Namhanman meets Korean popular culture. Namhanman is based in Budapest, Hungary. Contact: namhanman@gmail.com /// Célkeresztben a dél-koreai popkultúra (kiváltképp a filmművészet). Hírek és villámkritikák a Koreai Köztársaság (Daehan Minguk) mozgóképtermésének gyöngyszemeiről.
Juice50714:
Sziasz! Cosdálatos! Legalább 8 könyvet letöltötem. KÖSZÖNÖM!
Mirandola, ha esetleg nem kaptál vála... (2012.04.08. 11:27)Koreai nyelvkönyvek
Ugyan véget ért a koreai filmhét, ám aggodalomra semmi ok, alig több mint 2 hét múlva, június 2-án (szerdán) 18.00-kor ismét lesz koreai filmklub az Örökmozgó moziban. A koreai háború kitörésének (1950. június 25.) 60. évfordulója alkalmából egy bájos humorú, humanista koreai háborús mozit vetítünk (Isten hozott Dongmakgolban). A Filmvilág 2008/4. számában ezt írtam e moziról:
"A 2005-ös év egyik legnagyobb dél-koreai sikerfilmjét, az Isten hozott Dongmakgolbant (Welcome to Dongmakgol) csupán az eredeti színmű írójaként jegyzi Jang Jin, de jellegzetes humora már az első percekben nyilvánvalóvá teszi a tréfás kedvű művész hangsúlyos jelenlétét. A mozi nagyszerűsége abban rejlik, hogy a koreai háború konkrét teréből kiemel egy három tagú északi különítményt, egy déli katonapárost, valamint egy lezuhant amerikai pilótát, és belehelyezi őket egy időn kívüli, már-már mesei kisközösségbe. A két eltévedt militáns-csapat, illetve az ápolásra szoruló Smith kapitány ebben az eldugott kis hegyi faluban, kvázi-édenben találkozik össze egymással; Jang tehát sűrít és modellez, nem utolsó sorban pedig az ötletben rejlő összes ziccert kíméletlenül értékesíti, legyen ez bár a nyelvi komikum, az őrület és a normalitás határainak elmosása, a testvérháború abszurditásának briliáns dialógusokkal történő érzékeltetése vagy a megcsontosodott előítéletek pontos és érzékletes kritikája. Akárcsak a Pokol a Csendes-óceánon (1968) című Boorman-klasszikusban, a szemben álló felek reflexből itt is egymás fizikai megsemmisítését tűzik ki célul (ebből persze az éppen zajló vérontás tényét távolról sem ismerő, jámbor tanyabéliek mit sem értenek), egy 24 órán át tartó, mókás mexikói felállást követően azonban véletlen felrobbantják a magtárat, így közös munkával lesznek kénytelenek feltölteni a mindennemű ártó szándéktól mentes vidékiek élelmiszerraktárát. Ekképpen szimbolikus lesz az egyenruhák falusi vászonruhára cserélése, az egyenlőség érzése pedig lassanként az ellenségeskedés csökkenéséhez és az egymás iránti bizalom növekedéséhez vezet."
A filmet koreai hanggal és magyar felirattal vetítjük, a belépés ismét ingyenes lesz! Facebookon újfent jelezhettek, ha jöttök. A vetítés után meghívott vendégemmel, Vágvölgyi B. András újságíróval fogok beszélgetni az Örökmozgó kávézójában a filmről és a koreai háborúról -- e diskurzusba természetesen bárki bekapcsolódhat majd. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Csupa jól hírrel szolgálhatok: májusban indul az általam szervezett koreai filmklub az Örökmozgóban, illetőleg ugyanebben a hónapban veszi kezdetét a harmadik koreai filmhét az Uránia moziban. Lássuk sorjában.
Az Örökmozgós (Erzsébet körút 39., a Király és a Wesselényi utca között) filmklub első vetítése május 5-én (szerda), 18:00 órakor lesz, a választott mozi pedig a Számkivetett a Holdon (Castaway on the Moon, lásd a plakátot) című nagyszerűség, amelyről a következőt nyilatkoztam a tavalyi best oflistámon:
"A 2009-es esztendő legjobb koreai vígjátékában Jeong Jae-yeong parádézik a sikertelen öngyilkossági kísérletet elkövető, eladósodott kisember szerepében, aki a Han folyóba veti magát, ám a megnyugvást hozó mennyország helyett egy lakatlan szigeten találja magát (vö. Számkivetett, csak színtisztán a komikumra kihegyezve). Utóbb egy olyan hölgy is bekapcsolódik a történetbe, aki három éve nem mozdult ki a szobájából (vö. hikikomori), csak hogy átfordulhasson a mozi egy zavarbaejtő romantikus komédiába (kommunikációs viszontagságok, egymásra utaltság). Idén ezen a frenetikus letéteményen röhögtem a legtöbbet."
További jóságok: a filmet Gianni jóvoltából magyar felirattal vetítjük, a belépés pedig ingyenes, ekként a megjelenés kötelező!^^ A vetítés előtt egy rövid előadást tartok az új koreai mozi reneszánszáról, a film után pedig az Örökmozgó kávézójában lesz lehetőség diskurzusra. Facebookon jelezhettek, ha jöttök. Végezetül lássuk az alkotás magyar feliratos trailerét:
A Koreai Köztársaság nagykövetsége által szervezett dél-koreai filmhét május 10. és 14. között kerül megrendezésre az Uránia Nemzeti Filmszínházban, máris mondom a programot:
A filmeket eredeti nyelven, angol felirattal, magyar szinkrontolmáccsal vetítjük. A nagytermes előadásokra szóló jegy ára 770 forint, míg a kistermes vetítések ingyenesek.
Mielőtt még egyesével végigmennék a filmhéten bemutatásra kerülő mozikon, mindenki szíves figyelmébe ajánlom az esemény hivatalos prospektusát, amely innen tölthető le.
A bronzérmes (Park Geon-yong, 2009)
Lee Ji-bong olimpiai bronzérmes súlyemelő, aki már sok évvel ezelőtt visszavonult az aktív versenyzéstől. Vonakodva bár, de elfogadja a részére felajánlott edzői állást egy eldugott kistelepülés lánygimnáziumában: feladatául kapja, hogy toborozzon egy iskolai csapatot ehhez a kevéssé népszerű sporthoz és érjen el velük eredményeket a helyi versenyeken.
A 2009-es koreai filmhéten bemutatott kézilabdás-mozi (Életünk legszebb pillanatai) után idén két újabb igaz történeten alapuló, szokatlan sportválasztású alkotással bővül a kínálat: míg a Nemzeti válogatott síugrókat, A bronzérmes női súlyemelőket szerepeltet konvencionális vonalvezetésű, ám melegszívű, tanulságos történetében.
A rendezőről: A bronzérmes Park Geon-yong debütáló alkotása. Park korábban Kwak Kyung-taek mellett dolgozott rendezőasszisztensként (Tájfun, 2005).
A gyilkos hangja (Park Jin-pyo, 2006)
Han Kyung-bae népszerű televíziós hírolvasó, mintaszerű élettel, aminek egy csapára vége szakad, mikor egy bűnöző váltságdíj fejében elrabolja kilenc éves kisfiát. Megkezdődik a hajsza a telefonon utasításokat adó, fenyegetőző gyilkos után: Han előbb egyedül, majd pedig a rendőrség segítségével próbálja felkutatni a tettest, ám az mindig egy lépéssel előttük jár. Az idő ketyeg, napok, majd hetek telnek el eredménytelenül – vajon sikerül élve megtalálniuk a kisfiút? A gyilkos hangja mintha csak a tavalyi koreai filmhéten vetített Rejtett napfény és A halál jele „szerelemgyereke” lenne: míg előbbiből az emberrablás motívumát, utóbbiból a tehetetlen, inkompetens rendőrséget veszi kölcsön egy feszült, könyörtelen thriller erejéig. Főszerepben Seol Kyung-gu, aki Song Kang-ho mellett alighanem Dél-Korea legkitűnőbb kortárs férfiszínésze.
A rendezőről: Park Jin-pyo 1966-ban született, a Chungang Egyetem filmszakán szerzett diplomát. Elsőfilmje, a Túl fiatal a halálhoz (2001) négy díjat nyert a 7. Pusani Filmfesztiválon. Második alkotása, a Te vagy mindenem (2005) című melodráma még sikeresebbnek bizonyult a koreai közönség körében, több mint három millióan voltak kíváncsiak rá a filmszínházakban. Legfrissebb munkájával (Közelebb a mennyországhoz, 2009) ismét visszakanyarodott a melodráma műfajához.
A maszkos sztár (Kim Hyun-soo, Kim Sang-chan, 2007)
Dal-ho és feltörekvő rockzenekara a megélhetés biztosítása végett kénytelen érzelmekben túlcsorduló, hagyományos koreai popzenét (ún. trot) játszani a helyi klubokban. Amikor egy menedzser megkeresi egy lemezszerződéssel, rögtön igent mond, ám legnagyobb csalódására rock helyett folytatnia kell a trot-zenélést. Egy tehetségkutató televíziós műsorban zavarában maszkkal az arcán lép fel, ami nem várt sztárstátuszba katapultálja őt: a közönség megőrül a rejtélyes trot-énekesért, Dal-ho azonban így egyre távolabb sodródik régi szerelmétől.
Az Egy mázsás szépség mellett A maszkos sztár az idei koreai filmhét másik zenés komédiája, amely a tradicionális koreai balladák világába kalauzol. A trot a foxtrot táncműfajából eredetheztető, mind az elnevezés, mind pedig egyszerű ütemszerkezet tekintetében.
A rendezőpárosról: Kim Hyun-soo 1972-ben született, első saját rendezése A maszkos sztárhoz hasonlóan 2007-ben került forgalmazásra a dél-koreai mozikban (Mabbak, a bajnok). Az 1970-es születésű Kim Sang-channak ez az első társrendezése, korábban a Tube Entertainmentnél dolgozott produkciós vezetőként (Hazafelé, 2002; Tube: Alagút a halálba, 2003).
Bocsánat (Kang Yi-kwan, 2005)
Hyun-junggal hét év együttlét után szakít barátja, ám ő rögvest beleugrik egy másik kapcsolatba: a vele egy épületben dolgozó Sang-hoon régóta érdeklődést mutatott iránta, a nő pedig enged neki, rövidesen össze is házasodnak. Kapcsolatukon akkor jelentkeznek az első repedések, amikor Hyun-jung – immár állapotosan – meglátogatja a munkája kapcsán elutazni kényszerült férjét. A nő kétségei tovább erősödnek, amikor Szöulban több ízben is összetalálkozik ex-barátjával.
A Bocsánat érdemi cselekmény nélküli, pusztán hangulatokra épülő, józan párkapcsolati dráma a kortárs dél-koreai mozi egyik legragyogóbb színésznőjével (Moon So-ri) a főszerepben. A film eredeti, többértelmű címe megerősíti a keresztény szimbólumrendszer jelenlétét: a Sa-kwa egyaránt jelent almát és bocsánatkérést.
A rendezőről: Az 1971-es születésű Kang Yi-kwan a szociológia szak elvégzése után iratkozott be a Koreai Filmakadémiára. Rendezőasszisztensként dolgozott a Három barát (1996) és a Memento Mori (1999) forgatásán. A Bocsánat az első nagyjátékfilmje.
Nemzeti válogatott (Kim Yong-hwa, 2009)
1996-ot írunk, amikor egy dél-koreai kisvárosban (Muju) megkezdődnek az építkezések annak érdekében, hogy a település sikerrel pályázhasson a 2002-es téli olimpia megrendezésének jogáért. Mivel a helyi önkormányzatot arról értesítik, hogy a koreai sportolók száma nem éri el a megszabott kvótát, a városvezetés egy nemzeti síugró válogatott létrehozásával oldja fel a problémát. A szedett-vedett amatőrökből álló társaságból egyedül a síelői múlttal rendelkező, koreai-amerikai csapatkapitány (Ha Jeong-woo) lóg ki, aki azért érkezett Dél-Koreába, hogy megkeresse rég nem látott szülőanyját.
Az ország első olimpiai síugró-válogatottjának megszületését és viszontagságos felkészülését dramatizáló Nemzeti válogatott a tavalyi esztendő második legnézettebb filmje volt Dél-Koreában (több mint 8 millióan látták).
A rendezőről: Az 1971-es születésű Kim Yong-hwa mindhárom nagyjátékfilmje kiemelkedően sikeresen szerepelt a koreai mozikasszáknál: az idei koreai filmhéten ezek közül kettőt is megtekinthet a magyar közönség (Nemzeti válogatott, Egy mázsás bombázó).
Egy mázsás bombázó (Kim Yong-hwa, 2006)
Hanna (Kim Ah-jung élete szerepében) tehetséges, ám túlsúlyos, önbizalomhiányban szenvedő énekesnő, akinek abból áll a munkája, hogy Amy, a tátogó popdíva helyett énekel a koncertek során. Ugyan szerelmes Amy menedzserébe, de nincs elég bátorsága ahhoz, hogy hangot adjon érzelmeinek. Egy megalázó szituáció után úgy dönt, hogy titokban az egész testét átplasztikáztatja, és Jenny néven új életet kezd: a csodás átalakulás sikert hoz mind a karrierjében, mind pedig a szerelmi életében, ám valódi identitásának felfedése nem várt fordulatot eredményez…
A 2006-os év egyik igazi meglepetésfilmje volt ez a zenei betétekkel megrakott komédia, amely – szemben Kim Ki-duk hazánkban is bemutatott munkájával, az Idővel – a humor eszköztárával mutat rá a dél-koreai társadalom egyik mániájára, a plasztikai sebészeti beavatkozásokra.
Egy szépség portréja (Jeon Yoon-soo, 2008)
A jó nevű udvari festőfamíliából származó Shin Yun-jung különleges művészi tehetsége már kisgyermekkorában megmutatkozik, ám a szigorúan patriarchális alapokon működő, XVIII. századi konfuciánus Koreában a fiútestvére van kijelölve arra, hogy továbbvigye e családi hagyományt. Miután bátyja egy kudarc hatására öngyilkos lesz, Yun-jung felveszi testvére nevét (Shin Yun-bok) és férfiruhába öltözik, hogy eltitkolja valódi nemét. A királyi palota festőiskolájában szexuális tartalmú, obszcén képeivel sokkolja a konzervatív oktatókat; mentora titkon szerelmes belé, ám a fiúnak öltözött lány szíve választottja nem más, mint egy megnyerő haramia.
A Joseon-dinasztia egyik leghíresebb, Hye-won néven is ismeretes festője valójában férfi volt, a gender-csavarért a regényeredetit jegyző Lee Jung-myung felel. Az elegáns kiállítású, erotikus töltetű alkotás vérbeli kosztümös melodráma, amelyet kivált A palota ékköve felnőtt rajongói fognak értékelni.
A rendezőről: Az 1971-es születésű Jeon Yoon-soo rendezőasszisztensként kezdte munkáját Kang Je-gyu mellett (A gingko ágy, 1996; Shiri, 1999). Első saját rendezését (Mesterszakács) a tavalyi koreai filmhéten a magyar közönség is megtekinthette.
Remekmű (Kwak Jae-yong, 2003)
Az egyetemista Ji-hye takarítás közben rábukkan egy dobozra, amely az édesanyjához címzett szerelmes leveleket tartalmazza. Noha a küldemények többsége elhunyt édesapjától származik, talál egy Jun-ha néven író férfit is. Múltbéli visszapillantásokon keresztül képet kapunk édesanyja első románcáról, amely meglepő hasonlóságot mutat lánya, Ji-hye szerelmi életével.
A Remekmű nehézsúlyú sztárparádéval (Son Ye-jin a diáklány és az édesanya szerepében, Jo Seung-woo, Jo In-seong) megtámogatott, nosztalgikus színezetű melodráma: előre és hátra szörföl az időben, hogy bemutassa két generáció ifjúkori párkapcsolati próbálkozásait, amelyek a társadalmi változások ellenére lényegében változatlanok maradnak.
A rendezőről: Az 1959-es születésű Kwak Jae-yong a mai napig nem tudta túlszárnyalni első rendezésének sikerét: a Szeszélyes barátnőm (2001) az új koreai mozi megkerülhetetlen romantikus komédiájává nemesedett, amely nemcsak hazájában, de az egész (dél)kelet-ázsiai térségben óriási népszerűségnek örvendett. A forgatókönyvíróként is jeleskedő Kwak a Remekművet követően még három egészestés mozifilmet rendezett (Bemutatom a barátnőmet, 2004; Hatalmas hercegnőm, 2007; Cyborg lány, 2008).
Pletykalavina (Kang Hyeong-cheol, 2008)
Nam Hyun-soo (Cha Tae-hyun) a harmincas évei közepén járó, sikeres rádiós műsorvezető, akinek a popzenei karrierje után is sikerült megőriznie népszerűségét. Kényelmes agglegény életét egy ifjú hölgy, Jung-nam forgatja fel, aki azt állítja, hogy ő lenne a balul elsült tizenéves románcából fogant lánya. Jung-nam ráadásul nem egyedül kívánja megszállni Hyun-soo lakását, hanem a hét esztendős kisfiával: a celeb-rádiósnak valójában a hirtelen jött nagypapasággal járó sokk feldolgozása jelenti a kisebbik problémát, ugyanis ha nem sikerül eltitkolnia a nyilvánosság előtt e kellemetlen tényt, akkor végérvényesen pontot tehet karrierje végére.
Rekorder komédiákból nincs hiány a 2010-es koreai filmhéten: míg az Egy mázsás szépség minden idők második legnézettebb dél-koreai vígjátéka, a Pletykalavina a kategória meglepetés-bajnoka, amely több mint 8 millió eladott jeggyel büszkélkedhet. Fergeteges humorú darab, pazarul megírt dialógusokkal és egy felejthetetlen gyerekszereplővel (Wang Seok-hyun).
A rendezőről: Kang Hyeong-cheol debütáló alkotása a Pletykalavina, amely nagyszabású marketingkampány nélkül, szájról szájra terjedő propagandával ért el impozáns bevételi mutatókat.
Repülj, Heo Dong-gu! (Park Gyoo-tae, 2007)
Heo Dong-gu 11 éves, értelmi fogyatékos kisfiú, aki akkor a legboldogabb, ha vizet tölthet általános iskolás osztálytársai poharába. Miután vízautomata kerül az osztályterembe, Dong-gu kedvenc tevékenysége okafogyottá válik, egészen addig, amíg fel nem fedezi, hogy az iskolai baseballcsapatnak is szüksége van egy vizesfiúra. A vizesfiúból a hiányos taglétszám miatt idővel csapattag válik, ám a szabályok és a játék elsajátítása nem megy zökkenőmentesen.
Park Gyoo-tae elragadóan bájos, melegszívű, megejtő humorú meséje a legjobb értelemben vett családi film, amelyben nem történik semmi különleges, mégis különleges élményt nyújt. Az alkotás hivatalos angol forgalmazási címe (Bunt) azt a baseballban használatos speciális ütésfajtát (az ún. lepattintást) jelöli, amelyet a főhős kisfiú használ.
A rendezőről: A Repülj, Heo Dong-gu! Park Gyoo-tae elsőfilmje. Korábban forgatókönyvíróként is dolgozott (Szia, Dharma; 2001).
Még nem teljes az idei cannes-i filmfesztivál versenyfilmlistája, de annyi bizonyos, hogy két alkotás is képviseli majd Dél-Koreát (további egy pedig az Un Certain Regard szekcióban). Az egyik Kim Ki-young opus magnumának remake-je (The Housemaid; 하녀), a másik pedig Lee Chang-dong Poetry (시) című munkája: Na Hong-jin (Az üldöző) és Kim Ji-woon (Két nővér) idén bemutatásra kerülő letéteményei (no meg az évfordulós koreai háborús filmek) mellett ezeket a mozikat övezi a legnagyobb várakozás Dél-Koreában. Személy szerint nagyon sokat várok a The Housemaidtől, mert egy fontos auteur rendezi (Lim Sang-soo nem felszínes, hanem belemenős provokátor, lásd The Good Lawyer's Wife, Az elnök utolsó durranása, The Old Garden) a legkiválóbb koreai színészek közreműködésével (Jeon Do-yeon, Lee Jeong-jae, Seo Woo, Yoon Yeo-jeong). Mutatom a trailert:
További jóságok: interjú a rendezővel és a színészekkel a szöuli sajtótájékoztatón, posztergaléria és képek a sajtótájékoztatóról.
Örvendetes tény, hogy bővül az ázsiai muzsikaszóra specializálódótt mulatságok köre: a legújabb versenytárs a Love & Scream névre hallgató kezdeményezés, amelynek rögvest mutatom a hivatalos bemutatkozó szövegét:
A Love & Scream Magyarország első olyan partija, ahol az amerikai R&B mellett, helyet kapnak az ázsiai slágerek is. Középpontban a koreai, japán, illetve egyéb távol-keleti zenék. Szeretettel fogadunk minden olyan érdeklődőt, akik a legjobb Kpop, Jpop, Cpop, R&B, hip-hop és electro számokra szeretnének bulizni, egy színvonalas helyszínen.
Dj Legacy szolgáltatja a változatos zenéket, a régi kedvencektől, a legfrissebb számokon át a legvadabb remixekig.
Akiket érdekel, hogy milyen is lehet egy amerikai-ázsiai vegyítésű buli, várjuk első partinkra.
Helyszín és időpont: 2010. április 2., péntek, 21H Before Club, 1094 Budapest, Tűzoltó utca 22.
Az egyik szervező hölgy azt nyilatkozta, hogy a távol-keleti zenék közül a koreai pop lesz túlsúlyban, ekként a szívem meghasadt. Jertek minél többen!
-- 새해 복 많이 받으세요! Mindenkinek boldog holdújévet kívánok (seollal), ma léptünk a tigris évébe, mutok is rögtön egy kapcsolódó cikket.
-- A Koreai Filmtanács hirtelen feltöltötte a honlapjára a Korean Cinema Today legutóbbi két számát (vol. 4-5).
-- Társkereső cég, amely észak-koreai menekült nők és a déli agglegények összeboronálására szakosodott: gyönyörű.
-- Külföldön élő koreaiként (gyopo) visszatérni Dél-Koreába: erről tudósít a Los Angeles Times.
-- Megjelent J (új névváltozata szerint: J.ae) új lemeze. Ez annyiból érdekes, hogy ő volt az a hölgy, aki meginterjúvolt a szöuli TBS eFM rádióban. A R&B-ben utazó művésznőt legutóbb a Korea Herald faggatta.
-- Filmes kollaborációk Dél-Korea és más ázsiai nemzetek között.
-- A Korea Times "Century of Turbulence" címmel kitűnő sorozatot indított Dél-Korea XX. századi történelméről. A széria fő felelőse Andrej Lankov, akit én celeb-koreanistának hívok, mert világszinten olyannyira (el)ismert történész, hogy minden valamirevaló fórum kíváncsi a véleményére, ha Korea a téma.
-- Az észak-koreai filmspecialista Johannes Schoenherr phenjani kalandjairól itt olvashatunk.
-- Azért az Avatar sem mindenható: február elején már két helyi filmre is több jegyet adtak el napi szinten, mint Cameron mozi-monstrumára. Az is elég sokat elmond koreai filmpiac erejéről, hogy The Host-ot és a The King and the Clown-t még mindig több helyi látta, mint az Avatart.
-- Végezetül pedig egy igazi kuriózum: 1964-ben a BBC stúdiójába látogatott a Korean Kittens, hogy elénekelje a Beatles Can't Buy Me Love című örökzöldjét angolul, koreai refrénnel:
Kőszegi Dia baduk-mester tavaly már szerepelt a Joongang Ilboban, ezúttal a Chosun Ilbo készített vele egy riportot. Reméljük, sikerül megvalósítania a cikkben említett célkitűzéseket, namhanman ezúton kíván sikeres új esztendőt a magyar hölgynek.
Azért az nem akármi, hogy majd kétszáz ember verődött össze egy kizárólag távol-keleti (markáns k-pop vonallal, lásd a tracklistet) popzenét felvonultató mulatságra! Ebből még komoly jelenség is lehet, de hogy a hallyu hazai begyűrűzésének egyik fontos állomása, az egészen biztos. A lelkes, fiatal szervezőbrigád szerint a második etap még nagyobbat fog szólni, és én ebben egy cseppet sem kételkedem. A dalkérés lehetősége továbbra is adott, úgyhogy rohanok is át a listámmal^^
Szóval a memoriter: február 26. (péntek), Tűzraktér (VI. ker., Hegedű u. 3.), este 9 óra
December elején elfelejtettem kiposztolni, hogy Sólyom László látogatást tett Szöulba, ahol Lee Myung-bak mellett Lee Byung-hunnal is pacsizott -- utóbbiról még a k-popra szakosodott popseoul.com ismegemlékezett. További érdekesség, hogy a Korea Herald szerint azért hívta meg a vacsorára Lee-t, mert a sorozat hatására némileg fellendült a honi turizmus. A jóslatom, úgy tűnik, valóra vált.
Mark Russell, a Pop goes Korea című kötet szerzője (is) nyilatkozott az évtized legjobb dél-koreai filmjeiről.
Végre megjelent a mértékadó Darcy Paquet új könyve.
A nap szerzeménye egy 1964-es felvétel (Ha késel, baj lesz belőle) Dél-Korea első rockbandájának (Add 4) előadásában:
Nagyjából egyezik az enyémmel. Ezek közül a több fórumon is méltányolt A Brand New Life továbbra sem férhető hozzá, kettő pedig őszintén szólva teljesen elkerülte a figyelmemet (I Am Happy, The Pit and the Pendulum).
A Thirst nálam nincs az első tízben, mert ugyan gyönyörűségesen kivitelezett (akárcsak a Lady Vengeance vagy a Cyborg vagyok...), de valójában egy borzasztó nagy betli, a style over substance iskolapéldája.
A Breathless kihagyása igazán nagy kár, de annyiban kétségtelenül igaza van, hogy a zárlata meglehetősen ügyetlen, ha nem egyenesen elbaltázott.
Bónusz videó a KBS 1993-as szilveszteri adásának egyik zenei betéte, ahol maga az ifjú Lee Byeong-heon is dalra fakad! Aki további szórakoztatóipari élmunkásokat is be tud azonosítani e felvételen, azt virtuális vállveregetésben részesítem^^ (Nem esküszöm meg rá, de szerintem fekete kalapban Ko Hyeon-jeong látható.)
Idén több szempontból is összegzünk, az elmúlt két évtől eltérően azonban kizárólag koreai kontextusban.
Az év 10 legjobb dél-koreai filmje (minimális csalással, azaz néhány kései 2008-as film is fog szerepelni, amelyet csak 2009-ben tettek hozzáférhetővé dvd-n; a másik hozzáfűznivalóm, hogy szeptemberig bezárólag látom be az évet, mivel az annál később bemutatott filmek Dél-Koreán kívül egyelőre még nem férhetőek hozzá):
- My dear enemy: A My dear enemy egy finomra hangolt, rezdülésekből építkező, intim road movie, amely egy egészen érdektelen premisszát tölt fel egészen érdekfeszítő tartalommal. A rendező kezdésnek egy feltűnően hosszú, több mint három perces beállítással vicceli meg a nézőt (a végtelennek tűnő kocsizás újabb és újabb karaktereket mutat be, ekkor még nem tudni, ki lesz a film főhőse), de ezek után rögtön tisztázza a konfliktust: egy negyvenes nő a jó tíz évvel fiatalabb ex-barátját keresi fel a lóversenypályán, hogy fizesse vissza neki a 3 millió wonos kölcsönét. Az első pillanattól kezdve nagy játékosnak tetsző, karizmatikus férfi természetesen nem rendelkezik ennyi készpénzzel, ezért aztán felkerekedik az egykori pár, hogy a kiterjedt kapcsolatokkal bíró adós hitelt kérjen az ismerőseitől, volt szeretőitől és családtagjaitól, kiegyenlítve ezzel korábbi tartozását. A feltűnően tehetséges Lee Yoon-ki negyedik nagyjátékfilmje két homlokegyenest eltérő mentalitású főszereplőt tár elénk, akik kocsival, busszal, metróval és gyalogosan barangolják be Szöult: egy kevés beszédű, zárkózott és pesszimista nőt, valamint egy kommunikatív, szertelen és javíthatatlanul optimista férfit – kettejük dinamikája képezi a mozi alapját. Pazar élethelyzetek, remekül megfestett mellékszereplők, kellemes jazzmelódiák, de mindenekelőtt a főhős tandemet megformáló Ha Jung-woo (Az üldöző sorozatgyilkosa) és Jeon Do-yeon (lásd az idei koreai filmhéten bemutatott Secret sunshine-ban) briliáns játéka avatja a My dear enemy-t a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetésévé. (via)
- My friend & his wife: A dél-koreai nemzetiségű Shin Dong-il ellen jószerivel minden összeesküdött: hiába rendezett két kiemelkedő nagyjátékfilmet (Host & Guest, My friend & his wife), alkotásai elhasaltak a mozikasszáknál, érdemi publicitás hiányában pedig a DVD-kiadások sem jutottak el kellő mennyiségű nézőhöz. Méregerős, karakterközpontú munkái márpedig jóval többet érdemelnek ennél, a My friend & his wife példának okáért valamennyi regiszteren mesterien játszik: bensőséges, háromszereplős kamaradráma, amely egy családcentrikus, áldozatkész szakács, annak fodrász felesége és egy kőgazdag, törtető bróker egymáshoz fűződő kapcsolatát mutatja be, a téma egyszerűségéhez idomuló puritán formában. A játékidő első felében a sorkatonaság alatt örök barátságot fogadó két férfi mindennapi életéről kapunk részletes képet, egy szerencsétlen tragédia azonban derékba töri a házaspár életét, és felforgatja a triumvirátus egymáshoz fűződő kapcsolatát: a szakács börtönbe vonul a bróker helyett, a tőzsdei üzletkötő pedig viszonyt kezd legjobb barátja feleségével. Shin mindent ráhagy a három nagyszerűen teljesítő színészember dinamikájára; súlyos morális kérdésekről értekező, allegorikus története letaglózó erejű látlelet az emberi természetről. (via)
Breathless: Yang Ik-joon minimálköltségvetésű debütáló munkája a kiemelkedő évet záró dél-koreai függetlenfilmek talán legjobbika: egy olyan világba kalauzol, ahol a kommunikáció kizárólag szitokszavakra és ökölcsapásokra korlátozott. Ilyen közegbe helyezi a saját maga által megformált pénzbehajtó verőember és egy hasonlóképp zűrös családi háttérrel rendelkező iskoláslány különös barátság-történetét, amely, legyen bármilyen didaktikus, az év egyik legmeghatóbb, legérzékenyebb moziját eredményezi.
Like you know it all: Hong Sang-soo olyan egyenletes színvonalon dolgozik, mint senki más a világon: minden filmje ugyanarról szól, férfiak és nők közötti találkozásokról és beszélgetésekről, formanyelvileg puritán, ám általában trükkös (döntően párhuzamokra, belső szimmetriákra épülő) narratív szerkezetben elmesélve. Jelen munkája a Woman is the future of man önreflektív hagyományát követi (művészfilm-rendező főhős, amelyet Hong állandó színésze, Kim Tae-woo játszik), amelynek első fele ráadásul egy koreai filmfesztiválon játszódik, hogy aztán a második, Jeju szigetét helyszínül választó etapban megismétlődhessenek a korábbi kínos, nézői szemszögből azonban szerfelett mulatságos epizódok.
Mother: Bong Joon-ho nem rendez mást, csak remek műveket és remekműveket: a Mother a Memories of murderrel egyetemben az utóbbi csoportba sorolható. Idei mesterdarabja a történetmesélés magasiskolája, amelyben a mindenre elszánt címszereplő azt próbálja bizonyítani, hogy nem a gyengeelméjű fia volt a filmbéli kegyetlen gyilkosság tettese. Míg A halál jele és A gazdatest szintetizálta Bong mániáit (társadalomkritikus hangvétel; felderítés, nyomozás), a Motherben különválnak és két szabályos egységet alkotnak e motívumok: a mozi első fele dermesztő szatíra (cserbenhagyásos gázolást elkövető, golfozó szupergazdagok + doumikkal enyelgő sztárügyvéd a noraebangban -- éjfekete humorral aláhúzott, hihetetlenül pontos gyomrosok ezek), a játékidő második részében pedig a magándetektívvé átvedlett anyafigura kísérli meg rekonstruálni az eseményeket.
Castaway on the moon: Az év koreai vígjátékában Jeong Jae-yeong parádézik a sikertelen öngyilkossági kísérletet elkövető, eladósodott kisember szerepében, aki a Han folyóba veti magát, ám a megnyugvást hozó mennyország helyett egy lakatlan szigeten találja magát (vö. Számkivetett, csak színtisztán a komikumra kihegyezve). Utóbb egy olyan hölgy is bekapcsolódik a történetbe, aki három éve nem mozdult ki a szobájából (vö. hikikomori), csak hogy átfordulhasson a mozi egy zavarbaejtő romantikus komédiába (kommunikációs viszontagságok, egymásra utaltság). Idén ezen a frenetikus letéteméyen röhögtem a legtöbbet.
Bandhobi: Shin Dong-il legfrissebb alkotása korántsem tökéletes: erőteljesen zsúfoltnak és didaktikusnak vélem, de még így is vitán felül az év leginkább előremutató, progresszív szemléletű munkája. 2009 egyik különlegessége koreai filmes szempontból az volt, hogy az MBC egy olyan sorozatot sugárzott (Tamra, the island), amelyben első ízben volt egy külföldi (az egyik) főszereplő. Ezt megelőzően, júniusban azonban akadt két kisköltségvetésű dél-koreai független film, amelyek külföldieket (ráadásul nem egy francia szépfiút, hanem bangladesi illegális munkásokat) szerepeltettek. Ha a Where is Ronny... úttörőnek nevezhető a tekintetben, hogy mélységet ad egy koreai és egy nem-koreai közötti barátságnak, akkor a Bandhobi egyenesen forradalmi jelentőségű: itt egy -- a Where is Ronny-ban is feltűnő -- bangladesi fiatalember nemhogy összebarátkozik, de egyenesen beleszeret egy koreai középiskolás lányba. Bangladesi munkás csókolózik egy 17 éves kiskorúval: érezzük a tabusértő jelleget, ilyet még nem mutattak a koreai filmvásznon. Ugyanakkor balgaság lenne öncélú, polgárpukkasztásra kifuttatott mozinak nevezni a Bandhobit: Shin szociálisan érzékeny munkája kíméletlenül bírálja a koreai társadalmi berendezkedést (hol direkt, hol szimbolikus módon: azért az nem akármi, amikor a csaj egy MB2 névre hallgató szexuális szolgáltatóipari egységben kap munkát - az elnevezés a jelenlegi koreai elnökre utal, ahol az MB jelentése Myung-bak, míg a 2 (koreaiul: i) az elnök vezetéknevére (Lee, ejtsd: I) utal)). Vélhetően nem is tudtam felfejteni minden rétegét, X több érdekességet talált, érdemes elolvasni.
Daytime drinking: a lista utolsó két tételén már nagyon kellett gondolkodnom, úgy tűnik, nem láttam idén 10 jó szívvel ajánlható, kiemelkedően erős koreai filmet. A Daytime drinking a független filmek sorát erősíti, amely egy fiatalember Gangwon tartományba tett, félreértésekkel és más kellemetlenségekkel teletűzdelt, balul elsült kirándulását regéli el, méghozzá igen humoros formában. Sajnos jóval hosszabb a kelleténél, idővel elveszti a lendületét és gyakorlatilag érdektelenségbe fullad: részletmegoldásaiban azonban kiváló.
Treeless mountain: a visszafogott, melankolikus In between days-zel bemutatkozó Kim So-yong idei nagyjátékfilmje a lehető legcsupaszabb, dokumentarista formába csomagolja a mágikus realizmust: a lelécelt édesapa felkutatására felesküdött édesanya az önző, alkoholista nagynénire bízza négy és hétéves kislányát, és azzal az ígérettel hagyja el csemetéit, hogy azon a napon fog visszatérni, amikor a malacperselyt teljesen megtöltik apróval a lányok. A rendezőnő is magára hagyja a kicsiket, hadd improvizáljanak: szöcskéket pirítanak, hogy azokat eladva érmékhez juthassanak, majd mikor a kishúg rájön arra, hogy az 500 wonost be lehet váltani kisebb címletekre is, kicserélik az összes pénzüket 100 wonosra, hogy minél hamarabb tele legyen az a fránya persely. A szentimentalizmus csapdáját bámulatos ügyességgel elkerülő Treeless mountain a legjobb pillanataiban színtiszta költészetté nemesül: bepillantást enged két magányos, ám életrevaló, eszes kislány csodavilágába.
Potenciális jelöltek, amelyeket még nem láttam: Aeja, Paju, Actresses, Season of good rain, Dance of time, Fly penguin, Good morning president, Old partner
Az év legviccesebb popkulturális híre: a T-ara lánybanda és a wc-papírgyártó cég esete. Folytatás itt.
Az év cukisága: Wang Seok-hyeon (a tavalyi év végén bemutatott Speedy scandalban szupersztárrá avanzsált kiskölyök): Nuna song. Az sem baj, hogy nem tud énekelni.
Az év giccse: IU -- Boo. Az ízléstelenség tökéletessége. Hibátlan műalkotás:)
Az év visszatérései: Park Jin-young (lassan negyven, de még mindig hihetetlenül cool és brutális munkabírása van: lásd az új szerzeményét) és Ivy (új album + egy leheletfinom szimbolikájú sláger).
Az év koreográfiája: megosztott díjat hirdetünk: Brown Eyed Girls: Abracadabra (legendás csípőmozgás); Kara: Mister (legendás húzentrógeres üleprázás, csak hogy precízek legyünk: 엉덩이춤); Super Junior: Sorry Sorry (legendás magyar néptáncelemek).
Az év emberei: Lee Byeong-heon és Rain (sikeres hollywoodi debütálásuk okán)
Az év legviccesebb tévéshowja: az SBS csatorna Star King című műsorának alábbi epizódja, amelyben Bob Sapp, a 150 kilós MMA-harcos találkozik a Kara 40 kilós pöttöm pannáival, hogy -- többek között -- együtt prezentálják az év egyik koreográfiáját (lásd fentebb).
A fenti videón a Fluxus Music dél-koreai lemezkiadó zenészei (pl. Clazziquai, Winterplay, W & Whale) éneklik az All I Want For Christmas Is You című szerzeményt.
Itt pedig Alex (a Clazziquai frontembere) és Hye-won (a Winterplay énekesnője) élőben adja elő a White Christmas-t.
Végezetül egy nem akármilyen hangulatú, közös jammelés az Auld Lang Syne-ra.
Dr. Csoma Mózes új kötetének (Magyarok Koreában) bemutatója december 8-án (kedden), 16:00 órakor lesz az ELTE BTK (1088, Budapest, Múzeum körút 4.) "A" épületének Kari Tanácstermében. Minden érdeklődőt szeretettel vár az ELTE BTK Koreai Tanszéke és az Eötvös Kiadó!
A könyv hivatalos ismertetője a következő:
Az első magyar utazók a 19. század végén és a 20. század elején még az Osztrák-Magyar Monarchia zászlaja alatt érkeztek a Koreai-félszigetre. Közülük többen is forrásértékű megfigyeléseket tettek a nagy múltú ország belső viszonyairól, valamint a félsziget körül kibontakozó nagyhatalmi vetélkedésről. A japán gyarmati uralom 1910-es kezdetét követően is több magyar látogató fordult meg Koreában, de a hivatalos érintkezés csak 1948-ban kezdődhetett meg hazánk és az ideiglenes jelleggel megosztásra került félsziget északi része között. A KNDK-val vállalt szolidaritás évtizedei után Magyarország 1989-ben a szocialista országok közül elsőként vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Koreai Köztársasággal, ami visszafordíthatatlan változásokat indított el a hidegháborús szövetségi rendszerben. Ezzel új fejezet kezdődött hazánk és a Koreai-félsziget viszonyában, hisz a két nemzet között végre ideológiai-politikai befolyástól független kapcsolatok kezdődhettek meg. E könyv a többi közt azoknak a magyar utazóknak, újságíróknak, diplomatáknak forrásértékű visszaemlékezéseit tartalmazza, akik az elmúlt közel százhúsz év során megfordultak a Koreai-félszigeten. A különböző történelmi korszakokból származó visszaemlékezéseket 75 szövegközi kép és egyéb dokumentum illusztrálja, amelyek közül több mint 30 még sohasem került publikálásra.
Más: a statisztika szerint tegnap 257x látogatták meg a namhanman blogot, ami új rekord (ennek több mint a 90%-a természetesen A palota ékkövét emlegető posztomra érkezett).
Maximális respekt azoknak a kezdeményező kedvű, lelkes fiataloknak, akik belevágtak a Shinshoku fever névre hallgató rendezvénysorozat szervezésébe. A japán és dél-koreai popzenére szakosodott mulatság első felvonása december 11-én, este 9 órakor veszi kezdetét a Tűzraktérben (Budapest, VI. kerület, Hegedű utca 3.), ahová a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Hát ezt is megéltük, járóképes csecsemőkorba léptünk, ünnepeljük e jeles eseményt az Iris öt legjobb magyar vonatkozású jelenetével!
1. Elegáns utalás a '89-es magyar határnyitásra! Velejéig cool Budapest-montázs! Lee Byung-hun a Hősök terénél taxizik! Merénylet az Országos Széchényi Könyvtár udvarán! Menekülés kisföldalattival! Pirotechnikai bemutató egy MÁV-hangárban! Flashback: a Yonsei egyetem campusa menő!
2. Kim Tae-hee 05:10-től gulyáslevest eszik Lee Byung-hun és Jeong Joon-ho társaságában! Autentikus kenyér-mártogatás! Fun fact #1: 08:20-tól a háttérben Dia barátosném és Váradi Gábor producer látható! Fun fact #2: a filigrán Kim Tae-hee étvágya legendás!
3. Vallomás a balatonarácsi vasútállomás előtt (05:26)! Hihetetlen izgalmak! Ármány és szerelem!
4. Szöktetés a Festetics-kastélyból! A magyar statiszta, aki azt mondja: "állj!" Hipermodern kémkütyük! Autós üldözés a Balaton-partnál!
5. Végezetül elhinteném a válogatás csimborasszóját, e tökéletességet: leleplezés a Nyugati pályaudvaron (03:45-től)! Lee Byung-hun MÁV-jegyet vásárol! Az észak-koreai ügynök (Kim Seung-woo), aki magyarul gajdol! ("Diplomata vagyok! A gyilkos után futottam!") A gyártásvezető, aki azt mondja a statisztáknak: "tessék kiabálni!" Lángba boruló szerető! (főcímdal: Baek Ji-young: 잊지 말아요) Autós üldözés a Nagykörúton!
Utolsó kommentek