namhanman, a Korea-fan

- A berlini fal leomlásának 20. évfordulója alkalmából a Chosun Ilbo a Koreai-félsziget potenciális egyesítéséről közölt egy összeállítást.

- Ugyanitt az észak-koreai feketepiacon árusított dél-koreai tévészériákról is elmélkednek.

- Megjelent a Korean Cinema Today harmadik száma, amely ingyenesen letölthető a KOFIC (Korean Film Council) honlapjáról.

- Jang Dong-gun és Ko So-young a legújabb ünnepelt sztárpár.

- November 6-án tartották az idei Daejong (Grand Bell) filmes díjátadó gálát, ahol teljesen érthetetlen módon a harmatgyenge Divine weapon lett a legjobb film (a Mother, a Take off, a Haeundae és a Sky and sea ellenében). Jó hír viszont, hogy az elbűvölő Kim Kkot-bi (Breathless) vihette haza a női felfedezettnek járó elismerést. A nyertesek listája itt, megemlékezés itt, képek itt, az ünnepség teljes egészében pedig itt tekinthető meg.

- X monumentális esszéje a helyi történelmi drámákról (sageuk) és a '90-es évek egyik fontos, ám kevéssé ismert dél-koreai mozijáról (Eternal empire). Erre már tényleg nincs mit mondani: abszolút csúcsteljesítmény. Ja, és most már twitterezik is.

- A mai muzsikaszó az SNSD frontemberének (Tae-yeon) egyik rendhagyó felvétele, amelyen jazzt énekel. Semmi különös, mindenesetre kifejezetten üdítő érzés minimális improvizációt hallani egy amúgy termékesített, robotizált csajtól:

/Jun Ji-hyun aka. Gianna Jun 2007-es mobiltelefon-reklámja/

Noha célzottan csak az idei kirándulásom során figyeltem és rangsoroltam a helyi reklámarcokat, korábbi dél-koreai utaim során is csináltam néhány képet az általam -- akkor még jóval csekélyebb számban -- ismert celebritásokról. Nem reprezentatív szöuli felmérésem szerint Kim Yu-na, Lee Hyo-ri és Kim Tae-hee alkotja a népszerűségi mesterhármast (hivatalosan pedig ők), alább mutatok is néhány felvételt róluk, a végén pedig bónusznak megosztok pár fotót egy olyan myeong-dongi bolt kínálatáról, amely dél-koreai sztárok portréival ellátott csecsebecsék árusítására szakosodott.

/Jun Ji-hyun 2009-ben teát promótál/


/Lee Hyo-ri soju-t reklámoz/


/Kis cég, szerény marketing: ugye te is akarsz egy olyan esernyőt, ami az SNSD-s lányok kedvence?/

/Rendhagyó plakát, ahol nem a szépség számít: Jang Mi-ran, a dél-koreaiak világ- és olimpiai bajnok súlyemelőnője, aki a pekingi olimpián szakításban, lökésben és összetettben is világrekordot ért el/


/Kim Tae-hee-s mobilreklám 2007-ből/


/A felső sorban balról az első kettő Kim Yu-na, míg a harmadik az énekesnő Son Dam-bi/


 /Kim Tae-hee ismét, mellette pedig talán az énekes-színész Kim Hyun-joong látható, de erre nem esküdnék meg/


/Miként látható, a celeb bigyóvásár alapvetően a hölgyeknek lett kitalálva, csupán szerencsével lehet találni Jun Ji-hyunos vagy Lee Yeong-ae-s kulcstartót/


/Balra egy nehézsúlyú szórakoztatóipari élmunkás, Rain alias Jeong Ji-hoon, jobbra a színész Song Seung-heon, alul pedig a DBSK aka. TVXQ zenekar látható/


/Dél-koreai férfisztárokkal ellátott pénztárcák és noteszek: női szív, hasadj meg:)/

A magyar - dél-koreai diplomáciai kapcsolat felvételének 20. évfordulója alkalmából november 12. és 14. között egy nemzetközi konferenciát szervez az ELTE BTK koreai tanszéke az egyetem épületében. Az előadásokat három szekcióba tematizálták, ezek a következők: koreai nyelv és irodalom, koreai művészet és kultúra,  illetve koreai történelem és politika. A részletes program pdf-ben letölthető innen.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők!

Mutatom

Most szerdán ment le a KBS2-n a részben Magyarországon forgatott Iris első epizódja, ennek kapcsán írtam egy rövidet a Filmvilág blogjára. Angol felirattal, online a mysojun tekinthető meg, ajánlom mindenki érdeklődő figyelmébe.

A fenti íráshoz kiegészítésül a következőket tenném hozzá:

- Lee Byung-hun munkaadóját ugyanaz a színész (Kim Young-chul) játssza, aki A bosszúban (A bittersweet life) is ezt a szerepet alakította (ő volt a maffiavezér, ha emlékszünk).

- A Yonsei egyetem campusa igen menő.

- Kim Tae-hee 2:1 arányban issza a somaeket, ami a soju (rendkívül népszerű, 20%-os koreai alkoholfajta, ízre mint a hígított vodka) és a maekju (sör) szavak összevonásából áll össze.

- Kim Tae-hee legendás étvágyáról a Korea Times számol be, de úgy rémlik, hogy valamelyik szórakoztatóipari szakmunkás Lee Hyo-ri Off the rec című valóságshowjában is elhintette ezt az információmorzsát.

- A sorozatban szereplő szöuli szórakozóhely beazonosítására (Club mass? Club answer?) telefonos segítséget fogok igénybevenni, sajnos egyedül kevés vagyok hozzá.

Az évszázad legrosszabb szóvicce után jöjjön néhány felvétel a Pusan International Film Festival (PIFF) idei kiadásából, amely tegnapelőtt, október 8-án vette kezdetét.

Vörös szőnyeges felvonulás, klipesítve, másfél percben:

A filmfesztivál SBS által közvetített, ünnepélyes megnyitója megtekinthető teljes egészében, hat részre vágva a youtube-on, álljon itt most az első, 10 perces szegmens, amelynek csúcspontja egy ultrakínos, tehát hihetetlen vicces interjú Lee Byung-hunnal és a kialvatlan Josh Hartnettel -- utóbbinak kiosztottak egy igen szemrevaló, ugyanakkor bénítóan ügyetlen tolmács hölgyet, ami roppant szórakoztatóvá teszi a semmitmondó, protokolláris kérdezz-feleleket. (Fun fact: az ötödik szeletben 4:17-nél a jobb alsó sarokban Pálfi György, a Hukkle és a Taxidermia rendezője látható.)

A karaokét Magyarországon sem kell bemutatni, ám van egy igen lényeges különbség a távol-keleti országok karaoke-kultúrája és a nyugaton meghonosodott műfaj között: míg itthon idegen közönség előtt énekelhet a vállalkozó szellemű (értsd: ittas) személy, Ázsiában személyesebb-intimebb jellegű e kollektív mulatság. Nagy tér helyett egy kis (drágább helyeken nem is annyira apró) szobába zsúfolódik a mindenkori baráti társaság, hogy némi alkohol szürcsölgetése mellett mindenkiből előtörhessen a szunnyadó megasztár. Az egyes országokban használt elnevezésekről a wikipédia tudósít (zhaoman kollégát majd megkérjük, hogy nyilatkozzon a tajvani helyzetről), én most maradnék a személyes tapasztalatoknál, amelyeket a szöuli noraebangokban szereztem (a norae jelentése ének, míg a bang szobát jelent).

A két mikrofonnal, plazmatévével, számos hangszóróval és fénytechnikával felszerelt karaoke-szobákban az opcionális kellékeket jelentő csörgőkön kívül egy távirányítót és két telefonkönyv vastagságú katalógust találunk, amelyek az ezres nagyságrendben rendelkezésre álló dalokat tartalmazzák: előbb a koreai, majd a nyugati nótákat, ezeket néhány délkelet-ázsiai felvétel követi (japán, vietnámi), zárásként pedig az utólag beillesztett kiegészítő lapokat böngészhetjük, amelyek legfrissebb hazai slágereket listázzák.



A koreai-módi mulatozás több szintet különböztet meg, vegyünk mondjuk egy átlagos péntek estét: kezdésnek vacsora, bemelegítésnek sör és soju, utána át a suljipbe (술집, azaz kocsma), a harmadik lépcső pedig már lehet maga a noraebang vagy egy tetszőleges szórakozóhely (és pl. utána énekeljük el a maradék energiánkat). A mulatság-aritmetika végeredménye az, hogy péntek-szombat éjfél után gyakorlatilag nem lehet józan embert látni az utcán (kedvenc példám az a fiatal nagyvállalati alkalmazott, akit péntek este már 9-kor a barátai cipeltek a taxihoz a főváros Gangnam névre hallgató, igen fancy negyedében), a hazaérkezés pedig reggel hat óra előtt nem mondható jellemzőnek (példának álljon itt a Club NB, ahol hajnali ötkor is ugyanúgy heringparti van, mint éjfélkor).

Visszatérve a noraebanghoz: személy szerint nem tudok ennél jobb szórakozási formát mondani. Az idei dél-koreai utam során a konstans kornyikálás eredményeképp végig be voltam rekedve, kérdezte is pár koreai ismerős, hogy mi a gond a hangommal, mondom, nálunk nincs noraebang, és most 18 nap alatt kell bepótolnom az éves adagom.

Eddig a hivatalos változat, aki kíváncsi arra, hogy kit hívnak douminak, az olvassa el ezt a cikket, és nézze meg a Host & guestet, illetve a Between love and hate-et.

/Képmagyarázat: 1. A noraebang-extázis tökéletes pillanatképe. 2. A kellékek: noraebang-masina, katalógus, irányító és csörgő. 3. Decens, ötvenes koreai üzletemberek megőrülése hétfő éjszaka egy noraebangban./

- A leggyönyörűbb hír, amivel jelenleg szolgálhatok, az az, hogy a theauteurs.com-on egy szimpla regisztráció után nyomban online nézhető Kim Ki-young legnagyobb klasszikusa, a több ízben minden idők legjobb koreai filmjének választott The housemaid (lásd a képet).

- A Bandhobi mellett csak Hur Jin-ho új mozijának (Season of good rain) várom jobban a DVD-megjelenését; addig is olvashatunk róla néhány kedvező kritikát (itt és itt), illetve megnézhetjük, miféle celebritások voltak jelen az alkotás szöuli VIP premierjén (ha elidőzünk az egérrel az egyes fotókon, ellenőrizhetjük, kiket ismertünk fel, én 9/17-tel éppenhogy átmentem a vizsgán:))

- Szakértők elmélkednek a dél-koreai mozilátogatók filmfogyasztási szokásairól.

- Alig két hét múlva kezdetét veszi Ázsia egyik legjelentősebb nemzetközi filmfesztiválja, a PIFF. A Korea Times filmrovatának felelőse, Lee Hyo-won írt egy szép beharangozó cikket e jeles eseményről.

- Nemrégiben ráleltem egy viszonylag friss, kizárólag dél-koreai filmekkel foglalkozó oldalra. Nem gondolom kiemelkedőnek az írásokat, viszont a honlapért felelős angol srác egy olyan szimpatikus koreai feleséget zsákolt be magának, hogy szigorúan mérve is megérdemel egy  népszerűsítő linket (hát nem aranyosak?).

- Legújabb felfedezésem Nah Youn-sun, Dél-Korea talán legnevesebb jazzénekesnője, alább  rögvest mutatok is tőle egy válogatást:

Kilistázom ezeket a remek edutainment-sorozatokat, hátha rajtam kívül más is hasznát veszi:

- Let's speak korean! (teljes season 1): ez a legrégebbi fellelhető verzió, bájosan iskolás, érdemes belenézni, de az elkövetkező szériák erősebbek.

- Let's speak korean! (teljes season 2): a koreai-amerikai Lisa Kelley és az amerikai sztártanár, Stephen Revere kollaborációja két lelkes tanulóval megspékelve; a teljesen kezdőknek nem ajánlom, mert ehhez már profi módon kell tudni a hangeult. Sűrű az adás, sokat nem cicóznak, ebben a szezonban érzem a legerősebbnek a grammatikai részt, amit Steven mindig szépen el is magyaráz. A kultúrtörténeti intermezzoért (Korean insight-szegmens) dicséret jár.

- Let's speak korean! (teljes season 3): a 130 részes sorozat egy az egyben a Darakwon által kiadott Arirang Korean Basics című két kötetes tankönyv fejezeteit követi, ekként kombinálva a leghatékonyabb. Szerintem ez a legszórakoztatóbb évad az összes közül,  a  tanulók sikerélményét szem előtt tartva nem sokat markol, leckénként egyetlen két mondatos dialógust prezentál, amelyet aztán szétcincál Lisa Kelley és Kim Young, az új koreai-amerikai tanár. Az igazi mókamester egyébként az amerikai diák, Blake, aki  a korábbi kiadásban tapasztalt feszengés meg idegeskedés helyett elengedi magát és felszabadultan marháskodik.

- Let's speak korean! (néhány epizód a season 4-ből): e szezonról már értekeztem a blog hasábjain.

Az MTV Iggy honlapján megjelent egy érdekfeszítő cikksorozat a kurrens k-popról, egy bennfentes koreai-amerikai jegyzi az írásokat és az interjúkat, illetve olvashatunk két kapcsolodó anyagot (Rain és Shin Joong-hyun) Mark Russell Pop goes Korea című hiánypótló kötetéből.

Az idei év szerintem legjobb dél-koreai filmjének trailere következik:

A dél-koreai romantikus komédiákról írtam egy rövidet.

Alább pedig következzen a kedvenc felvételem a Clazziquai legújabb lemezéről (Mucho punk), címe: Lazy sunday morning.

Szomorúan indul a szeptember: elhunyt a dél-koreai mozi egyik bájos és tehetséges színésznője, a mindössze 35 éves Jang Jin-yeong. A gyomorákkal egy esztendeje viaskodó művésznő karrierje Kim Ji-woon nagyszerű szatírájával, a The foul kinggel indult (a főszereplő Song Kang-ho pankrátor-trénerének lányát alakította), és csupán egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy színészi teljesítményét már díjakkal is honorálják (lásd az új k-horror egyik alapvetéseként számon tartott Sorumot). Ezek után két melodráma-szerep következett: előbb a kevésbé jelentékeny Over the rainbow-ban, majd pedig a The scent of love-ban, amelynek befejezésében a sors különös iróniája folytán a gyomorrák végez vele... A személyes kedvencemet jelentő Singles a párkapcsolati szerencsétlenkedések sziporkázóan szellemes, meleg humorú mozija; számomra ebben a szerepben volt a legemlékezetesebb. A  dél-koreai filmszínház-kasszáknál legendásat hasaló, ám jobb sorsra érdemes Blue swallow-ban Korea első női pilótáját formálta meg, míg a Between love and hate-ben egy szerelmi háromszögbe keveredő felszolgálólányt játszott el bravúrosan. Utolsó szerepét az SBS csatorna Lobbyist című sorozatában kapta.

Végezetül álljon itt X megemlékezése e ragyogó színésznőről.

Galéria

Kedvenc honlapom, a koreanfilm.org már évek óta haldoklik, erre most bezárja blogja kapuit Mark Russell, a Pop goes Korea című igen informatív kötet szerzője (a Kaijushakedown blog szerzőjét,  az impresszív felkészültségű Grady Hendrixet a Variety Asia Online leépítésekor küldték el, azután a koreai filmmel is foglalkozó Kung Fu Cult Cinema is kifulladt.) A frontot gyakorlatilag egyedül  a hozzám hasonlóan rapszodikusan postoló Tom Giammarco, az évente egyszer-egyszer feltűnő, de akkor nagyot szóló Twitchfilmes X, meg a lunaparkos luna 6 tartja.

Komolyan gondolkodom rajta, hogy indítani kéne egy kizárólag dél-koreai filmekkel foglalkozó, angol nyelvű blogot. A profil mondjuk lehetne az, hogy írok az aktuális DVD-megjelenésekről (ha már a teleportálás képessége híján nem tudok nyilatkozni a kurrens szöuli mozipremierekről). A linket széthinteném néhány ismertebb fórumon meg honlapon (Darcy biztos szívesen kitenné a koreanfilm.org-os linkek közé), a többi már csak szorgalom meg kitartás kérdése.

Vélemény?

Hihetetlen ez az ember, most már tényleg kiderítem, kit rejt az álnév (valószínűleg egy KOFIC-os bennfentest). X úr újra publikál a Twitchfilmen, kapunk tőle update-elt koreai filmes adatbázist, Mother-kritikát és egy előzetest a mindig szenzációs Hur Jin-ho új mozijához.

Balra Hwang Jung-min, jobbra Lee Byung-hun aláírása.

Nevezett úriembert vélhetően már nem kell bemutatnom a blog olvasóinak, annyit írtam már róla: vitán felül ő nevezhető a legismertebb nem koreai nemzetiségű koreai filmszakírónak, megannyi cikke és tanulmánya jelent már meg a témában, igen kimerítő koreai filmes honlapja a koreanfilm.org-on érhető el, saját kötete pedig az idei év végén fog megjelenni New Korean Cinema címmel (az amazon augusztusi dátumot ír, de ne higgyünk neki).

Paquet urat az idei udinei filmfesztiválon volt szerencsém személyesen megismerni, a névjegykártya-csere után abban maradtunk, hogyha kimegyek Szöulba, akkor ezt jelezni fogom felé. A levélváltást telefonhívás követte, ekképpen egy szép pénteki napon találkoztunk egy ebéd erejéig. Ajándékként négy, angol felirattal ellátott, klasszikus magyar filmet vittem neki DVD-n (Valahol Európában, A tanú, A tizedes meg a többiek, Körhinta), tőle pedig két könyvet kaptam: az egyik a KOFIC honlapján pdf-ben hozzáférhető Who's Who in Korean Film Industry: Directors, a másik pedig egy igazi ritkaság (Lee Man-hee: The Poet of Night), amelyet a 10. busani filmfesztivál retrospektív vetítéssorozata kapcsán adtak ki ezen ismeretlen, ám meghatározó koreai szerzőegyéniségről (lásd még a Korean Cinema Today első számát). Nagy élmény volt nekem ez a találkozó, ő volt az első olyan ember, akinek nem kellett magyarázkodni, hogy most akkor melyik koreai filmre is gondolok: Paquet úr tudása imponáló, ő azon kevés nyugati közé tartozik, aki az epicentrumból követte végig a koreai mozi ezredvégi felvirágzását (1997 óta él Szöulban) -- kisujjában a koreai filmtörténet, nem hiába a Kyunghee Egyetem meghívott oktatója.

Az út után annyi feldolgoznivaló anyagom van, hogy nehéz választani, el vagyok látva témával pár hónapig, annyi szent, elég lesz csak rápillantani az általam készített fényképekre, hogy ihletet kapjak. Végre valahára kivégeztem a több mint ezer olvasatlan tételt tartalmazó Google Readerem (igyekeztem minél kevesebbet a gép előtt ülni Dél-Koreában), lássuk most az érdekesebb híreket:

-- Kim Kyu-hyun írt egy igen szép kritikát Park Chan-wook új mozijáról.

-- Megjelent a Korean Cinema Today második száma, innen letölthető.

-- Az év dél-koreai DVD megjelenése Kim Ki-young leghíresebb-hírhedtebb munkájának (The Housemaid, 1960) restaurált kiadása. Először Darcy Paquet twitterjéről értesültem a hírről, később aztán Mark Russell, Tom Giammarco és a Twitchfilm is értekezett róla.

-- A Koreai Filmtanács idén Bong Joon-ho Motherjét jelöli a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj várományosainak listájára.

-- A velünk élő történelem: Chun Doo-hwan meglátogatta a kórházi ápolásra szoruló Kim Dae-jungot. A Korea Times kicsit hosszabban emlékezik meg erről a több szempontból is figyelemreméltó hírről.

-- Breaking: egy nem koreai nemzetiségű úriember a főszereplője az egyik főműsoridőben sugárzott koreai tévérosozatnak (Tamra, the island). Erre még Turnbull mester is felkapta a fejét.

-- Asszimiláció, másként.

-- a DBSK és az SM Entertainment perlekedéséről, ennek kapcsán pedig a koreai popzene helyzetéről elmélkedik Mark Russell a blogján, érdemes elolvasni, érdekfeszítő esszé.

-- Bulvár rovatunkban Lee Hyori és a tajvani popsztár Wilber Pan smárol, Song Hye-kyo és Hyun Bin pedig a legújabb sztárpár.

-- A napi muzsikaszó az egészen kiváló Winterplay egyik élő fellépése, amelyen  a  méltán népszerű jazz-pop banda bájos énekesnője végre nem angolul, hanem koreaiul énekel:

Ami várható: benyomások a koreai tévéről, noraebang-élménybeszámoló, a szöuli éjszakai élet jellemzése, beszámoló a manhwa-kiállításról, mozis élmények, Haeundae beach és Busan, meg ami még eszembe jut.

Alig néhány hónappal a Rejtett napfény (Secret sunshine) koreai premierje után Szöulban fuvarozott az egyik koreai ismerősöm édesanyja: valahogy a filmekre terelődött a szó, kérdezte, láttam-e már Lee Chang-dong fentebb említett új moziját. (Akkoriban még egyetlen szöuli filmszínház sem vetítette angol felirattal a kurrens hazai mozgóképeket, hogy is láthattam volna.) "Mindenképpen nézd meg, mert nagyon koreai!" -- szólt az érdekfeszítő imperatívusz.
Úgy hiszem, ebben lehetne megragadni a második dél-koreai filmhét lényegét és legfőbb érdemét: programjának színvonala ugyan elmaradt a két évvel ezelőtti méregerős kiadástól, azonban szinte valamennyi alkotás közelebb vitt e kevéssé ismert ország kultúrájának megismeréséhez, alapvető nemzeti karakterének megértéséhez. A Rejtett napfény például, meglehet, hogy Dél-Korea egyik megkerülhetetlen szerzői rendezőjének legkevésbé sikerült opusza, de a hangsúlyos keresztény tematika, no meg a főhősnőt bénítóan hitelesen megformáló Jeon Do-yeon játéka miatt mégis érdemes az európai néző figyelmére. (Vajon hányan tudták, hogy a távol-keleti térségben a Fülöp-szigetek mellett Dél-Koreában létezik a legtöbb keresztény – döntően protestáns – gyülekezet?) A Mesterszakács (Le grand chef) a többi délkelet-ázsiai konyhaművészethez viszonyítva brutálisan alulreprezentált koreai gasztronómia szerfelett tetszetős demóanyaga: más érdeme nemigen van, viszont tegye fel a kezét, aki e népszerű manhwából (koreai képregényből) készült pehelykönnyű szakácsverseny megtekintése után nem akart rögtön egy koreai étterembe rohanni (Pesten több is akad, rá lehet keresni). Az Életünk legszebb pillanatai (Forever the moment) 2008 első komoly filmsikere volt odaát (az idei Titanicon vetített Az üldöző volt a második), imádták a hazai kézilabdás hölgyek életét mindkét oldalról (vérprofi sportoló vs. esendő magánember) bemutató mozit: nálunk ismét csak annyiból izgalmas, hogy roppant precízen dokumentálja a koreai nők helyzetét a máig szigorúan patriarchális alapon működő, tekintélyelvű konfuciánus társadalomban (e tekintetben kivált a csapat idős elnökét szerepeltető jelenetek szenzációsak: a női edzőt például azzal az indokkal meneszti, hogy elvált – ez a mai napig súlyos stigmának számít a konzervatív Dél-Koreában).
A tíz bemutatott munka között azért akadt két olyan letétemény, amelyek a saját jogukon voltak remekművek. Ezek egyike nem ismeretlen Magyarországon: A halál jele (Memories of murder) néhány éve már megjelent DVD-n (igaz, kis kiadó gondozásában, minimális példányszámban – ma már sajnos nem is kapható), mégis üdítő volt gyöngyvásznon látni az új évezred dél-koreai filmművészetének egyik megkerülhetetlen mesterdarabját, amely egy detektívpáros kudarcba fulladt nyomozásának letaglózó erejű, fatalista krónikája. A másik hibátlan mozi a melodrámákra szakosodott Hur Jin-ho alkotása volt (Augusztusi karácsony), amely fogta a zsáner egyik markáns alapszituációját (halálos betegség), és a műfaj valamennyi kliséjét lerázta róla: végletes érzelmek helyett végletesen letompított érzelmeket ábrázol, hasonlóképp lecsupaszított formai eszközök segítségével. A végeredmény egy szuperérzékeny, rezdülésekből építkező, rendkívül kifinomult szerelmesfilm – Douglas Sirk minimalista hasonmása Dél-Koreában született újjá.

/A fesztiválbeszámoló eredetileg a Mozinet magazin 2009/07-08. összevont számában jelent meg./

Utazotarsaimnak hala kozvetve hozzajutottam Lee Byung-hun alairasahoz, aki a koreai illetosegu Movie Week magazin mult heti kiadasanak cimlapjat szignozta nekem (az uj G. I. Joe mozi kapcsan ismet tele vele a media).

Ezutan leutaztam Busanba, es az egyik este egeszen hihetetlen modon Hwang Jung-min mellett talaltam magam a hires-nevezetes Haeundae strand egyik meglehetosen eldugott ettermeben. Hattal ult nekem, mondom, ez a ficko igencsak hasonlit Hwangra, kimentem hat a pulthoz nezelodni, es bizony o volt az, ugyhogy bezsakoltam az o alairasat is. Kozos kepet sajnos nem engedett csinalni, ugyanis elmondasa szerint kicsit megegett az arca a napon:) Ezek utan lehet egyik sztorit sem hiszitek el nekem, meg ugy sem, ha felteszem majd a lefotozott alairasokat.

Ma ejfel elott ot perccel indul a gepem, a kovetkezo alkalommal mar otthonrol jelentkezem. Gyorsan eltelt ez a 18 nap:(

Gianni kolleganak hala barki szamara letoltheto a velem keszult TBS eFM-es interju, espedig ezen a cimen. Az online hallgatashoz pedig katt ide.

Kulso munkatarsunk koszoni a figyelmet.

안녕하세요, gyorsjelentes kovetkezik Szoulbol: a mokarol annyit, hogy tegnap hajnali 5-kor fejeztuk be a noraebangozast (laza kedd este), volt fogyasztas, a 누나-k szetborultak, amikor elenekeltem nekik a 누난 너무 예뻐-t, ma pedig 4 ora alvas utan a TBS studiojaba voltam hivatalos Eszter jovoltabol (meg egyszer koszonet erte!), akinek az egyik koreai ismerose a lunchtime singalong-on vett reszt versenyzokent. A TBS eFM-en minden nap 12 es 14 ora kozott megy a K-popular cimu musor J-vel (koreai popsztar, ez kisse ciki, de en most hallottam rola eloszor, Gianni kollega irhatna rola egy postot az otakusoundra, hogy kivontasson a butasag mocsarabol^^), aztan mondtak, hogy csinalnak velem egy interjut, mert nem mindennap talalkoznak magyarokkal. Mondom miert ne, volt szo a magyar kajakrol, kedvelt turista helyekrol, koreai zenerol es filmrol, raadaskent meg zeneket is kerhettem (W&Whale, Clazziquai, Rollercoaster), plusz kaptam ajandekba kajakupont, de a legsulyosabb, hogy meg fizettek is erte:) Az interju koreai ido szerint 13:00 korul kerul adasba, ami hajnali 6 orat jelent magyar ido szerint, az "On Air" feliratra kattintva meg lehet majd hallgatni a TBS eFM honlapjan (linket lasd elobb), a musor angol nyelvu.

Jövő csütörtökön elutazom Szöulba, a változatosság kedvéért idén Daeguba és Busanba is elnézek, elképzelhető, hogy még Gyeongju is belefér. Tervezek mindenféle mókát: a PiFan végére még odaérhetek, Szöulban rajzfilmes fesztivált szerveznek, a dél-koreai filmmúzeumba sem lenne butaság elnézni, aztán ott van a koreai képregényes (manhwa) kiállítás, Busanban leruccanás a Haeundae beach-re, pancsolás után a Haeundae című katasztrófafilm megtekintése (a VIP premierről itt olvashatunk, amúgy épp az indulásom napján mutatják be a dél-koreai mozik), továbbá nem maradhatnak el a nagyszabású evés-ivások a kinti magyar és koreai ismerősökkel, miként a masszív noraebangozás is részét képezi az útnak. Special guest star Darcy Paquet lesz, aki a koreanfilm.org gazdája és a dél-koreai film kitűnő expertje.