak. Anno a Joseon-dinasztia királyai az ezüstöt favorizálták, ám ez a nép számára drágának bizonyult, így ők áttértek a szimpla fém használatára. Szöulban ugyan magam nem tapasztaltam, de a szakirodalom szerint bambuszból, illetve műanyagból készült evőpálcikákkal is lehet találkozni Dél-Korea területén. Miként a képen látható, a koreaiak kanalat is használnak az étkezéshez (a leveshez és a rizshez, bár utóbbit lehet pálcikával is enni). Érdekesség, hogy a hús felvágásához nem kést, hanem ollót használnak az éttermekben. Az etiketthez hozzátartozik, hogy a leveses vagy a rizses tálat illetlenség felemelni (kivétel kizárólag a ramyon esetében tehető), valamint, hogy mindig a kanál mellé, jobbra tesszük le az evőeszközt. A rizsbe beleszúrt pálcika hasonlóképp bárdolatlanságnak számít (noha egyes, elhunyt családtagokkal kapcsolatos ceremóniák alkalmával használják).
Utolsó kommentek