Újabb profilon kívüli bejegyzés következik, amelynek apropója, hogy tegnap meglátogattam néhány koreai hölgyismerősömet a kollégiumukban, aztán bömbölt a kurrens k-pop, volt  minden a Lollipoptól kezdve a Saturday nighton át a Sorry sorry-ig (múlt héten leginkább a Saturday night fröccsöntött énekesnője, Son Dambi tarolt, aki mindhárom nagy dél-koreai tévécsatorna élő show-val egybekötött slágerlistáján első lett, lásd a KBS Music Bankjét, az MBC Music Core-ját és az SBS Inkigayoját), diplomatikusan szólva egyik sem maradandó letétemény, a fősodor erre a rágógumi popra van ráálva, ezt erőltetik bele mindenki fülébe odaát (is). (Gianni kolléga hiánypótló koreai zenés megemlékezéseit ajánlom minden érdeklődő figyelmébe, mert ő a személyes kedvencemet jelentő Clazziquaitól kezdve az ijesztően masszív ázsiai rajongótáborral rendelkező DBSK-ig mindenkit bemutat, méghozzá videókkal illusztrálva.)

A mainstream alapján persze butaság lenne leírni a koreai popzenét, itt van például  a legújabb felfedezésemet jelentő, több mint 10 esztendeje aktív Jaurim, mutatok is rögtön néhány meggyőző koncertfelvételt tőlük: