namhanman, a Korea-fan

Park Chan-wook új, Thirst című mozijának reklámkampánya eddig jelesre vizsgázott: az első teaserrel egyidőben nyilvánosságra hozták a film poszterét, amelyet provokatív jellege miatt rögtön be is tiltottak Dél-Koreában (a plakát az eredeti címre rímel, amely denevért jelent). A hivatalos premier dátuma április 30., a főszerepben Song Kang-ho (JSA, Secret sunshine) és Kim Ok-bin (Dasepo naughty girls, 1724 geisha house riot), az egyik mellékszerepben pedig Shin Ha-kyunt (Save the green planet, No mercy for the rude) köszönthetjük.

Jövő héten csütörtökön (március 19.), 18:00-tól dr. Csoma Mózes, az ELTE BTK koreai tanszékének vezetője tart előadást Koreáról a Korea Kultúra Klubban (1077, Budapest, Rózsa utca 27.).

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A nagy vetélytársak: Mao és Kim (jobbra)

Vélhetően nem csak én kedvelem a műkorcsolyát, Dél-Korea nemzeti büszkesége a mindössze 18 esztendős Kim Yu-na (becsapós név, mert nem "Juná"-nak kell ejteni, hanem "Janá"-nak, zárt "a"-val, a jelenlegi romanizáció szabályait alkalmazva: Gim Yeon-a), aki komoly eséllyel pályázik az idei műkorcsolya-világbajnokság (március 23-29.) első helyére, tekintve, hogy a 2009-es ún. négy kontinens viadalon elverte a vb-címvédő japán Mao Asadát.

A bájos korcsolyázó hölgy népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy promóciós értéke olyan nehézsúlyú k-pop sztárokéval konkurál, mint Lee Hyo-ri. Nike-reklámszpot helyett most egy tribute-tévéadást mutatok, amelyben egy duett erejéig befogják énekelni a Girls' Generation-ös Tae-yeon mellé. Mi tagadás, amellett, hogy lekorcsolyázza a világot, a sporttársak karaoke tekintetében sem érezhetik magukat biztonságban.

Mindenekelőtt a jelenleg is működő blogokat listázom:

SK: Blogmanót Kovács tanár úr követte lektorként a szöuli magyar tanszéken, olvassátok őt bizalommal, megéri!

Koreai anzix: Kovács tanár úr feleségének remek blogja.

Land of the Morning Calm: egy államközi ösztöndíjjal Busanban tanuló koreai szakos hölgy blogja.

Ditti in Korea: egy ugyancsak ösztöndíjjal kint (Szöulban) tanuló koreai szakos hölgy blogja.

Következzenek a már inaktív netes naplók:

Blogmano: Délkelet-Ázsia legnagyobb magyar tanszékének (Hanguk Idegennyelvi Egyetem, Szöul) anyanyelvi lektora e szeretetreméltó blog gazdája: az egyetemi hétköznapoktól az utazásokon át a bájos hétköznapi impressziókig terjed a skála.

Babarum: Hasonlóképp szerteágazó tematikájú, kedves blog, bőséges képanyaggal és exkluzív élő rákautomatás videóval!

Lilla in Korea: Lilla cimboránk nyári élményei a 2010-es esztendőből.

Kriszta in Korea: A legújabb felfedezésem, idén januárban megkezdett blog egy MBA ösztöndíjas mindennapjairól, érzékeny megfigyelésekkel és megkapó humorral tálalva.

A világ Koreából: Kriszta szobatársának irományait tartalmazó blog egy kíváncsi és lelkes közgazdász tollából.

Korea meg én: Radics Péter pécsi pszichológushallgató egyedi stílusú, hasfalszaggató hangulatjelentései Daegu városából.

Sunnywalk: Nagy kedvencem volt régen (helyesebben: máig) Vera blogja, aki azóta már férjével és ifjú csemetéjével együtt elköltözött az országból. Külön megtiszteltetés, hogy amikor  2007 nyarán náluk vendégeskedtem, írhattam egy bájos tévedéseket  (a nyelvi részt hagyjátok ki) tartalmazó, mindazonáltal geek-mivoltomat példásan bizonyító postot az oldalára. Aligha leplezhető, hogy ekkor tragikus hirtelenséggel beleszerelmesedtem az országba és annak kultúrájába (meg egy koreai hölgybe is, de ezt itt most ne firtassuk:))

Ivanheni: Rövid ideig, ám annál nagyobb intenzitással írt, aranyos női blog.

Travel blog: "Zelfike" szöuli tanulmányutas élményeit rögzítő blog.

Korea: Két hét útinaplója egy pár szemszögéből 2004. októberében.

Koreai tudósítások: Hettinger Tamás blogja, kedvencem az "ismerjük meg Koreát!"-kvíz^^

Hihetetlen, de igaz: Song Hye-kyo ma 27 éves (legalábbis a nyugati életkor-számítás szerint). Saengil chukhahaeyo Hye-kyo ssi!

Most olvasom, hogy a Girls' Generation tagjai egy házban élnek: ez így belegondolva is pokolian hangzik, nemhogy átélve, amint 9 szebbnél szebb ifjú hölgy nap mint nap rivalizál és fúrja egymást. Ez az alaphelyzet természetszerűleg azt is garantálja, hogy a magánéletük a zérushoz konvergáljon (nem, mintha az egyedül élő celebritásoknak több lenne).

Aztán ott van Rain, aki napi 4 órát alszik. Akar még valaki sztár lenni?

Eközben egy parasztemberről és annak ökréről szóló független dokumentumfilm szétveri az amerikai és koreai blockbustereket az ország mozikasszáinál, hajmeresztő méreteket ölt a Gee-láz, Kína pedig Észak-Koreát csitítja.

Nem túl biztató híreket közölt a Yonhap News Agency...

Mindazonáltal a Mad TV-nél Bobby Lee jól elmarháskodik a témával.

Tekintsünk át néhány angol nyelvű koreai nyelvkönyvet, amelyeket különféle netes tárhelyeken lelhetünk fel pdf formátumban:

Korean for dummies (használható anyag kezdőknek, negatívuma, hogy egyáltalán nem használ hangeul-t, tehát az RR-t nagyon kell vágni hozzá, pozitívuma a telibetalált 10-es gyűjtések, mint pl. 10 dolog, aminek a használatát kerüld el Koreában, 10 kedvenc koreai kifejezés, 10 mondat, amely "koreaivá" varázsol stb.)

Using korean -- a guide to contemporary usage (ez a legkomolyabb anyag, amit felleltem, tele nyelvtani és stilisztikai finomságokkal, kezdőknek nem ajánlom). Kicsomagolásnál a password: ebooksclub.org.

The korean language structure, context and use (nyelvészeti megközelítésű anyag, érdekességből linkelem ki, a latin betűs átírási rendszerekről szóló része különösen értékes)

Basic korean: a grammar and workbook (nagyon pöpec, alapvető nyelvtani összefoglaló, néhány rövid feladattal kiegészítve)

Intermediate korean: a grammar and workbook (tökéletes, mostanság ez a kedvencem; aki bírta az előbbi basic-es kötetet, az ezt is imádni fogja)

Korean through english: book 1 (gyakorlatilag megegyezik a két kötetes, Arirang Korean basics-sorozattal, csak minimáldizájnban, kezdőknek ugyancsak kifogástalan)

Making out in korean: revised edition (ezen szakadtam a röhögéstől, olyan laza, szinte végig tegező formát (banmal) használ, tele van szlenggel, kezdőknek nem ajánlom, mert bezavarhat, egyébként kötelező)

Elementary korean (nagyon alapos munka, zéró dizájnnal, a hozzá tartozó audio CD anyaga itt érhető el, az első leckében például briliánsnak tartom azt, ahogy a hangeul megtanítása után úgy ér el sikerélményt a zöldfülű tanulóknál, hogy az angolból fonetikusan átírt, ekként rögvest beazonosítható országneveket kell hangosan felolvasni)

Korean phrasebook (pöpec kifejezéstár, mindenkinek ajánlható, a hangeul mellett a McCune-Reischauer-féle átírást használja)

Korean grammar for international learners (egyértelműen a legteljesebb és a legkomolyabb koreai nyelvtani összefoglaló a nyelvkönyvpiacon, ellenben korántsem mondható felhasználóbarátnak)

A szívem meghasad, amikor olyan lelkes és elhivatott emberek honlapjára bukkanok, mint a K-popped, amelyet egy malajziai trió szerkeszt. A Celebrity profiles például különösen értékes gyűjtemény, szóval tényleg érdemes körülnézni az oldalon.

Az 1981-es születésű Jeon Ji-hyeon (Jun Ji-hyun) generációja talán leghíresebb koreai színésznője, aki elsőként reklámokban és televíziós sorozatokban (Steal my heart, Happy together) tűnt fel; nagyjátékfilmes szerepei közül az idő által elválasztott szerelmesek  szívszorító meséje, az Il mare (2000) hozta meg számára az ismertséget. Egy évvel később, a My sassy girl nagyszájú, hebrencs címszereplőjeként valóságos pán-ázsiai szupersztárrá lépett elő: a hallyu megkerülhetetlen romantikus komédiája az egész távol-keleti régióban kiemelkedően népszerűnek bizonyult. A The uninvited (2003; zavaró egybeesés, hogy a Két nővér amerikai remake-je ugyanezen cím alatt fut) című thriller kevés beszédű, félénk Yeon-jának megformálása újabb színészi bravúr a részéről, a Japánban példátlan sikernek örvendő Windstruck (2004) belevaló rendőrnő figurája viszont már egyfajta visszalépést, önismétlést jelez, miként a Daisy-ben (2006) sem nyújtott kiemelkedőt, nem is beszélve az A man who was Supermanről (2007), amelyben kifejezetten szürke, erőtlen alakítást láthattunk tőle. A manapság már a nyugatias Gianna Jun nevet kultiváló színésznő követi az olyan nehézsúlyú koreai sztárokat, akik globális ismertségre törnek (lásd Rain, Lee Byung-hun, Jang Dong-gun): az idén májusban bemutatásra kerülő Blood: the last vampire című élőszereplős anime-remake főszerepével minden esélye megvan arra, hogy neve ne csupán Délkelet-Ázsiában csengjen jól.

Galéria 

Nem halogathatjuk tovább a Sonyeo Shidae (aka. SNSD, aka. Girls' Generation) névre hallgató 9 tagú lánycsapat bemutatását, tekintve, hogy eleddig róluk szól az idei év koreai popzenéje, másként szólva az SM Entertaiment újfent tehetséggel beletenyerelt a közepébe. Január elején megjelent minialbumuk címadó dala (Gee) folyamatosan a toplista élén található, s noha a szám körüli hisztéria egyelőre még nem konkurál a Wonder girls Tell me című szerzeményével, a hardcore rajongók között most is találhatunk elhivatott táncosokat, illetve a kedvenc bandatagra fókuszáló amatőr felvételeket. Legbiztonságosabb hang nélkül követni az alábbi koncertanyagot, mivel a hölgyek nem tudnak énekelni, mindazonáltal  szigorúan mérve is szerfelett szembarát teremtések.

Meglepően hangozhat, de a világ öt legnagyobb animációs filmiparával rendelkező országa között Dél-Korea is szerepel: relatíve későn, elsőként televíziós reklámok formájában megjelenő rajzfilmgyártása egészen az ezredfordulóig alapvetően a külföldi stúdiók részére történő bedolgozásra épült. E tendencia változását olyan saját készítésű, egészestés animált darabok jelezték, amelyek vagy  a nemzetközi fesztiválokon arattak sikert (My beautiful girl Mari, Oseam), vagy a tengerentúli forgalmazásnak köszönhetően kerültek a figyelem középpontjába. Ez utóbbi kategória első számú reprezentánsa a 2003-as keltezésű Wonderful days, amely több szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír a nemzet animációtörténetében: amellett, hogy az eddigi legnagyobb költségvetésű rajzfilmjük, a felnőtt korcsoport megcélzásával egyben kitörési kísérlet is a gyermekszórakoztatás kizárólagosságán alapuló koreai animáció világából. Disztópikus sci-fik (Metropolis, Dark city) és animék (Appleseed: Ex Machina, Ghost in the shell) cselekményelemeinek összegereblyézéséből álló szüzséje egy csöpp jóindulattal sem mondható eredetinek: posztapokaliptikus jövőképe az energiakészletet szennyezőanyagokból nyerő, beszédes elnevezésű Ecoban városa, és a kirekesztett, alsóbbrendűnek tekintett proletárok konfliktusát regéli el a központi figurák szerelmi háromszögébe ágyazva (ellentétes oldalakon álló férfiak és az érzelmi/erkölcsi dilemma elé kerülő nő). A közel hét éves befektetett munka inkább az animáció gazdagságában és minőségében érhető tetten: a két- és háromdimenziós technikát élőszereplős felvételekkel kiegészítő Wonderful days látványvilága szigorúan mérve is csak a bámulatos jelzővel írható le. Kivált gyöngyvásznon öröm látni efféle vizuális bűvészmutatványt, amely világszintű demonstráló anyaga az iparágban dolgozó koreaiak mesterségbeli tudásának -- korántsem véletlen hát, hogy a Ghibli stúdiótól a Warner Brothers animációs részlegéig számítanak a munkájukra.

/A kritika eredetileg a Filmvilág 2009/02. számának mozi rovatában jelent meg./

Napra pontosan 20 esztendővel ezelőtt vette fel a diplomáciai kapcsolatot Magyarország Dél-Koreával, méghozzá a keleti blokk államai közül elsőként. A szöuli magyar programokról tavaly novemberben már nyilatkozott Böröcz László, a kinti magyar nagykövetség első titkára, a hazai rendezvényről részletes információkkal még nem tudok szolgálni, mindenesetre a nemrégiben beiktatott dél-koreai nagykövet, Suh Chung-ha már megpendítette a hírt a magyarországi koreai közösség évbúcsúztató ünnepi vacsoráján.

A Korea Times is közölt egy hosszabb cikket az eseményről.

A szöuli magyar nagykövetségen februárban már fogadást is tartottak, további kapcsolódó hírek a külképviselet hivatalos honlapján olvashatók. Az alábbi fotón Lengyel Miklós, Magyarország dél-koreai nagykövete látható.

Vége a vizsgaidőszaknak, még ízlelgetnem kell ezt a sok szabadidőt, egyelőre furcsa érzés, mindenesetre a blog ünnepélyesen feltámad, s igyekszem rendszerességet vinni az eddig igen szeszélyesnek mondható frissítésekbe.

Mi történt januárban a dél-koreai film világában?

- Megérkeztek a tavalyi év hivatalos összesítései a bevétel és a nézettség tekintetében (lásd még a Korean Film Council Korean Cinema 2008 című publikációját).

- 2008 utolsó negyedévének két nagy sikerfilmje, a Speedy scandal (aka. Scandal makers) és a Frozen flower továbbra is arat a mozikasszáknál.

- Megszületett Jeon Do-yeon és Kim Hee-seon kisbabája.

- Darcy Paquet közzétette a tavalyi esztendőre vonatkozó top 10-es listáját (időközben én is megnéztem a My dear enemy-t, le vagyok nyűgözve, kritika hamarosan).

- Újabb színvonalas kiadványt adott ki a KOFIC Who's who in korean film industry: directors címmel.

- Új vezetőt neveztek ki Dél-Korea legnagyobb filmgyártó- és forgalmazó nagyvállalatának (CJ Entertainment) élére.

- December legvégén, fél éves késéssel végre megjelent a Koreapopwars-os Mark James Russell Pop goes Korea: Behind the revolution in movies, music and internet culture című munkája, amely januárban hozzám is megérkezett. Hiánypótló anyag, könyvkritika hamarosan.

Andrei Lankov szerint kacsagyanús, de a Yonhapnál egészen komolyan veszik.

Meglátjuk, meddig húzza a "Kedves Vezér" (februárban lesz 67 éves), aztán majd kiderül, mennyi igaz belőle (no meg hogy Kína mennyire fog rámozdulni a témára).

Olvasnivaló év végére:

-- Összefoglaló az üzleti szempontból nem túl rózsás idei esztendőről.

-- 2008 kulturális trendjei

-- Kulturális kitekintő 2009-re

-- A legnagyobb várakozásokkal övezett dél-koreai filmek (innen tölthető le a Korean Film Observatory 28. száma, jelen cikk a 16. oldalon kezdődik)

Hölgyeim és uraim, íme a lista, a filmekből szokásom szerint abból válogatok, amelyeket idén láttam, függetlenül attól, hogy mikor készültek. A top 10-en belül nem állapítottam meg sorrendet. Újdonság, hogy ahol linket láttok a film címénél, azt meg is lehet tekinteni a crunchyrollon.

- Eden lake (Watkins, 2008): Wilderness meets Lord of the flies, avagy jönnek a gyerekek és rémálommá változtatják az ifjú brit házaspár tóparti idilljét. Az év egyik legjobb thrillere még úgyis, hogy a hangsúlyozottan tanító jellegű befejezés totálisan elfuserált.

- Going by the book (Ra, 2007): Ami igaz a Welcome to Dongmakgolra, az a Going by the book esetében is alkalmazható: mindkét komédiát a zseniális Jang Jin tette naggyá, pedig ő csak a forgatókönyvért felelt. Nemcsak a 2007-es év legsziporkázóbb koreai vígjátéka ez a visszájára elsült, szimulált bankrablás (főszerepben Jang fétisszínésze, Jeong Jae-yeong), hanem az utóbbi esztendők tekintetében világszinten is a műfaj kiemelkedő képviselője.

- Ugly, dirty and bad (Scola, 1976): Egy nyomornegyedben élő, olasz nagycsalád hétköznapjai Nino Manfredivel a főszerepben, akinek abból áll az élete, hogy rejtegeti a família tagjai elől az ellőtt szeme miatt kapott nagyobb összegű betegbiztosítást. Felejthetetlen figurák, kegyetlenül vicces helyzetkomikum és oltári beszólások -- Scola filmjén röhögtem idén a legtöbbet.

- Syndromes and a century (Weerasethakul, 2006): A thaiföldi szerzői film hírességének eddigi legnagyszerűbb munkája az élet szüntelen körforgásáról és a hétköznap csodás jelenségeiről. Elragadó és bölcs mozi, elsősorban a művészfilmek szerelmeseinek.

- The good, the bad & the weird (Kim, 2008): Őszintén remélem, hogy nálunk is bemutatják szélesvásznon, ugyanis a dél-koreai rendezők közül Kim Ji-woon rendelkezik a legnagyobb technikai tudással: filmje óriási stílusbravúr, amely nem csupán variációja Leone alapvetésének, hanem annak egy igen eredeti átértelmezése (a '30-as évek Mandzsúriájának helyszínül választása egész egyszerűen tökéletes döntés volt), Song Kang-ho és Lee Byeong-heon parádés alakításával és egy remek soundtrackkel megspékelve.

- Bird (Eastwood, 1988): Überelhetetlen biopic Charlie Parkerről, a bebop-korszak első számú géniuszáról, akinek zaklatott élettörténetét a töredezett narratíva is híven követi. Élete szerepében Forest Whitakert köszönthetjük.

- Sunset boulevard (Wilder, 1950): Dermesztő mestermű a hollywoodi álomgyár működési mechanizmusairól. All right, Mr. DeMille, I'm ready for my close-up!

- Happy end (Chung, 1999): Méregerős, letaglózó erejű családi bosszúfilm Choi Min-sikkel (Oldboy) és Jeon Do-yeonnal (Secret sunshine) a főszerepben. Ismeretlen dél-koreai remekmű, ajánlom mindenki figyelmébe!

- The verdict (Lumet, 1982): Paul Newman időskori szerepeinek csúcspontja ez a katartikus megváltástörténet, amelyben egy bukott ügyvédként még egyszer, utoljára kimutatja a foga fehérjét. Sokkal több ez, mint egy egyszerű courtroom drama.

- JCVD (El Mechri, 2008): Ki gondolná, hogy Jean-Claude Van Damme önkritikusabb izomkolosszus Sylvester Stallonénál: a Rocky Balboa szerint Stallone még mindig fasza gyerek, Van Damme viszont kíméletlen őszinteséggel, szinte már önparódiába hajló módon szedi le magáról a keresztvizet. A kreatív idősík- és szemszögváltásokkal operáló JCVD-ben a lehasznált Van Damme önmagát alakítja, élete teljes katasztrófa, silány low-budget akciófilmekben szerepel, kislánya gyermekelhelyezései perére jár, pénzügyi gondokkal küszködik, ráadásul szülővárosában belekeveredik egy fegyveres rablásba, ahol a félrevezetett hatóságok őt kiáltják ki tettesnek... Hallatlanul szellemes, masszívan önreflektív darab ez, bravúros jelenetekkel (a mozit felvezető, vágatlan akciójelenet legalább olyan briliáns, mint Van Damme hat perces, könnyes (!) nagymonológja), amelyből kiviláglik, hogy the muscles from Brussels can really act!

Említést érdemlő mozik: Dream (Kim, 2008), Rough cut (Jang, 2008), Our finest hour (Yim, 2008), In Bruges (McDonagh, 2008), The president's barber (Lim, 2004), The surrogate mother (Im, 1987), Ponyo on the cliff (Miyazaki, 2008), The chaser (Na, 2008), Chocolate (Pinkaew, 2008), Oasis (Lee, 2002), Wicked city (Kawajiri, 1987), Still life (Jia, 2006), The dark knight (Nolan, 2008)

Nem láttam, de alighanem átformálták volna a listát: The wrestler (Aronofsky, 2008),  Elite squad (Padilha, 2008), Gran torino (Eastwood, 2008), Red cliff (Woo, 2008), Ong-bak 2. (Jaa, 2008), Redbelt (Mamet, 2008), The curious case of Benjamin Button (Fincher, 2008), Synecdoche, New York (Kaufman, 2008), Ip man (Yip, 2008), Sky crawlers (Oshii, 2008), Let the right one in (Alfredson, 2008), Gomorra (Garrone, 2008), Hunger (McQueen, 2008), Still walking (Koreeda, 2008), Tokyo sonata (Kurosawa, 2008), 24 city (Jia, 2008), Fine, totally fine (Fujita, 2008), United red army (Wakamatsu, 2008), Night & day (Hong, 2008), The class (Cantet, 2008), Il divo (Sorrentino, 2008)

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! A tavalyihoz hasonlóan idén is készülök egy összefoglaló best of listával, illetve egy 2009-es kitekintővel, amelyben számba veszem az érdekesnek ígérkező dél-koreai filmeket.

Csak hogy legyen valami fogalmunk arról, mekkora istenségnek számít odaát Bae Yong-joon: a mai naptól előrendelhető az ő tenyérnyomatával ékesített bögre (lásd a képen). A rá épített merchandisingról bővebben itt olvashattok.

A koreai filmipar jelenlegi problémáiról Mark Russell írt a blogjában.

Új DVD-megjelenések a dél-koreai filmek tekintetében: A bosszú (A bittersweet life), Az erdő foglyai (Hansel & Gretel), Gyilkos tó legendája (Legend of evil lake), Bichunmoo, Arahan. A Cinetel várható megjelenései között szerepel Ryoo Seung-wan City of violence című 2006-os gengsztermozija.

Akit érdekelnek a koreai sztárokkal kapcsolatos pletykák és a koreai televíziós sorozatok, azoknak mutatom a következő két honlapot: dramabeans, hanfever. Az itt feltüntetett linkekből is érdemes szemezgetni.

Darcy Paquet koreai filmes könyve (New Korean Cinema) előreláthatólag jövő augusztusban fog megjelenni.

Kim Ki-duk életművének ismerői joggal nevezhetik a direktor 13. alkotását atipikusnak, hiszen a rendezőre oly jellemző motívumok egyáltalán nem lelhetők fel benne. Sehol egy társadalom peremére szorult szereplő (mint a Crocodile hullarabló antihőse, a Bad guy bűnözője vagy Az irgalmas lány és a Birdcage inn prostituáltjai), izolált helyszín (mint a Birdcage inn elszeparált bordélyháza, Az íj halászhajója, A sziget horgászbungalói vagy a Tavasz, nyár… úszó szentélye), brutális erőszakábrázolás (A sziget hírhedt, gyönyört és gyötrelmet bizarr módon összekapcsoló horgos jeleneteitől a Wild animals fagyott halas gyilkosságán át a Bad guy üveglapos durvulásáig egy tucatnyi szcéna említhető) vagy egyedi, hangsúlyos szimbólum (mint a hal a Wild animalsben és A szigetben, a víz a Tavasz, nyár…-ban, az állatok a Címzett ismeretlenben vagy éppen a lábtenisz a Coast guardban), miként kevés beszédű/néma hősökre sem bukkanhatunk. Csupán egyetlen tematikai kapocs merül fel, amely az Időt rokonítja Kim két legutóbbi, itthon is bemutatott munkájával (Bin jip -- Lopakodó lelkek, Az íj): ez pedig a férfi és a nő viszonyának vizsgálata.

Ebben a művében Kim az érzelmeket az identitás problémakörével köti össze: a külső határozza meg a személyiséget, vagy a személyiség a kinézetet? Központi kérdés ez az Időben, ahol Ji-woo és Seh-Hee kimerülni látszó kétéves kapcsolatát már csak a rutin tartja fent: a fiú (Ji-woo) unja lányt (Seh-Hee), látványosan flörtöl a nőkkel, minekután barátnője teátrális féltékenységi rohamok formájában fejezi ki nemtetszését. Seh-Hee az egymás iránti érzelmek főnixszerű újjáéledésének titkát abban látja, hogy egy plasztikai sebésszel teljesen átszabatja az arcát, hogy aztán új emberként, de a régihez megtévesztésig hasonló névvel (See-Hee) léphessen majd mit sem sejtő barátja elé (ennél drasztikusabb átverést csupán Cronenberg Pillangó úrfijában láthattunk). Persze egy idő után már a lány sem tudja, hogy a régi vagy az "új" énjét szereti-e kedvese, őrlődik múlt és jelenkori önmaga között, a szépészeti beavatkozás azonban visszafordíthatatlan, a vágyott boldogság el nem érhető, szükségszerű hát a tragédia.

Izgalmas játék elmerengeni azon, vajon miféle alkotás kerekedett volna ki az Időből, ha Kim folytatta volna bevált munkamódszerét, és csendekből, érzékeny rezdülésekből, félszeg pillantásokból, leheletfinom szimbólumokból építette volna föl moziját. Túlbeszélt, fecsegő film az Idő, amely a legrosszabb koreai melodrámák hagyományait idézi, nagyszabású érzelemkitörésekkel és hasonlóképp grandiózus megőrülési jelenettel: amit eddig pár másodperces ólomsúlyú gesztusok hordoztak, most kapnak öt perc hisztériát. Kim, aki eddig szórta a kivételesen erős vizuális metaforákat, most lusta módon más műalkotásait copy/paste-eli (lásd a szerelem egyes stációit megjelenítő szoborparkot mint kulcsfontosságú helyszínt). Írói slendriánság részéről, hogy a film utolsó harmada zavarosra sikerült, a szereplők tettei merőben motiválatlanok, illogikusak. Így válhat a párkapcsolat természetellenes felfrissítésének gondolata az időmúlás érzelemkioltó hatásának meglehetősen közhelyes vizsgálatává.

Meddő okoskodás az Időnek társadalomkritikai élt tulajdonítani, tekintve, hogy a Dél-Koreában valóban hobbinak számító plasztikai sebészet itt nem elsődleges funkcióját teljesíti, nem az arc hibáinak eltüntetéséről vagy a "tökéletes arc" létrehozásáról szól: a hősnő nem szebb, csupán más akar lenni, arra vágyik, hogy ne tudja felismerni volt és leendő barátja (nem véletlen Kim részéről, hogy nem ugyanazon színésznőt maszkírozta el, hanem egy másik aktort alkalmazott a "megújult" barátnő eljátszására). A sztori megmarad személyes síkon, és inkább szól arról, hogy ami belül működésképtelennek tetszik, azt külső beavatkozással nem lehet megváltoztatni: a csodásnak hitt átalakulás végszava harmónia helyett a totális frusztráció, majd pedig a meghasadt elme őrülete. A téma persze nem újkeletű, a megváltoztatott külcsín személyiségtorzító hatásáról már készítettek sokkal kiválóbb darabokat, elég csak Frankenheimer méltatlanul elfeledett Seconds című mozijára vagy Teshigahara –- az Idővel feltűnően sok közös vonást mutató -– sorrendben harmadik, remek Abe-adaptációjára, a Face of anotherre gondolni.

/A recenzió eredetileg a Filmvilág 2007/4. számának kritika rovatában jelent meg./

Ritka az olyan film, amely már a premierje előtt akkora népszerűségnek örvend, mint a rendezőként, producerként, forgatókönyvíróként és színészként is ismert Yeo Kyun-dong 1724 geisha house riot című történelmi közegbe helyezett akcióvígjátéka. Az alkotás honlapját november végéig több mint húszezren látogatták meg, minekután a forgalmazók úgy döntöttek, hogy a tervezettnél egy nappal előbb (vagyis holnap, december 3-án) mutatják be ezt a rendhagyó produkciót, amelyet olyan sztárok fémjeleznek, mint Kim Ok-bin (Dasepo naughty girls), Lee Jung-jae (Il mare) és Kim Seok-hoon (Tube -- Alagút a halálba).

A Blue Dragon Awards a dél-koreai mainstream mozi egyik legkomolyabb díjkiosztó ünnepsége. Az idei gáláról bővebben itt lehet olvasni, fotók tekintetében ezt az oldalt tudnám ajánlani, videók pedig itt találhatók.

/A képen a legjobb férfi és női főszereplő kategóriájának győztesei láthatók, Kim Yun-seok (The chaser) és Son Ye-jin (My wife got married)/

Már régóta tartogatom ezt a fejedelmi filmcsemegét, úgy hiszem, méltó a születésnapi ajándék címére. A nagy dél-koreai rendezőtriász tagjaként nevet szerzett Shin Sang-ok leghírhedtebb mozijáról beszélek, amelyet Észak-Koreában készített, miután őt és feleségét elrabolta Kim Jong-il, az északi "trón" akkori várományosa (Kim Ir Szen 1994-ben hunyt el). A Bulgasari (Pulgasari, 1985) a japán Godzilla-filmek ideológiai hátszéllel megtámogatott, vörös változata, amelyben a címszereplő fémevő óriásszörny mai szemmel nézve roppant mókás pusztítását követhetjük figyelemmel.

Íme e különlegesség, angol felirattal ellátva, jó szórakozást hozzá! Most pedig stílszerűen felbontok egy üveg sojut^^

Legújabb ökörségem, hogy kpop dalokat fordítok le magamnak, pusztán a móka és a nyelvtanulás kedvéért. Hogy egészen aktuálisak legyünk, megmutatom a Wonder girls névre hallgató formáció legújabb slágerének (Nobody) tegnap sugárzott, ráérős remixét, ahol hangeulben feliratozzák a szöveget (ellenőrzésként össze lehet vetni az angol feliratos verzióval). Mivel kellőképp primitív az egész, a sikerélmény garantált:)

További infó a Wonder girlsről és a kurrens kpopról hozzáértő emberek tollából, magyar nyelven itt és itt.

November 1-én, azaz holnap este, pontban 10 órakor a Duna TV Karácsony augusztusban címmel levetíti Hur Jin-ho debütáló alkotását, amely szigorúan mérve is a '90-es évek egyik legjobb dél-koreai filmje, nekem speciel személyes favoritom ez a leheletfinom melodráma. (Asszem hétfőn betelefonálok a Duna tévének, és gratulálok a programigazgatójuk pompás ízléséhez.)