namhanman, a Korea-fan

Ki gondolta volna, hogy a Girls' Generation tagjai élőben, hangszeres megtámogatással dobhártyakompatibilis produkcióval képesek előrukkolni: ennek bizonyítéka az alábbi letétemény, amely a Super Junior Sorry Sorry című überslágerét dolgozza fel.

Aztán itt van IU, a koreai rágógumi-pop vadonatúj királykisasszonya, aki a Boo (kattintás csak erős idegzetűeknek) című szerzeményével tarolt, és aki jelen esetben egy szál gitárral a kezében prezentálja az idei év két legnépszerűbb dél-koreai dalát (Gee és a már említett Sorry Sorry), valamint a Big bang 2007-es keltezésű, ugyancsak kiemelkedően populáris melódiáját (Lies).

Végül, de nem utolsó sorban felhívnám a figyelmet a kitűnő Sorea együttesre, akik modern hangzásvilággal boronálják össze a tradicionális koreai zenét. Jókedvükben kurrens popslágereket is áthangszerelnek, méghozzá úgy, hogy a saját verziójuk általában kenterbe veri az eredetit. Így volt ez a Gee-vel és a Girls' Generation legújabb muzsikájával is (Genie), lásd alább.

A következő szuperzseniális muzsikaszóra (címe: A vörös cipős kisasszony) Radics úr, a Koreában pompa van blog gazdája hívta fel a figyelmem. Figyeljük meg gondosan a Korda Gyuri bácsi dél-koreai kebelbarátját jelentő Nam Il-hae jól bejáratott, utolérhetetlen manírkészletét:

Hónapokkal ezelőtt felfedeztem a Korea Times nagyszerű szó- és kifejezéstanuló sorozatát, ám sehogy sem találtam linket az egész szériához. Minden nap egy-egy oldallal bővül a tematikus szószedet, szépen le lehet menteni a szép színes jpeg file-okat, érdemes, mert igen hasznos anyagok. Íme a link a jelenleg 70 leckényit számláló Easy to learn korean language sorozathoz.

Vélhetően az isten sem menti meg a Girls' Generation-t (소녀시대), hogy a legújabb szerzeményükkel (Tell me your wish) a második félév slágerlistáit is uralják, ám az én kedvencem egy ifjú rapperhölgy (E.via) debütáló albumának alábbi kis pajkos nótája lesz:

Igen figyelemreméltó, hogy eddig elkerülte a híresen konzervatív dél-koreai cenzorok figyelmét, nemdebár? UPDATE: de csak eddig.

-- Befejeződött a második dél-koreai filmhét, a nagykövetség információi szerint megközelítőleg 1600 jegyet adtak el, amely nagyságrendekkel nagyobb a két évvel ezelőtti fesztivál számadatainál.

-- Frissítettem egy újabb tétellel az angol nyelvű koreai nyelvkönyveket tartalmazó bejegyzésemet egy nagyszerű koreai kifejezéstárral, amely innen tölthető le.

-- Ugyancsak frissítettem a Dél-Koreával foglalkozó magyar nyelvű blogok listáját. A "Korea meg én" blog gazdája Radics Péter, pécsi pszichológus-hallgató, aki Daeguból írja sajátosan nyers, masszívan hasfalszaggató jelentéseit. Idézem a kedvenc passzusom, amely egy DMZ-túra kapcsán született:

Egy rendkívül elegéns hotelben vártuk hogy megérkezzenek a turistatársaink, várakozás közben a finn srác előadott egy szarós történetet, ami mindig feldobja a hangulatot. tényleg vicces volt. Utána életem legaranyosabb koreai tour guide-jával volt szerencsém találkozni, hogy a halálban van magyarul? utaskísérő? tényleg nem tudom.... na mindegy ő adta az infót az út során. Az első megnyilvánulása az volt, hogy az észak deél koreai helyzet miatt sok társaság lemondta az utat, de nem kell félni, ha baj van ott lesz a dél koreai hadsereg az majd megvéd minket. Aztán ez a gyönyörű mondat következett amit most csak angolul írok le:

If something happens, i want you to help us destroy..... na itt egy picit beszartam, hogy mit kéne pusztítanom ha jön a gond? Itt a finn srác is felkapta  afejét és kérdezte, tényleg azt mondta hogy destroy? Na ezután a csajon fél percenként nevettünk, olyan viccessen beszélt. DMZ: hát egyszer jó volt de semmi extra, át lehetett sasolni, északra, aztán egy alagutat néztünk meg amit az északiak robbantottak, jál megfájdult a hátam, mert alacsony volt... itt nem lehetett fényképezni, valami miatt, ezt ki is hangsúlyozta a csaj, amúgy pár helyen megértem, mint pl katonai táborok közelében vagy ilyesmi, de egy alagútban????? mi az ami stratégiailag felhasználható a koreaiak számára??? A lényeg hogy nem lehetett fényképezni, erre egy ausztrál fickó megfogalmazta a turistalét legfontosabb kérdését:

What is the fucking point in this fucking trip if I cant make the pictures? 

-- Búcsúzóul jöjjön a nap slágere a kitűnő Rollercoaster előadásában:

Elhunyt a koreai filmtörténet egyik legfontosabb rendezőegyénisége, Yu Hyun-mok. Az The Aimless Bullet (오발탄) című 1961-es munkáját több ízben is minden idők legjobb koreai filmjének választották a helyi kritikusok. A legendás alkotó 83 éves volt.

Hamarosan jelentkezem a mester fentebb említett opus magnumjának recenziójával.

Elnéztem az Iris forgatására, pocsék egy esős nap volt, nem véletlen, hogy legnagyobb bánatomra végül épp az időjárás miatt elhúzódó forgatásra hivatkozva mondták le a sorozat sztárjai a dél-koreai filmhét megnyitóján való részvételt. A helyszín ezúttal az Országos Széchenyi Könyvtár előtere volt, egy kulcsfontosságú jelenet felvételébe csöppentem bele, amely nem ment túl zökkenőmentesen: ha nem vették fel legalább tízszer, akkor egyszer sem.

Maga az észak-koreai elnök, Kim Jong-il érkezett a testőreivel, a színen feltűnt Kim So-yeon (felteszem északi kémnőt játszott, ugyanis a sorozat masszívan Kang Je-gyu Shiri című alapvetéséből táplálkozik: még a frizurája is olyan volt, mint amilyet Kim Yoon-jin viselt az 1999-ben bemutatott akció-kémfilmben), ám hiába a sok smasszer, a toronyból egy mesterlövész lepuffantja az elnököt, a statiszták sikítva tovaszaladnak, Kim So-yeon pedig bánatában sírva fakad. Lássuk mindezt képekben.

Az első kocsival érkezett az észak-koreai elnök.

Felhívnám a figyelmet a testőre mellett található elnökre, illetve az autó legelején látható két zászlócskára (magyar és észak-koreai).

A sorozat rendezője, Kim Kyoo-tae instruálja a stábtagokat: "Gyerekek, onnan lövik majd szíven Kim Jong-ilt!"

A monitor egy darab halott Kim Jong-ilt tartalmaz.

Miként látható, két kamerával rögzítették az eseményeket ezen a pompás nyári napon.

A mesterlövész, aki ideológiailag nem elég képzett.

Fiúk, már késő. Az elnök halott.

Joggal merül fel a kérdés, hol maradnak a képek a nehézsúlyú sztárokról (Lee Byung-hun, Kim Tae-hee). A válasz igen prózai: ekkor speciel nem voltak jelen a forgatás helyszínén. Jeong Joon-ho ott volt, rendkívül unta magát, beült a pihenésre kijelölt Kia terepjáróba és a Taewon Entertainment egyik felügyelő főarcával közösen elszívott egy cigarettát. Vigasztalásul itt vannak a hivatalos fotók a pesti forgatásról.

HIBAIGAZÍTÓ UPDATE: október 14-én este levetítette a KBS2 a sorozat első epizódját, amelyben rögtön benne is volt ez a jelenet, ám valójában nem Kim Jong-ilt puffantották le benne, csupán csak egy magas rangú észak-koreai politikust.

Az, hogy Kim Tae-hee ott lesz az Uránia moziban június 22-én, körülbelül annyi embert hoz lázba Magyarországon, hogy a számoláshoz nem kell elővennem a másik kezemet. A magyar.film.hu most hozott le egy hibákkal telezsúfolt hírt, lássuk hogy néz ki pontosan: igen, valóban Budapesten forgatnak egy nagyköltségvetésű televíziós sorozatot (címe Iris, producere nem más, mint a Shiri és a Taegukgi rendezője, a kizárólag gigaprojektekben gondolkodó Kang Je-gyu). Tévedés, hogy Dél-Koreában már nagy sikerrel fut, tekintve, hogy szeptemberben mutatják be odaát a tévében, miként Jeong Jun-ho vezetékneve is sikerrel került elírásra. A két főszereplő valóban pán-ázsiai szupersztár (Lee Byung-hun és Kim Tae-hee), itthon a kutya se ismeri őket, Lee-t esetleg az A bittersweet life-ból (A bosszú címen jelent meg itthon DVD-n). Ő speciel azon kevés dél-koreai színészek közé tartozik (lásd még az énekesként ismert Raint), akik sikerrel ostromolják Hollywood kapuit (a hazai mozik augusztus elején mutatják be a G.I. Joe: The rise of Cobrát, amelyben Lee alakítja majd Storm Shadow karakterét). Kim Tae-hee pedig egy istennő, akivel mindent el lehet adni: modell, népszerű plakátarc, Dél-Koreában alapvetően televíziós sorozatokban szerepelt, nagyjátékfilmes filmográfiája mindössze két tételt számlál (The restless, Venus & Mars), de ez jelen esetben tökéletesen mellékes, legyen elég annyi, hogy ő Dél-Korea egyik leggyönyörűbb színésznője.

A hír szerint Lee Byung-hun nem lesz jelen az eseményen, reménykedjünk, hogy ez így ebben a formában nem igaz. A biztonság kedvéért azért a hölgyek is tárazzák be a tollakat és a fényképezőgépeket:)

Emelem kalapom a Kofic (Korean Film Council vagyis Koreai Filmtanács) előtt, ismét egy rendkívül színvonalas kiadvánnyal jelentkeztek: a Korean Cinema Today a dél-koreai film idei első negyedéves teljesítményét elemzi hírek, tanulmányok és kritikák formájában. A fenti linkre kattintva pdf formátumban ingyenesen letölthető a Korean Film Observatory-t felváltó első szám.

Darcy Paquet, a koreanfilm.org gazdája is írt bele egy rövid szösszenetet, erről jut eszembe, hogy idén júliusban találkozni fogok vele Szöulban, viszek neki néhány angol felirattal ellátott magyar filmet (pl. Szindbád, Körhinta, A tanú). Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy mélységesen felháborít az a tény, hogy itthon mindössze négy darab klasszikus Jancsó-mozi férhető hozzá DVD-n (Fényes szelek, Oldás és kötés, Szegénylegények, Csend és kiáltás), ráadásul egyiken sincs angol felirat. Itt van Paquet, a nem koreai származású dél-koreai filmszakértők egyik legismertebbike, és nem tudok neki Jancsót vinni. Mivel reklámozzam a magyar filmet, a Szex és más semmivel, esetleg a Valami Amerikával? Kedves Mokép, kedves Filmunió: ez tiszta szégyen.

A Clazziquai és a Jaurim mellett hadd mutassam be a harmadik nagy kedvencemet jelentő dél-koreai együttest, a Caskert, amelynek muzsikája a Clazziquaiéhoz hasonlítható (a  második klipet jelentő Nabi buin -- Pillangókisasszony -- pedig masszívan a Gotan project zenéjére emlékeztet).

Mutatom

Lee Hyori a kortárs k-pop megkerülhetetlen idolja, valljuk be őszintén, nem a zenéje miatt szeretjük, azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy olyan jó arc, mint amilyennek az Off the record című reality showban mutatja magát. Mutatja magát, írom, hisz a valóságshownak az elnevezésével ellentétben semmi köze nincs a valósághoz, mégis, Lee kisasszony viselkedésében, humorában van valami megkapó. Álljon itt most a tavaly sugárzott sorozat első részéből egy részlet, amelynek fürdőszobás jelenete kifejezetten szellemes.

Bónusz videóklip a Red car a legútóbbi albumáról (It's Hyorish), amely ugyan nem lett olyan népszerű, mint a U-go-girl vagy a Hey Mr. Big, mégis érdemes a figyelemre, és nemcsak azért, mert a Hyori in hot pants formula mindig működőképes, hanem mert a  Balatoni láz afféle koreai variánsaként definiálható e dalszerzemény: egyszerű, mint a lejtő, kellően könnyű betanulni, nyáron biztos letolom majd az egyik noraebangban.

A magyar-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételének 20. évfordulója alkalmából koreai filmhetet rendeznek június 22 és 26 között az Uránia moziban.

A program a következő:

Június 22. (hétfő): Rejtett napfény (Secret Sunshine, 2007) 19:00, nagyterem; Hazafelé (The Way Home, 2002) 21:00, kisterem.

Június 23. (kedd): Sírfelirat (Epitaph, 2007), 19:00, nagyterem; Erkölcstelen tudós (The Forbidden Quest, 2006), 21:00, kisterem.

Június 24. (szerda): Augusztusi karácsony (Christmas in August, 1998), 19:00, nagyterem; Maraton (Marathon, 2005), 21:00, kisterem.

Június 25. (csütörtök): Mesterszakács (Le Grand Chef, 2007), 19:00, nagyterem; A halál jele (Memories of Murder, 2003), 21:00, kisterem.

Június 26. (péntek): Életünk legszebb pillanatai (Forever the Moment, 2007), 19:00, nagyterem; Sztárrádiós (Radio Star, 2006), 21:00, kisterem.

A kisterembeli vetítések ingyenesek, míg a nagytermes előadásokra 690 forintért kapható jegy az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A filmeket eredeti nyelven, angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítik.

Amint felkerül a netre a hivatalos prospektus, illetve a két plakátváltozat, frissíteni fogom a bejegyzést.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

UPDATE: Időközben kikerült a program az Uránia honlapjára is, a filmekről szóló leírásokkal együtt.

-- Mutatok egy minden ízében izgalmas, szociológiai alapon vizsgálódó blogot, a témák a koreai szépségideáltól az ottani marketingstratégiákon át egészen a szexualitásig terjednek.

-- Az aktuális dél-koreai filmes cenzúráról a Yonhap News számol be.

-- Kapcsolódó cannes-i filmfesztiválos hírek itt és itt.

-- Szöul márpedig cool, érvel a Korea Herald, és milyen igaza van.

-- Jeon Ji-hyun és a Blood: The Last Vampire a téma a Chosun Ilbo hasábjain.

Éljen a koreai konyhaművészet! Találtam egy szuper aranyos koreai hölgyet, aki New Yorkból okítja a koreai főzőtudományt. Érdemes körülnézni a honlapján, alább pedig álljon egy videó arról, hogyan készül a Maangchi-féle kimchi.

Fesztiválbeszámolóm első és második, befejező része a magyar.film.hu-n olvasható.

/Balról jobbra: Song Kang-ho, Kim Ok-bin és Park Chan-wook/

Park Chan-wook új mozija április 30-án debütált a dél-koreai filmszínházakban (Európában először Cannes-ban mutatják majd be), méghozzá igen komoly nézettséget produkálva. Az eddigi angol nyelvű kritikák felemásak: a koreapopwars-os Mark Russell elmarasztalja, a Korea Heraldos Yang Sung-jin közepesnek véli, míg a Korea Times-os Lee Hyo-won az egekbe emeli.

Újabb profilon kívüli bejegyzés következik, amelynek apropója, hogy tegnap meglátogattam néhány koreai hölgyismerősömet a kollégiumukban, aztán bömbölt a kurrens k-pop, volt  minden a Lollipoptól kezdve a Saturday nighton át a Sorry sorry-ig (múlt héten leginkább a Saturday night fröccsöntött énekesnője, Son Dambi tarolt, aki mindhárom nagy dél-koreai tévécsatorna élő show-val egybekötött slágerlistáján első lett, lásd a KBS Music Bankjét, az MBC Music Core-ját és az SBS Inkigayoját), diplomatikusan szólva egyik sem maradandó letétemény, a fősodor erre a rágógumi popra van ráálva, ezt erőltetik bele mindenki fülébe odaát (is). (Gianni kolléga hiánypótló koreai zenés megemlékezéseit ajánlom minden érdeklődő figyelmébe, mert ő a személyes kedvencemet jelentő Clazziquaitól kezdve az ijesztően masszív ázsiai rajongótáborral rendelkező DBSK-ig mindenkit bemutat, méghozzá videókkal illusztrálva.)

A mainstream alapján persze butaság lenne leírni a koreai popzenét, itt van például  a legújabb felfedezésemet jelentő, több mint 10 esztendeje aktív Jaurim, mutatok is rögtön néhány meggyőző koncertfelvételt tőlük:

Találtam egy kapcsolódó blogot és néhány érdekes cikket az angol nyelvű koreai újságok honlapjain:

-- Kőszegi Dia, a go névre hallgató stratégiai játék hazai kiválósága lediplomázott a Myongji egyetem baduk-tanszékén (a baduk a go koreai elnevezése).

-- Lengyel Miklóst, Magyarország dél-koreai nagykövetét a Korea Times faggatta 2007. októberében.

-- Ünnepi tteok-felvágás (lásd a képet) a magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolat  létrejöttének 20. évfordulóján, írja a Joongang Daily.

-- Vadonatúj blogjában az ösztöndíjjal Busanban tanuló, koreai szakos Mirjam kalandjairól olvashatunk.

Jóllehet Magyarországon és Európa más részein Kim Ki-duk (Az irgalmas lány) és Park Chan-wook (Oldboy) számít a legismertebb dél-koreai rendezőnek, hazájában egyetlen direktor sem örvendhet akkora reputációnak, mint az 1936-os születésű, pontosan száz (!) nagyjátékfilmet jegyző Im Kwon-taek: ezt a mérhetetlen tiszteletet mi sem példázza ékesebben annál, hogy szülőföldjén a „nemzet rendezője” (국민 감독) megnevezés hagyományozódott rá.

Pályája első szegmensében közel húsz esztendőn keresztül sorozatban gyártotta a kisköltségvetésű zsánermozikat a melodrámától a történelmi eposzig, művészi teljesítményét azonban csak a nyolcvanas évek elején kezdték el értékelni (lásd Mandara, 1981), amikor a tradicionális koreai kultúrából merítő szerzői alkotásokkal lepte meg közönségét. A koreai mozi történetében elsőként az ő munkáit mutatták be sikerrel neves európai filmfesztiválok: a Pótanya (씨받지, 1987) Velencében elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat, a Chunhyang (춘향뎐, 2000) elsőként szerepelt a Cannes-i szemle versenyprogramjában, a Chihwaseon (취화선, 2002) pedig ugyanitt már a legjobb rendezőnek járó elismerést vihette haza.

Termékeny karrierjének legnagyobb hatású műve az a Seopyeonje (서편제), amely a dél-koreai film ezredfordulós reneszánszát megelőzően (lásd az ősrobbanásnak tekinthető, 1999-es Swirit) az ország legnézettebb egészestés alkotásának bizonyult. Míg a példátlanul sikeres Swiri (쉬리) egy melodrámába mártott, fordulatos akció-kémfilm keretében mesél az örök fenyegetést jelentő kommunista észak és a demokratikus dél félelemmel övezett, fagyos kapcsolatáról, a Seopyeonje mentes mindennemű politikumtól, és egy három tagú vándorzenész család életén keresztül nyújt betekintést egy jellegzetesen koreai zenei műfaj, az ún. pansori világába. Nem is találhatnánk két ennél radikálisabban különböző filmet, pedig népszerűségük valójában egy tőről fakad: mindkettő egyedi nemzeti tematikát választ és aktuális problémákra reflektál.

Im költői szépségű, melankolikus kultúr- és családtörténete a pansori képében megelevenedő koreai hagyományvilág elhalásának folyamatát tárja elénk a negyvenes évektől a hetvenes évekig: azt kísérhetjük figyelemmel, amint ez a dobkísérettel előadott sajátos énekbeszéd egyszerűen kimegy a divatból (lásd a Besame mucho-t játszó rezesbanda példaértékű jelenetét). A kezdetben közkedvelt pansori-énekes családfő hiába tanítja egy életen keresztül lányát és fogadott fiát, hiába ragaszkodik körme szakadtáig e tradicionális műfajhoz, a fiú fellázad a drákói szigorral szemben, és új életet kezd a nagyvárosban, az apafigura pedig utóbb a lányával egyetemben osztozik a nyomorban és a megaláztatásban. Im nem csupán a művészpáros keserves odüsszeiájával, de a lehető leghitelesebb előadás érdekében a saját felmenője által megvakíttatott leányénekes képében is a koreai nép egyik alapvető nemzeti érzését, az ún. han-t idézi meg: azt a mély bánatot és szomorúságot, amely a huszadik század meghurcoltatásaiból fakad, a japán megszállástól (1910-45) a megosztottság keserűségén és a koreai háborún (1950-53) át egészen az autoriter katonai kormányzatokig (1961-1987). A Seopyeonje múltbéli visszapillantásokon keresztül elmesélt, nosztalgikus képekben gazdag története ekként egy ország személyes históriájának tekinthető, amelyben az elszökött, immár felnőtt fiú azért kel útra, hogy felkeresse rég nem látott testvérét, egyúttal szimbolikusan újrafelfedezve nemzete letűnt kulturális hagyatékát.

Im munkája már a bemutatásakor fogalommá vált, a közönség mellett a kritika is a keblére ölelte, emellett pedig valóságos pansori-lázat eredményezett: a koreai társadalmat a kilencvenes évek elején épp azok a kérdések foglalkoztatták, amelyeket e filmben viszontláthattak. Igen beszédes tény, hogy míg az 1993-as közhangulat piedesztálra emelte ezt az alkotást, a Seopyeonje folytatásának tekinthető, 2007-es keltezésű Ezeréves daru (천년 학) bemutatását már teljes érdektelenség fogadta a dél-koreai publikum részéről.

/A film megtekinthető április 29-én 13:30-kor az ELTE BTK Koreai Tanszékének szervezésében megrendezésre kerülő koreai nap keretében./

Az ELTE BTK Távol-keleti Intézet április 29-én Koreai Napot rendez. A koreai kultúráról, politikáról szóló előadásokat délután ételkostoló és filmvetítés követi.

Program

Időpont: 2009. április 29. (szerda) 09:00
Helyszín: ELTE BTK Kari Tanácsterem (1088 Múzeum krt. 4/A)

Minden érdeklődőt szeretettel várnak! (forrás: elte.hu)

Idén márciusban indult az Arirang TV legújabb fejlesztésű nyelvtanulós szériája, az első, meglehetősen kezdetleges változatból egy raklapnyit lehet találni youtube-on is. A második szezonról nincs infóm, a harmadik évfolyam valamennyi epizódja sokáig elérhető volt a crunchyrollon (sajnos azóta már kipucolták és részben fizetőssé tették a site-ot), most pedig a negyediket reklámozom, amelyben ugyan elhagyták az igen tanulságos korean insight című betéteket (betekintés Korea kultúrájának egy-egy szeletébe) és a  lelkes külföldi diákokat, de az örökös műsorvezető Lisa Kelley mellé porondmesterként egy angolul jól beszélő koreai humoristát ültettek, továbbá hasonlóképp mókás, (végre!) angol felirattal ellátott sitcom-jelenetekkel izmosították ezt az addiktív edutainment műsort.

A hangeul biztos tudása itt alap, miként a kezdő nyelvtan előzetes elsajátítása sem árt, ugyanis sok kifejezést banmal (tegező) formában tanítanak, ami persze nem baj, csak tudni kell, mikor szabad használni őket, mivel a műsorvezetők tartózkodnak a grammatikai magyarázatoktól. Az adásonkénti három darab, kellőképpen sulykolt kifejezés betanulására viszont tökéletesen alkalmas, és mint már mondottam, eközben szerfelett jól szórakozik a néző.

Mutatom a linket: Let's speak korean 4 (a videók megtekintése előtt regisztráció szükséges)

Kritikám a Titanic Filmfesztivál apropóján született.

Kim Yu-na nyerte a női egyéni versenyszámot a Los Angelesben megrendezett műkorcsolya világbajnokságon. Már a rövid program után 8 (!) pontos előnyre tett szert a második helyezettet jelentő, kanadai Joannie Rochette-tel szemben, így még úgy is diadalmaskodott volna, ha elesik az egyik ugrásnál. Ez nem történt meg, szinte hibátlan kűrt futott a szabad program során is, 15 pontosra növelve előnyét. Mind a rövidprogramban, mind az összesítésben elért pontszáma új világrekordnak számít: női versenyző előtte még nem lépte át a 200 pontos álomhatárt. Innen is gratulálunk az elbűvölő sportoló szupersztárnak!^^

Az SBS-en élőben néztem a műsort, ajánlom mindenki figyelmébe a Tvants névre hallgató programot, valamennyi nagy dél-koreai csatorna (KBS, MBC, SBS) fogható rajta, plusz még az Arirang és az Mnet is.

A tegnapi este tartották a 16. Titanic Filmfesztivál megnyitóját, idén csupán egyetlen dél-koreai mozi lesz a programban (kevéssé meglepő módon a The chaser, habár én a The good the bad & the weirdnek jobban örültem volna), hivatalból írok majd róla kritikát, természetesen ide is ki fogom linkelni.

Az április különösen erős hónapnak ígérkezik a dél-koreai film szempontjából, a lunapark6 névre hallgató honlap gazdája készített egy kitűnő összeállítást a bemutatásra váró alkotásokról, érdemes végigfutni rajta. (A Thirst itt látható poszterét cenzúrázták úgy, hogy leretusálták Kim Ok-bin széttárt lábait, lásd az előző postomat.)

A Cinetel kiadó gondozásában megjelent Ryoo Seung-wan Az erőszak városa (The city of violence) című gengsztermozija.

Idén április 24-én kezdődik Udinében a távol-keleti filmfesztivál, amelyen -- a tavalyi sajnálatos kihagyásom után -- ismét részt fogok venni, beszámolóim a magyar.film.hu-n lesznek majd olvhashatóak.