Okóber 31-én, pénteken 18:00-kor előadást fogok tartani "A dél-koreai film reneszánsza" címmel a VII. kerületi Csigatanyán, ahol a Korea Kultúra Klub működik (1077, Bp., Rózsa utca 27; megközelítése a 74-es trolibusszal a legcélszerűbb: a Rottenbiller utcai megállónál kell leszállni).
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
A Jewel in the palace sikerén felbuzdulva 2006-ban elkészítették annak 26 részes rajzfilmváltozatát (Janggeum's dream), amelynek az első 4 epizódja online is megtekinthető. Jó szórakozást hozzá!
-- Alapszókincs felszedésére kiválóan alkalmas a következő multimédiás angol-koreai szótár.
-- A szöuli Lotte Hotelben tartott a koreai magyar nagykövetség 56-os megemlékezést, írja a Joongang Daily. (A képen Lengyel Miklós dél-koreai magyar nagykövet látható.)
-- És ha már nagykövetség, íme a hivatalos honlapjuk.
Az Arirang TV Let's speak korean! sorozatát ajánlom az érdeklődők figyelmébe, amennyiben előzetesen már megtanulták a hangeult, vagyis a koreai abc-t. Ehhez az edutainment műsorhoz egy kiegészítő tankönyv is készült, amelyet természetesen meg is lehet rendelni.
Meglehet ezen csak blogmanó és babarum fog tiszta szívvel kacagni, azért A palota ékköve kapcsán az itthon élőknek is lehet valamiféle képe a Kdramák elmaradhatatlan kellékeiről: íme a mókás lista.
Jöjjön most további két, szigorúan mérve is eye candy koreai színésznő, akik soha az életbe nem fogják kiérdemelni az érdemes művész címet, mindazonáltal szembarát természetüknél fogva számot tarthatnak érdeklődésünkre. Fent Yoon Eun-hye (The legend of the seven cutter), lent pedig Han Ga-in (Once upon a time in high school) látható.
Véleményem szerint a három legjobb új generációs dél-koreai romantikus komédia a My sassy girl, a Singles és az Art of seduction. Ezek közül a Singles sajnos nem érhető el online streaming formában, ezért aztán a hasonlóképp emlékezetes Marrying the mafia-széria első részével pótolnám azt.
Innen már csak egy kattintás szükségeltetik a filmek angol feliratos, online nézhető változataihoz, jó mulatást kívánok:
-- Dél-Korea amúgy is híres a magas öngyilkossági rátájáról, erre most rátett egy lapáttal két ismert koreai színész halála, akik önkezükkel vetettek véget életüknek: szeptember elején a súlyos adósságokba keveredő An Jae-hwan-t találták holtan a kocsijában, múlt hét kedden pedig Choi Jin-sil akasztotta fel magát, aki az interneten róla keringő rosszindulatú pletykák miatt esett mély depresszióba (állítólag kölcsönadott egy nagyobb összeget An Jae-hwannak, amit aztán kemény kézzel vissza akart követelni). Choi esete mind a Korea Times, mind a Korea Herald másnapi címlapján szerepelt, mutatok is gyorsan egy összefoglaló hírt.
-- Továbbra is lenyűgöz a Twitchfilm blogra "X" néven író csávó koreai filmes tudása, még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet a cikkjeire.
-- A mindig zseniális busani filmfesztivál idei kiadása kapcsán a Variety Asia Online beszámolóit és a hozzá tartozó blogját tudom ajánlani.
-- Egy rendkívül komoly, angol nyelvű koreai filmes blogot találtam, látszik, hogy az illető filmtudományból írja a PhD-ját.
-- A tavalyi Titanic Filmfesztiválon bemutatott, Kim Ji-woon rendezte Keserédes életet (A bittersweet life) hamarosan a Cinetel kiadó jelenteti meg A bosszú címmel.
Shim Eun-ha, a kilencvenes évek legnépszerűbb koreai színésznője 1994-ben kezdte pályafutását a The last match című, baseball-tematikájú televíziós sorozattal, első nagyjátékfilmbeli szerepét egy esztendővel később, a My old sweetheartban kapta meg. A kevésbé ismert Born to killben Jung Woo-sung (Musa, A moment to remember) mellett domborított, az igazi áttörést azonban a Christmas in August című szívszorító, lenyűgözően finom szövésű melodráma jelentette, amelyben Han Suk-kyu (Green fish, Shiri) alakította Shim párját. Az Art museum by the zoo bájos romantikus komédiájában és a Tell me something vérbő thrillerében egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ezért is megdöbbentő, hogy a 2000-es keltezésű koreai dogma-film (Interview) óta nem tűnt fel a gyöngyvásznon: visszavonulását hivatalosan 2002-ben jelentette be, amelyet a sorozatos találgatások miatt 2005-ben újra megerősített. Alig hét év szükségeltetett neki ahhoz, hogy egy egész nemzet a szívébe zárja: Dél-Korea kedvence a csúcson hagyta abba, hiánya különösen a fröccsöntött celebritások korában szembeszökő.
A My dear enemy-t most csütörtökön mutatták be Szöulban, rendezője a This charming girl-t és az Ad-lib night-ot jegyző Lee Yoon-ki, főszereplői pedig az állapotos Jeon Do-yeon és a felívelő karrierű Ha Jung-woo (lásd Kim Ki-duk Time-jának főszereplőjeként vagy a The chaser gyilkosaként). Jeon Do-yeon egy munkanélküli, harmincas nőt alakít, aki vissza akarja szerezni az ex-barátjának kölcsönadott 1000 dollárt.
A Modern boy koreai premierje október 2-án lesz, rendezője a hihetetlenül erős Happy endért felelős Jeong Ji-woo, főszereplői pedig Park Hae-il (Rules of dating, The host) és a mindig ragyogó Kim Hye-soo (Tazza, Kick the moon). A japán megszállás alatt játszódó történetben a főhőst megformáló Park Hae-il-t akarata ellenére behálózza a koreai japánellenes mozgalom.
Nagy örömömre szolgál bejelenteni Osváth Gábor tanár úr koreai nyelvkönyvének második kiadását, amely nem jöhetett volna létre Pallos Levente értékes segítsége nélkül. Íme a hivatalos hír:
"Tizenhárom év után ismét megjelent Osváth Gábor Koreai nyelvkönyve. A szerző a kezdőknek szóló koreai nyelvkönyvet a Külkereskedelmi Főiskolán szerzett közel 20 éves koreai nyelvtanítási tapasztalattal, kifejezetten magyarok számára fejlesztette ki. Az 1995-ös kiadáshoz képest szakmai és technikai frissítésen esett át a kiadvány.
Amennyiben csoportosítani akarjuk a kortárs dél-koreai filmművészet direktorait, alapvetően három társaságot különböztethetünk meg: a színtiszta artmozikkal elhíresült brigádot (Hong Sang-soo, Kim Ki-duk, Jang Sun-woo), a nettó kommerciális megfontolások mentén haladó tömegfilmes iparos-osztagot (Kang Je-gyu, Shim Hyung-rae), illetve a sajátos zsáner(át)értelmezéseikkel nemzetközi porondon is sikerrel teljesítő különítményt (Park Chan-wook, Bong Joon-ho, Kim Ji-woon). Az itthon is hozzáférhető Bosszú-trilógiával elhíresült Park az utóbbi csapat talán leghíresebb tagja, aki legutóbbi, 2006-os munkájával egy egészen új oldaláról mutatkozott be. Az I’m a cyborg, but that's OK ártalmatlan, pehelykönnyű szerelmi történet két elmegyógyintézeti ápolt között: a lány (a zseniális Két nővérből ismeretes Lim Soo-jeong) cyborgnak képzeli magát, míg a fiú (Dél-Korea legnagyobb popsztárja, Rain) antiszocális és olyan kleptomániában szenved, hogy belső tulajdonságokat is képes „ellopni” – persze csak a zárt osztály hibbant lakóitól. Park humanista mozija elbeszélését tekintve is teljesen őrült, szertelenül csapong mind időben, mind térben; cselekményének első fele az emlékezetes mellékszereplőknek is teret engedő epizódok laza füzére, csupán a játékidő második felére kristályosodik ki a tulajdonképpeni konfliktus: a lány szigorú szabályszerűségek szerint működő fantáziavilága nem engedi meg az emberi táplálék bevitelét a mechanikusnak vélt szervezetébe, így a fiúnak kell megmentenie az éhhaláltól, felismerve azt, hogy csak úgy tud eredményt elérni, ha elfogadja a kattant hölgy belső univerzumának furcsa játékszabályait.
Stilisztikailag nem történt törés az életműben, A bosszú asszonyának erőteljesen stilizált képi világát követi a rendező: e műve is hajmeresztően kreatív stílbravúr, brutális formatudatosságról árulkodik valamennyi kompozíciója. Kérdés persze, elegendő-e ennyi az üdvösséghez: a türelmetlenebb nézők joggal titulálhatják kimódolt, agyzsibbasztó marhaságnak az I’m a cyborgot, a színes-szagos zakkantságra fogékonyabb publikum azonban egy elragadóan bizarr love story-t köszönthet Park mester új opuszában.
(A kritika eredetileg a Filmvilág mozi-rovatában jelent meg.)
Kezdem a rosszal: voltam a Yongsan CGV-ben, ahol Szoulban egyedul vetitenek kurrens koreai filmeket angol felirattal (ezt olvastam a Korea Timesban), de mondta a gyerek, hogy mar nincs ilyen akcio, ugyhogy sajnos nem olvashattok tolem The good, the bad & the weird exkluziv kritikat. Varni kell a dvd-megjelenesig.
Ami jo hir, hogy holnap kezdodik a Chungmuro filmfesztival, erdemes lecsekkolni a programot, mert felettebb impozans, foleg a retrospektiv anyagok. Peldanak okaert hogy az eletbe lathatna az ember a thai Rattana Pestonji mester Black silk cimu 1961-es remeket? Vagy mondjuk mi a helyzet a Jung Sun-woo eletmuvetitessel? Esetleg: Blade runner final cut, celluloidon? Szoval le a kalappal, a baj csupan annyi, hogy minden koreai felirattal megy, vagyis nekem maradnak az angol nyelvu darabok. Nem kell megijedni, lesz elmenybeszamolo.
Udv mindenkinek Szoulbol, tegnap elneztem a Koreai Filmarchivumba, ami nem egy utolso elmeny egy magamfajta geeknek, meg akkor is, ha a filmmuzeum reszt zarva talaltam. A konyvtar viszont karpotolt mindenert: high-tech masinakkal felvertezett, rendkivul tiszta helyrol beszelunk, amely komoly mennyisegu angol nyelvu szakirodalommal es szaklapokkal is rendelkezik (a kb. 3x annyi koreai nyelvu anyag mellett). Sight & Sound, Screen, Cahiers du Cinema, mind izlesesen bekotve, a friss szamok elol a koreai filmes ujsagok (Cine21, Film 2.0) mellett, de ez meg nem minden. Remekul feleszerelt szamitogepek mindenutt, csucsszuper szekekkel es hangstudioba illo fejhallgatokkal, valamint kabinok plazmatevevel, dvd-lejatszoval es marha kenyelmes fotelekkel megtamogatva. Mindez, mondom, ingyen, a pultnal kint van vagy harom vaskos lista: filmcim, rendezo, evszam, te csak kivalasztod, es mar nezheted is igencsak kellemes korulmenyek kozott. Szoval kincsesbanya a hely, az alagsorban amugy mozi is talalhato (affele koreai Orokmozgo, csak tisztabb es modernebb kivitelben), de oda epp csak bepillantottam.
Jelen cikk Darcy Paquet ezen írásának általam készített magyar fordítása, amely eredetileg a Filmvilág 2005/10. számában jelent meg. (Vegyük figyelembe, hogy ezt az áttekintést Paquet 2004-ben írta.)
Színésznőket bemutató rovatunk ma két olyan dél-koreai aktorhölgy fotójával folytatódik, akik különösebb tehetség híján nem fognak külön bejegyzésben részesülni e blog hasábjain, ellenben bájaik arra predesztinálják őket, hogy képmásaikat megosszam veletek. Fent Song Hye-kyo (Hwang Jin-yi moziváltozata), míg lent Ha Ji-won (Hwang Jin-yi tévésorozat-változata) látható.
-- Igazi kuriózumról, egy valóban hiánypótló megjelenésről számolhatok be: a KOFA (Korean Film Archive) a Shin Sang-ok-boxszett után kiadott egy négy lemezes Kim Ki-young-anyagot, amelynek jelentőségét nem lehet kellőképpen hangsúlyozni. Leghíresebb alkotása, a The housemaid a későbbiek folyamán jelenik meg. Info itt, vásárlás itt.
-- A Twitchfilmre visszatért a nagy veteránnak számító .X., akit a dél-koreai filmekkel és sorozatokkal foglalkozó, rendkívül színvonalas és alapos postjai tettek ismertté a geek-ek körében. Írásai itt olvashatók.
-- Kisbabát vár Jeon Do-yeon, az egyik legkitűnőbb koreai színésznő. Bővebb info itt.
Az 1974-es születésű Moon So-ri (Mun So-ri) meglehetősen későn, 25 éves korában kezdte filmszínészi pályáját, első ízben a '90-es évek egyik dél-koreai kulcsfilmjében, a Peppermint candyben láthatta a nagyérdemű egy kisebb szerep erejéig. Országos, illetve nemzetközi ismertségre az ugyancsak Lee Chang-dong által rendezett Oasis című megrázó remekléssel tett szert, amelyben egy fogyatékkal élő lányt formált meg, elnyerve ezzel -- a számos hazai elismerés mellett -- a 2002-es velencei filmfesztivál Marcello Mastroianni-díját. Mindössze egyetlen esztendőt kellett várni a következő bravúrra: az A good lawyer's wife egy család szétbomlásának drámai erejű krónikája, amelyben Moon kisasszony az elhanyagolt feleség szerepében brillírozik. A legújabb kori dél-koreai történelmet sajátos szemszögből vizsgáló The president's barber című alkotásban Park Chung-hee fodrászának (Song Kang-ho) arájaként tűnt fel, míg az angol címváltozat nélküli, a keresztény motívumkincset felhasználó Sagwaban (amely egyszerre jelent bocsánatkérést és almát) egy sok év után kidobott barátnőt játszik el. Legyen bár elnyűhetetlen édesanya (Bravo, my life!), nehézsúlyú csábító (Bewitching attraction) vagy vendégszerető nővér (Family ties), tehetsége valamennyi esetben szembeszökő. Legutóbb az idei esztendő első komoly nemzeti filmsikerét jelentő Forever the moment egyik főszereplőjeként tűnt fel, amely a dél-koreai női kézilabdaválogatott olimpiai felkészüléséről és a későbbi, megszenvedett sikerről szól.
Immár online is olvasható a dél-koreai készítésű koreai háborús filmekről szóló esszém. Kommenteljetek, kritizáljatok bátran.
Felülről lefelé a következőképpen fest a kép: műanyag evőpálcikák (Tajvan), porcelán evőpálcikák (Kína), bambusz evőpálcikák (Tibet), pálmafából készült evőpálcikák (Indonézia), rozsdamentes acélból készült evőpálcikák + helyi kanál (Dél-Korea), japán evőpálcikák pároknak (két pár), gyerekek részére készített evőpálcikák (Japán), végül pedig az egyszer használatos, eldobható evőpálcikák.
Le grand chef (Jeon Yoon-soo, 2007): egy raklap izgalmas téma adott a koreai konyhaművészettel kapcsolatosan, én most járulékos jelleggel az evőeszközökre koncentrálnék. Szemben a többi, evőpálcikát használó ázsiai állammal, a dél-koreaiak fa helyett rozsdamentes acélból készült pálcikákat használnak. Anno a Joseon-dinasztia királyai az ezüstöt favorizálták, ám ez a nép számára drágának bizonyult, így ők áttértek a szimpla fém használatára. Szöulban ugyan magam nem tapasztaltam, de a szakirodalom szerint bambuszból, illetve műanyagból készült evőpálcikákkal is lehet találkozni Dél-Korea területén. Miként a képen látható, a koreaiak kanalat is használnak az étkezéshez (a leveshez és a rizshez, bár utóbbit lehet pálcikával is enni). Érdekesség, hogy a hús felvágásához nem kést, hanem ollót használnak az éttermekben. Az etiketthez hozzátartozik, hogy a leveses vagy a rizses tálat illetlenség felemelni (kivétel kizárólag a ramyon esetében tehető), valamint, hogy mindig a kanál mellé, jobbra tesszük le az evőeszközt. A rizsbe beleszúrt pálcika hasonlóképp bárdolatlanságnak számít (noha egyes, elhunyt családtagokkal kapcsolatos ceremóniák alkalmával használják).
Rendkívül örömteli hír, hogy az eddigi, négy szemeszteres ún. "koreai program" immár hivatalos BA-képzéssé vált. Az ünnepélyes felavatás alig több mint egy hete, 2008. július 7-én történt. További információk itt, itt és itt.
Ryoo Seung-wan (Die bad, Crying fist, The city of violence) új moziját augusztus 14-én mutatják be Dél-Koreában.
A nő és a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legkegyetlenebb önzés és a féktelen hiúság fűtenek. A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állasz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Parázson fekszik, aki egy nő ágyában fekszik. /Márai Sándor: Füves könyv/
Jóllehet hivatalosan már a negyvenes évek közepén kihalt az USA filmművészetéből a screwball comedy vígjátéki alműfaja, jellegzetes alaphelyzetei, motívumai, figurái a mai napig felfedezhetők, nem meglepő módon éppen a hozzá legközelebb álló zsánerben, a romantikus komédiában. A My sassy girl című, überelhetetlen hallyu-klasszikus excentrikus, karakán főhősnője (Jun Ji-hyun) például hamisítatlan screwball karakter, az Art of seduction pedig e kevéssé ismert alműfaj egyik visszatérő paneljére, a nemek harcára húzza fel kiemelkedően szellemes, kacagtató cselekményét. Adott két ellenkező nemű, sikeres és jómódú fiatal, akik szakmájuk mellett a csábítás művészetét is professzionális szinten űzik, egymással szemben azonban még a legprecízebben kivitelezett trükkjeik sem bizonyulnak működőképesnek. Megkezdődik hát a kudarcot még csak távolról sem ismerő, nehézsúlyú hódítók frappáns párbeszédekkel és remekül eltalált szituációkkal aládúcolt húzd meg-ereszd meg játéka (a kérlelhetetlen hölgy megkaparintásán fáradozó úriember története kapcsán joggal sejlik fel a hasonló dinamikával dolgozó How to lose a guy in 10 days című amerikai mozi), amelybe még a My sassy girlből ismerős, mókás film a filmben betétet is illesztettek a vérre menő párharc konkrét megjelenítése kedvéért (míg a My sassy girl a chambarák világát idézi meg egy formanyelvileg is autentikus, rendkívül találó akciószekvencia képében, jelen munka a wuxia alműfaja előtt tiszteleg). Érthetetlen módon alulreprezentált film ez, az imdb-n mindösszesen egy angol nyelvű kritika olvasható róla (az is indokolatlanul negatív színben tünteti fel), még a megbízható ízlésű koreanfilm.org sem tiszteli meg egy recenzióval: ezen postban tettem egy szerény kísérletet arra, hogy kiemeljem ezen jobb sorsa érdemes darabot az amúgy meglehetősen lagymatag dél-koreai romantikus komédiák tengeréből.
Utolsó kommentek