HTML

namhanman, a Korea-fan

Namhanman meets Korean popular culture. Namhanman is based in Budapest, Hungary. Contact: namhanman@gmail.com /// Célkeresztben a dél-koreai popkultúra (kiváltképp a filmművészet). Hírek és villámkritikák a Koreai Köztársaság (Daehan Minguk) mozgóképtermésének gyöngyszemeiről.

Utolsó kommentek

A nap koreai szava

2008.10.25. 14:12 namhanman

Előadás a dél-koreai filmről

Okóber 31-én, pénteken 18:00-kor előadást fogok tartani "A dél-koreai film reneszánsza" címmel a VII. kerületi Csigatanyán, ahol a Korea Kultúra Klub működik (1077, Bp., Rózsa utca 27; megközelítése a 74-es trolibusszal a legcélszerűbb: a Rottenbiller utcai megállónál kell leszállni).

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

2 komment

Címkék: hírek


2008.10.24. 15:46 namhanman

Pillantsunk bele A palota ékköve rajzfilmváltozatába!

A Jewel in the palace sikerén felbuzdulva 2006-ban elkészítették annak 26 részes rajzfilmváltozatát (Janggeum's dream), amelynek az első 4 epizódja online is megtekinthető. Jó szórakozást hozzá!

Szólj hozzá!

Címkék: online streaming


2008.10.22. 19:08 namhanman

Koreai szótanulás + szöuli 56-os megemlékezés

-- Alapszókincs felszedésére kiválóan alkalmas a következő multimédiás angol-koreai szótár.

-- A szöuli Lotte Hotelben tartott a koreai magyar nagykövetség 56-os megemlékezést, írja a Joongang Daily. (A képen Lengyel Miklós dél-koreai magyar nagykövet látható.)

-- És ha már nagykövetség, íme a hivatalos honlapjuk.

1 komment

Címkék: offtopic


2008.10.17. 22:35 namhanman

Tanuljunk koreaiul!

Az Arirang TV Let's speak korean! sorozatát ajánlom az érdeklődők figyelmébe, amennyiben előzetesen már megtanulták a hangeult, vagyis a koreai abc-t. Ehhez az edutainment műsorhoz egy kiegészítő tankönyv is készült, amelyet természetesen meg is lehet rendelni.

6 komment

Címkék: offtopic


2008.10.16. 19:06 namhanman

Culture shock #3: 50 dolog, amely nem hiányozhat a koreai szappanoperák világából

Meglehet ezen csak blogmanó és babarum fog tiszta szívvel kacagni, azért A palota ékköve kapcsán az itthon élőknek is lehet valamiféle képe a Kdramák elmaradhatatlan kellékeiről: íme a mókás lista.

Szólj hozzá!

Címkék: culture shock


2008.10.14. 17:42 namhanman

Fan service #2

Jöjjön most további két, szigorúan mérve is eye candy koreai színésznő, akik soha az életbe nem fogják kiérdemelni az érdemes művész címet, mindazonáltal szembarát természetüknél fogva számot tarthatnak érdeklődésünkre. Fent Yoon Eun-hye (The legend of the seven cutter), lent pedig Han Ga-in (Once upon a time in high school) látható.

1 komment

Címkék: színésznők


2008.10.10. 15:56 namhanman

Nézzünk koreai romantikus komédiákat!

Véleményem szerint a három legjobb új generációs dél-koreai romantikus komédia a My sassy girl, a Singles és az Art of seduction. Ezek közül a Singles sajnos nem érhető el online streaming formában, ezért aztán a hasonlóképp emlékezetes Marrying the mafia-széria első részével pótolnám azt.

Innen már csak egy kattintás szükségeltetik a filmek angol feliratos, online nézhető változataihoz, jó mulatást kívánok:

My sassy girl

Art of seduction

Marrying the mafia 1.

2 komment

Címkék: online streaming


2008.10.09. 00:45 namhanman

Hírek

-- Dél-Korea amúgy is híres a magas öngyilkossági rátájáról, erre most rátett egy lapáttal két ismert koreai színész halála, akik önkezükkel vetettek véget életüknek: szeptember elején a súlyos adósságokba keveredő An Jae-hwan-t találták holtan a kocsijában, múlt hét kedden pedig Choi Jin-sil akasztotta fel magát, aki az interneten róla keringő rosszindulatú pletykák miatt esett mély depresszióba (állítólag kölcsönadott egy nagyobb összeget An Jae-hwannak, amit aztán kemény kézzel vissza akart követelni). Choi esete mind a Korea Times, mind a Korea Herald másnapi címlapján szerepelt, mutatok is gyorsan egy összefoglaló hírt.

-- Továbbra is lenyűgöz a Twitchfilm blogra "X" néven író csávó koreai filmes tudása, még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet a cikkjeire.

-- A mindig zseniális busani filmfesztivál idei kiadása kapcsán a Variety Asia Online beszámolóit és a hozzá tartozó blogját tudom ajánlani.

-- Egy rendkívül komoly, angol nyelvű koreai filmes blogot találtam, látszik, hogy az illető filmtudományból írja a PhD-ját.

-- A tavalyi Titanic Filmfesztiválon bemutatott, Kim Ji-woon rendezte Keserédes életet (A bittersweet life) hamarosan a Cinetel kiadó jelenteti meg A bosszú címmel.

4 komment

Címkék: hírek


2008.10.06. 23:31 namhanman

Shim Eun-ha

Shim Eun-ha, a kilencvenes évek legnépszerűbb koreai színésznője 1994-ben kezdte pályafutását a The last match című, baseball-tematikájú televíziós sorozattal, első nagyjátékfilmbeli szerepét egy esztendővel később, a My old sweetheartban kapta meg. A kevésbé ismert Born to killben Jung Woo-sung (Musa, A moment to remember) mellett domborított, az igazi áttörést azonban a Christmas in August című szívszorító, lenyűgözően finom szövésű melodráma jelentette, amelyben Han Suk-kyu (Green fish, Shiri) alakította Shim párját. Az Art museum by the zoo bájos romantikus komédiájában és a Tell me something vérbő thrillerében egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ezért is megdöbbentő, hogy a 2000-es keltezésű koreai dogma-film (Interview) óta nem tűnt fel a gyöngyvásznon: visszavonulását hivatalosan 2002-ben jelentette be, amelyet a sorozatos találgatások miatt 2005-ben újra megerősített. Alig hét év szükségeltetett neki ahhoz, hogy egy egész nemzet a szívébe zárja: Dél-Korea kedvence a csúcson hagyta abba, hiánya különösen a fröccsöntött celebritások korában szembeszökő.

Galéria

4 komment

Címkék: színésznők


2008.09.27. 16:17 namhanman

Filmbemutató: My dear enemy (Lee Yoon-ki, 2008), Modern boy (Jeong Ji-woo, 2008)

A My dear enemy-t most csütörtökön mutatták be Szöulban, rendezője a This charming girl-t és az Ad-lib night-ot jegyző Lee Yoon-ki, főszereplői pedig az állapotos Jeon Do-yeon és a felívelő karrierű Ha Jung-woo (lásd Kim Ki-duk Time-jának főszereplőjeként vagy a The chaser gyilkosaként). Jeon Do-yeon egy munkanélküli, harmincas nőt alakít, aki vissza akarja szerezni az ex-barátjának kölcsönadott 1000 dollárt.

A Modern boy koreai premierje október 2-án lesz, rendezője a hihetetlenül erős Happy endért felelős Jeong Ji-woo, főszereplői pedig Park Hae-il (Rules of dating, The host) és a mindig ragyogó Kim Hye-soo (Tazza, Kick the moon). A japán megszállás alatt játszódó történetben a főhőst megformáló  Park Hae-il-t akarata ellenére behálózza a koreai japánellenes mozgalom.

Szólj hozzá!

Címkék: trailer


2008.09.22. 20:47 namhanman

Koreai nyelvkönyv magyarul!

Nagy örömömre szolgál bejelenteni Osváth Gábor tanár úr koreai nyelvkönyvének második kiadását, amely nem jöhetett volna létre Pallos Levente értékes segítsége nélkül. Íme a hivatalos hír:

"Tizenhárom év után ismét megjelent Osváth Gábor Koreai nyelvkönyve. A szerző a kezdőknek szóló koreai nyelvkönyvet a Külkereskedelmi Főiskolán szerzett közel 20 éves koreai nyelvtanítási tapasztalattal, kifejezetten magyarok számára fejlesztette ki. Az 1995-ös kiadáshoz képest szakmai és technikai frissítésen esett át a kiadvány.

A 10+1 fejezet során a koreai írással kezdve fokozatosan összetett nyelvtani formulákig juthat el a tanuló. Az olvasmányokkal és bőséges nyelvtani gyakorlatokkal ellátott, mintegy 200 oldalas könyvben helyet kapott egy 700 szavas szó- és kifejezéstár is.
 
További információ, megrendelés a www.pallos.tk internetcímen."

18 komment

Címkék: offtopic


2008.09.21. 16:21 namhanman

Cyborg vagyok, amúgy minden oké (Park Chan-wook, 2006)

Amennyiben csoportosítani akarjuk a kortárs dél-koreai filmművészet direktorait, alapvetően három társaságot különböztethetünk meg: a színtiszta artmozikkal elhíresült brigádot (Hong Sang-soo, Kim Ki-duk, Jang Sun-woo), a nettó kommerciális megfontolások mentén haladó tömegfilmes iparos-osztagot (Kang Je-gyu, Shim Hyung-rae), illetve a sajátos zsáner(át)értelmezéseikkel nemzetközi porondon is sikerrel teljesítő különítményt (Park Chan-wook, Bong Joon-ho, Kim Ji-woon). Az itthon is hozzáférhető Bosszú-trilógiával elhíresült Park az utóbbi csapat talán leghíresebb tagja, aki legutóbbi, 2006-os munkájával egy egészen új oldaláról mutatkozott be. Az I’m a cyborg, but that's OK ártalmatlan, pehelykönnyű szerelmi történet két elmegyógyintézeti ápolt között: a lány (a zseniális Két nővérből ismeretes Lim Soo-jeong) cyborgnak képzeli magát, míg a fiú (Dél-Korea legnagyobb popsztárja, Rain) antiszocális és olyan kleptomániában szenved, hogy belső tulajdonságokat is képes „ellopni” – persze csak a zárt osztály hibbant lakóitól. Park humanista mozija elbeszélését tekintve is teljesen őrült, szertelenül csapong mind időben, mind térben; cselekményének első fele az emlékezetes mellékszereplőknek is teret engedő epizódok laza füzére, csupán a játékidő második felére kristályosodik ki a tulajdonképpeni konfliktus: a lány szigorú szabályszerűségek szerint működő fantáziavilága nem engedi meg az emberi táplálék bevitelét a mechanikusnak vélt szervezetébe, így a fiúnak kell megmentenie az éhhaláltól, felismerve azt, hogy csak úgy tud eredményt elérni, ha elfogadja a kattant hölgy belső univerzumának furcsa játékszabályait.

Stilisztikailag nem történt törés az életműben, A bosszú asszonyának erőteljesen stilizált képi világát követi a rendező: e műve is hajmeresztően kreatív stílbravúr, brutális formatudatosságról árulkodik valamennyi kompozíciója. Kérdés persze, elegendő-e ennyi az üdvösséghez: a türelmetlenebb nézők joggal titulálhatják kimódolt, agyzsibbasztó marhaságnak az I’m a cyborgot, a színes-szagos zakkantságra fogékonyabb publikum azonban egy elragadóan bizarr love story-t köszönthet Park mester új opuszában.

(A kritika eredetileg a Filmvilág mozi-rovatában jelent meg.)

Szólj hozzá!

Címkék: kritikák


2008.09.16. 17:12 namhanman

The Host -- A gazdatest (Bong Joon-ho, 2006)

A dél-koreai Bong Joon-ho (ejtsd: Pong Dzsun-ho) példátlanul rövid idő alatt vált hazája sztárrendezőjévé, egyben nemzetközi szinten jegyzett alkotóvá: életműve eleddig mindössze három nagyjátékfilmet számlál. Debütáló alkotása, a Barking dogs never bite (2000) keserédes független komédiája csupán kritikai sikernek örvendett, az itthon is hozzáférhető A halál jele (Memories of murder, 2003) rögrealista, szikár bűnügyi filmje azonban már masszív kasszasikernek bizonyult, nem is beszélve a The Hostról, amely úgy büszkélkedhet a nemzeti bevételi örökranglista tiszteletet parancsoló első pozíciójával, hogy nem Dél-Korea történelméből meríti cselekményét (lásd az eddigi csúcstartó The king and the clown, a Taegukgi vagy a Silmido esetét). Noha mozijai első ránézésre ordító különbözőségeket mutatnak, Bong eredeti végzettsége (szociológus) sokat elárul a filmjeiben is nyomatékosított szemléletmódjáról: a Barking dogs never bite Dél-Korea társadalmi ranglétráján való feljebblépés korrupt természetére hívja fel a figyelmet, A halál jele az inkompetens honi nyomozók eredménytelen munkájára összpontosít, míg a 2006-os The Host a hasonlóképp tehetetlen koreai hatóságokat marasztalja el. E családi drámába oltott óriásszörny-filmjében a leghangsúlyosabb a társadalomkritikai él, amely ráadásul még az amerikai szakértőket is totális idiótáknak állítja be – a valódi gazdatestet itt a konfliktust kezelni képtelen koreai lakosság jelenti.
Ahogy Budapestet a Duna, úgy szeli át Szöult a Han folyó: egy idilli délután innen bukkan elő az a kamion méretű mutáns víziszörny, amelyik elrabolja a part menti büfét üzemeltető Park-család kicsi kincsét, az általános iskolás Hyeon-seo-t. Megkezdődik hát az öt tagból álló família szerény erőket mozgósító partizánakciója a kislány megmentéséért, amit kisebb részben a kétéltű teremtmény, nagyobb részben pedig a helyi katasztrófaelhárítás hátráltat.
A The Host nagy erénye, hogy több fronton is tökéletesen működőképes munka: xenofób politikai allegória, csípős társadalmi szatíra, látványos óriásszörny-mozi és intim családi dráma olyan merész hangulatváltásokkal, amely egyáltalán nem idegen az egyedi zsánerkoktélokat produkáló kortárs dél-koreai filmművészettől (a Save the green planettől a Keserédes életen át az Oldboyig megannyi példa említhető). Néhol bravúrosan borzongató, másutt meglepően mulatságos, majd pedig megejtően szentimentális – és eközben mindig szórakoztató. Attól eltekintve, hogy középtájékon egy kissé tempót veszt (úgy tíz perccel megkurtíthatták volna), remek mozi a The Host, amely intelligenciájával és érzékenységével fényévekre áll a csekély értelmű amerikai blockbuster-kollégáitól.
 
(A kritika eredetileg a Mozinet Magazin DVD-rovatában jelent meg.)

2 komment

Címkék: kritikák


2008.09.02. 06:46 namhanman

Hírek

Kezdem a rosszal: voltam a Yongsan CGV-ben, ahol Szoulban egyedul vetitenek kurrens koreai filmeket angol felirattal (ezt olvastam a Korea Timesban), de mondta a gyerek, hogy mar nincs ilyen akcio, ugyhogy sajnos nem olvashattok tolem The good, the bad & the weird exkluziv kritikat. Varni kell a dvd-megjelenesig.

Ami jo hir, hogy holnap kezdodik a Chungmuro filmfesztival, erdemes lecsekkolni a programot, mert felettebb impozans, foleg a retrospektiv anyagok. Peldanak okaert hogy az eletbe lathatna az ember a thai Rattana Pestonji mester Black silk cimu 1961-es remeket? Vagy mondjuk mi a helyzet a Jung Sun-woo eletmuvetitessel? Esetleg: Blade runner final cut, celluloidon? Szoval le a kalappal, a baj csupan annyi, hogy minden koreai felirattal megy, vagyis nekem maradnak az angol nyelvu darabok. Nem kell megijedni, lesz elmenybeszamolo.

Szólj hozzá!

Címkék: hírek


2008.09.02. 06:37 namhanman

Infobox: Korean Film Archive

Udv mindenkinek Szoulbol, tegnap elneztem a Koreai Filmarchivumba, ami nem egy utolso elmeny egy magamfajta geeknek, meg akkor is, ha a filmmuzeum reszt zarva talaltam. A konyvtar viszont karpotolt mindenert: high-tech masinakkal felvertezett, rendkivul tiszta helyrol beszelunk, amely komoly mennyisegu angol nyelvu szakirodalommal es szaklapokkal is rendelkezik (a kb. 3x annyi koreai nyelvu anyag mellett). Sight & Sound, Screen, Cahiers du Cinema, mind izlesesen bekotve, a friss szamok elol a koreai filmes ujsagok (Cine21, Film 2.0) mellett, de ez meg nem minden. Remekul feleszerelt szamitogepek mindenutt, csucsszuper szekekkel es hangstudioba illo fejhallgatokkal, valamint kabinok plazmatevevel, dvd-lejatszoval es marha kenyelmes fotelekkel megtamogatva. Mindez, mondom, ingyen, a pultnal kint van vagy harom vaskos lista: filmcim, rendezo, evszam, te csak kivalasztod, es mar nezheted is igencsak kellemes korulmenyek kozott. Szoval kincsesbanya a hely, az alagsorban amugy mozi is talalhato (affele koreai Orokmozgo, csak tisztabb es modernebb kivitelben), de oda epp csak bepillantottam.

Szólj hozzá!

Címkék: infobox


2008.08.13. 02:31 namhanman

Infobox: A koreai film rövid története

Jelen cikk Darcy Paquet ezen írásának általam készített magyar fordítása, amely eredetileg a Filmvilág 2005/10. számában jelent meg. (Vegyük figyelembe, hogy ezt az áttekintést Paquet 2004-ben írta.)

1903-1945: Japán fennhatóság alatt
 
Ezen időszakból csupán filmtöredékek maradtak fenn. A koreai filmek döntő többsége megsemmisült: részben a nem megfelelő kezelés, részben pedig a koreai háború miatt. Ennek köszönhető, hogy egyetlen 1940 előtt készült koreai alkotás sem maradt fenn eredeti, teljes formájában. A történetírás mindazonáltal egy életteli, kreatív filmipar képét festi le, amely a húszas évek elejétől Japán kapitulációjáig (1945) több mint 160 nagyjátékfilmet készített.
1909 és 1920 között egy sor mozi épült Szöulban, valamint olyan más nagyvárosokban, mint Busan és Pyongyang (Phenjan). Ezek többségét japán kereskedők birtokolták, de akadt néhány koreai mozitulajdonos, akik európai és amerikai némafilmek vetítésével jelentősebb tőkét halmoztak fel. Ezzel a pénzmaggal az első hazai filmek létrejöttét segítették. Korea első „filmjében” (Az igaz bosszú) a színészek egy színházi függöny előtt játszottak, amelyre mozgóképi inzerteket vetítettek. A darabot 1919-ben mutatták be a szöuli Danseongsa színházban. A források szerint a közönség imádta az előadást, azonban e furcsa elegy hosszú távú sikereinek az értelmiség kritikája szabott gátat: véleményük szerint az efféle intermediális játszadozás sem a filmnek, sem a színháznak nem tesz jót.
Az első koreai némafilmet 1923-ban mutatták be, s az elkövetkező években hét filmvállalat jött létre. A korszak mesterművének Na Un-gyu Arirang című moziját tartják. A csupán 25 éves Na (ki egyben producer és szereplő is) alkotása egy férfiről szól, akinek megbomlik az elméje, miután megkínozza egy japán rendőr. (A rendőr a politikai korrektség kedvéért a későbbiekben még meggyilkol egy koreai fiút.) A film címe azon ismert koreai népdal szövegéből való, amely a koreai függetlenségi mozgalom himnuszává vált. Az Arirang –, amelyet művészi értékei mellett a politikai üzenete miatt is tisztelnek – lefektette a legfontosabb alapelveket (realizmus és ellenállás), s ezzel kijelölte a fiatal rendezőgeneráció útját.
Habár a japán cenzúra minden erejével a fejlődő filmipar visszafogásán fáradozott, a koreai film népszerűsége ennek ellenére is nőtt. A japán kormány elrendelte, hogy kizárólag azok a filmek mutathatók be (legyen ez bár hazai vagy külföldi), amelyekre a japán cenzori hivatal ráütötte pecsétjét; emellett minden vetítésen kötelezővé tették a rendőri felügyeletet. Míg a ’20-as évek végén néhány erősen nacionalista felhangú alkotás is elérhette közönségét, a ’30-as évektől a cenzori szitán csupán a veszélytelen melodrámák, kosztümös filmek és a japánbarát mozik csusszanhattak át. Rengeteg film maradt dobozban, az elhanyagolt kópiák pedig mind megsemmisültek. 1935-re elkészült az első koreai hangosfilm, a nipponi kormány pénzelte Chunhyang-jeon (rendező: Lee Myung-woo). A Korea leghíresebb népmeséjén alapuló mozi (melyet azóta egy tucatnál is többször filmesítettek meg) meglehetősen népszerűnek bizonyult, elnyerte a közönség tetszését. Megjegyzendő, a koreai filmesek a némafilmeknél nehezebben gyűjtöttek össze egy hangosfilmre valót; tovább rontották a helyzetet a kritikák, amelyek sokkalta élesebb hangúak voltak a némafilm-bírálatoknál. Két éven belül Japán megszállta Kínát, s a koreai filmipar hirtelen a japán propagandagépezet csavarjává degradálódott. 1942-ben a japán kormány végleg betiltotta a koreai nyelvű filmek gyártását.
 
1945-1955
 
Az amerikai megszállástól a koreai háború lezárásáig tartó időszakban készült filmek közül mindössze öt kópia maradt fent. Ezek közül a leghíresebb Choi Un-gyu Hurrá! Szabadság! című 1946-os műve – a hangsúlyozottan japánellenes és nem kevésbé patrióta mozi sikere természetes volt.
A koreai filmstúdiók felszerelésének jelentős része megsemmisült a koreai polgárháború (1950-53) idején. Az 1953-as panmunjeomi fegyverszüneti megállapodás után Syngman Rhee elnök bízván a nemzeti filmgyártás megújulásában, adómentessé tette azt. Ez a lépés, továbbá a külföldi támogatások sora (stúdiófelszerelések, korszerű technikai apparátus) nem csupán életet lehelt a haldokló filmiparba, de olyan komoly fellendülést eredményezett, hogy az ötvenes évek második felétől a hatvanas évek végéig tartó időszakot egyenesen a koreai mozi aranykorának nevezik.
 
1955-1969: Az aranykor
 
Miként azt a hazai alkotások száma is kiválóan jelzi, az ötvenes évek az eszmélkedés időszaka volt: míg 1954-ben mindössze 8 koreai film készült, addig 1959-ben ez a szám 108-ra szökött fel. Az emberek újra elkezdtek moziba járni: a Chunhyang-jeon 1955-ös remake-je csak Szöulban 200 000 nézőt, a főváros lakosságának tizedét csalta be a mozikba. Ezen évtized filmjeinek többségét egyébként a melodrámák és akciófilmek tették ki.
A hatvanas évek elején mutatkozott be több olyan direktor is, akiket a koreai filmtörténetírás a legkiválóbbak között tart számon. Ezek az alkotók olyan korszakban dolgoztak, amikor a filmipar példa nélkül álló jegyeladási adatokkal büszkélkedhetett. Ennek ellenére Park Chung-hee diktátor 1962-ben egy igen szigorú filmtörvényt vezetett be, amely maximalizálta a filmvállalatok számát, s kormányzati ellenőrzés alá vonta a filmgyártás egészét. Noha jól teljesítő, sikeres filmek egészen az évtized végéig készültek, ezen megszorító intézkedések érzékenyen érintették a szárnyaikat bontogató, tehetséges, kísérletező kedvű auteur-öket.
A koreai mozi vitán felül legeredetibb rendezője a néhai Kim Ki-young. Kim, akit szikár családi drámái tettek híressé, legemlékezetesebb alkotását (A szobalány) 1960-ban készítette. A családfőt fondorlatosan elcsábító háztartási alkalmazott története nem csupán megszegte a korabeli koreai film szabályait, de a hősnő környezetének konfuciánus rendjét is kíméletlenül szétzúzta. Mint Kim megannyi alkotásában, a nők itt is komoly hatalommal rendelkeznek, és valóságos fenyegetéssé válnak a férfiak számára. Noha Kim munkáit az idők során szinte teljesen elfeledték, művészetét a ’90-es években újrafelfedezték, s így elnyerhette méltó helyét a koreai filmtörténetben. (Nyugaton máig ismeretlen – a ford.)
A korszak másik kiemelkedő rendezője Yu Hyun-mok, aki az 1961-es Célt tévesztett golyó című opusával került a figyelem középpontjába. A film az ipari fejlődés által gerjesztett emberi kétségbeesést és szenvedést mutatja be, amelyben Yu a társadalom lecsúszott tagjaira koncentrál; alkotása erőteljesen stilizált, összességében pedig a korszak legintelligensebb mozija.
Végül, de nem utolsósorban Shin Sang-ok, Korea talán legvitatottabb direktora említendő, aki A vendég és az édesanyám című 1961-es művével vált ismertté. A női szemmel láttatott film egy ifjú özvegy viszontagságait meséli el, aki beleszeret saját lakótársába, de az íratlan társadalmi szabályok miatt nem mutathatja ki érzéseit. Az elegánsan komponált fekete-fehér képek, s a kifinomult, szubtilis stílus tette ezen alkotást a koreai filmtörténet kanonizált klasszikusává. Shin a későbbiekben színes filmre váltott, s olyan érzelmes mozikat készített, mint Az álom (1967), amely egy kicsapongó életű buddhista szerzetesről szóló ősrégi mesét elevenít fel, vagy mint a Joseon-dinasztia (1392-1910) korába helyezett, kitűnő Eunuch (1968). Több mint 80 filmmel a háta mögött, 1978-ban elrabolták, és a feleségével együtt Észak-Koreába vitték. A rendező 8 éven keresztül készített filmeket Kim Jong-il elvtárs nagy örömére, egészen 1986-ig, amikor is az Egyesült Államoktól politikai menedékjogot kapott; itt Simon Sheen néven kezdett új életet, immáron produceri munkakörben: A három nindzsa című mozit és annak folytatásait például neki „köszönhetjük”.
 
A ’70-es évek
 
A koreai filmet a hetvenes években súlyos csapások érték: a közönség a televízió felé fordult, a kormány egyre inkább beleavatkozott a filmgyártása, a cenzúra szigora pedig új magaslatokba emelkedett. 1973-ban megalakult a Koreai Filmtanács elődje, a Koreai Mozgókép Promóciós Társaság, amely kísérletet tett a haldokló filmipar feltámasztására. A következő évben létrejött a Koreai Filmarchívum is, de a hazai film olyan hullámvölgybe érkezett, amelyből kiutat egykönnyen nem találhatott.
Mindezek ellenére a korszak néhány alkotása igen eredeti módon szól az egyénről (szimbolikusan gyakorta a politikáról is). A dekád jelentős filmjei közé tartozik néhány jellegzetes Kim Ki-young-munka (A rovarasszony, Az Io sziget, A gyilkos pillangó, stb.), a tehetséges Lee Jang-ho elsőfilmje (Csillagok szülőföldje), továbbá az 1975-ben elhunyt neves rendező, Lee Man-hee utolsó műve (Út Sampóba). A hetvenes évek ugyancsak tanúja volt Ha Gil-jong rövid, ám annál ragyogóbb pályafutásának, akit többen Korea valaha élt legkiválóbb direktorának tartanak. 38 éves korában bekövetkezett tragikus haláláig (1979) hét nagyjátékfilmet rendezett, amelyek közül A bolondok menetelése (1975) a leghíresebb.
 
1980-1996
 
A nyolcvanas évek elején új tehetségek áramlottak be a filmiparba, akiknek köszönhetően a részlegesen megújult a koreai mozi. Noha megmaradt a filmszínházak alacsony látogatottsága, a cenzori szigor – még ha csekély mértékben is, de – enyhülni látszott; a hazai film növekvő nemzetközi elismertsége pedig az 1987-es Velencei Filmfesztiválon érte el tetőpontját, ahol Kang Su-yeon a Pótmama című alkotásban nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat.
Az ítészek többsége egyetért abban, hogy a korszak legfontosabb neve Im Kwon-taek. Jóllehet Im már 1980-ra több mint 70 nagyjátékfilmet rendezett, csak az 1981-es Mandalával vált Korea leghíresebb direktorává. Korábbi, erősen piacorientált produkcióitól eltérőena Mandalában különféle zsánerek elemeit vegyíti, hogy a buddhizmus koreai társadalomban elfoglalt helyét és jelentőségét kérdőjelezze meg. A tradicionális koreai kultúra megörökítése s megőrzése az utókor számára – Im ezen törekvésével vált közismertté. Leg(el)ismertebb munkája az 1993-as Sopyonje, amely a pansorikéntismert zenei műfaj hagyományait elevenítette fel. (A pansori a koreai népzene egyik formája, amelyet egy énekes és egy dobos ad elő – a ford.)Im ez idáig több mint 95 filmet rendezett, s máig a koreai mozi központi alakjának számít.
1988-ban a koreai filmipar két eseménynek köszönhetően jelentős átalakuláson ment keresztül. Először Roh Tae-woo ezredes által elfogadott új alkotmány említendő, amely a cenzurális törvények fokozatos enyhüléséhez vezetett. Park Kwang-soo debütáló mozija (Chilsu és Mansu) használta ki elsőként az újonnan kínálkozó lehetőségeket. A film utolsó jelenete – amelyben egy utcai tüntetés képeit látjuk – a nyílt, egyértelmű politikai utalások új korszakát jelezte. Park olyan elismerésekben bővelkedő művekkel folytatta pályafutását, mint a Fekete köztársaság (1990), az Irány a csillogó sziget (1993) és az Egyetlen szikra (1996).
Az 1988-as év másik jelentős előrelépése a behozott külföldi alkotásokra vonatkozó korlátozó irányelv feloldása volt: ezzel a lépéssel engedélyezték a hollywoodi stúdióknak a koreai kirendeltségek létrehozását is. A ’88-as esztendőig a kormány felügyelte és korlátozta a hollywoodi és hongkongi filmek vetítését. Az új jogszabályok tehát nyílt versenyhelyzetet teremtettek: a koreai alkotásoknak a hollywoodi importtal kellett konkurálni. Az elkövetkező néhány évben a hazai produkciók fokozatosan veszítettek piaci részesedésükből, 1993-ban elérvén a mélypontot, amikor a koreai filmek általános látogatottsága csupán 16%-os volt. Vitán felül a filmkvóta, a külföldi és a hazai filmek arányát szabályozó előírás mentette meg a koreai filmipart a teljes összeomlástól, amely előírta a moziknak a hazai alkotások vetítését az év 106 napjában.
Mindezek ellenére 1992-ben Kim Ui-seok elsőfilmje, A házasságkötés elsöprő kritikai- és közönségsikert aratott, s nem csupán egy népszerűvé váló szubzsáner (sex-war comedy), de egy merőben új éra előhírnökévé vált. Ezzel a mozival Korea öt nagy konglomerátuma közül a Samsung lett az első ún. jaebeol, amely belépett a filmiparba. Ezen vállalati egyesülések átalakították a filmszakma szerkezetének egészét, bevezetvén egy egységes rendszert, amelyben minden elképzelhető feladat – a finanszírozástól a gyártáson, a bemutatáson és a forgalmazáson át egészen a videó/DVD kiadásig – egyetlen vállalat kezében összpontosult. Noha sok jaebeol (köztük a Samsung is) kilépett a filmbizniszből az 1997-es pénzügyi válság hatására, olyan konglomerátumok, mint a CJ, a Lotte vagy az Orion Group, a mai napig a koreai filmipar legjelentősebb résztvevői közé tartoznak.
Számos rendező, akik karrierjüket a ’80-as években kezdték, a ’90-es években is folytatták a filmkészítést. Közülük talán a Szöuli Jézussal (1986) debütáló Jang Sun-woo művészete a legfigyelemreméltóbb. Egy sor provokatív, állásfoglalásra késztető mozival ajándékozta meg a közönséget: az Út a versenypályához (1993) két koreai értelmiségi viszonyának komor, sötét tónusú portréja, az Egy virágszirom (1996) pedig az 1980-as gwangjui mészárlás okozta maradandó, soha be nem gyógyuló sebekről szól.
 
1996-tól napjainkig
 
1996-ban egy új filmrendező generáció indult hódító útjára. A szerzői filmek mestere, Hong Sang-soo díjnyertes elsőfilmje (A nap, mikor egy disznó a kútba esett, 1996) négy különálló, majd összefonódó emberi sorsot mutat be. Debütáló filmjében, miként későbbi alkotásaiban is, a lehető legnagyobb őszinteséggel ábrázolja az emberi kapcsolatokban rejlő kegyetlenséget és alantasságot – ez nemzetközi reputációjának alapja. Ugyanebben az évben tűnt fel egy vitatott (mára nem kérdéses, hogy a kortárs mozi egyik géniusza – a ford.) filmkészítő, Kim Ki-duk, aki nyers, ám lehengerlő vizuális stílusa, és igen rövid idő alatt forgatott kisköltségvetésű munkái által ismeretes. Korea jelentős filmrendezőitől eltérően Kim alkotásai (mint például a 2000-es A sziget) előbb váltak nemzetközileg ismertté, semmint hazai kritikusi körökben. 1997-ben Lee Chang-dong is bemutatkozott a Zöld hal című művével. Az ex-regényíró Lee az Oázis (2002) című filmjével elnyerte a legjobb rendezés díját Velencei Filmfesztiválon; 2003 és 2004 között egyben hazája kulturális és idegenforgalmi minisztere volt.
Mindezzel egy időben egy csapat fiatal, pénzorientált direktor is elkészítette elsőfilmjét. A hazai produkciók újjáéledő népszerűségét jelezte 1997 sikermozija, a Chang Yoon-hyun rendezte A kapcsolat; ez a folyamat Kang Je-gyu hallatlan sikerű Shiri című opusánál érte el tetőpontot. Azóta Korea filmipara prosperál; a sikertörténet a kortárs filmben példa nélkül álló, váratlan, ám annál figyelemreméltóbb fejlődésnek tekinthető. A helyi közönség keblére ölelte a hazai alkotásokat, már 2001-re azt eredményezve, hogy az évi 60-70 koreai filmre is jelentősen több jegyet adtak el, mint a 200-300 hollywoodi és más külföldi alkotásra együttvéve. Mindez internacionális porondon is igaz: mind a filmfesztiválokon vetített kópiák száma, mind a nemzetközi eladásból származó bevétel lélegzetelállító sebességgel növekszik, arról már nem is beszélve, hogy egyre több koreai rendező szerez magának nemzetközi hírnevet.
Vitatható, hogy a jelenlegi konjunktúra holmi kivételes állapot; nem történt más, mint hogy a koreai filmipar végre lábra állt, és működni kezdett. Hisz a koreai filmet a kezdetek kezdetétől gátló tényezők sokasága vette körül: japán gyarmatosítás, kettészakadó ország, polgárháború, autoriter katonai kormányok sora, szigorú cenzúra és nagymértékben korlátozó filmes szabályozások. Csak a ’90-es évek koreai mozija használhatta ki a megváltozott kormányszemlélet, a stabil gazdasági helyzet és az ésszerű filmes intézkedések által biztosított előnyöket. Az elkövetkező években a filmipar teljesítménye valószínűsíthetően visszaáll majd egy mérsékeltebb szintre, de kis szerencsével soha többé nem kell szembenéznie olyan leküzdhetetlen akadályokkal, amelyeket a XX. század támasztott a koreai mozgókép-művészettel szemben.
 
Kronológia
 
1903: Az első nyilvános filmvetítés Koreában (a pontos évszám vitatott)
1910: A sok éves gyarmati státusz után Koreát hivatalosan is Japánhoz csatolják
1919: Bemutatják Az igaz bosszú című színdarabot, amelyet már mozgóképi inzertek kísérnek (Paquet az első koreai filmként említi ezen alkotást – a ford.)
1923: Az első koreai némafilm a Hold alatt ígért szerelem címmel (rendező: Yun Baek-nam)
1926: Arirang (rendező: Na Un-gyu)
1935: Az első koreai hangosfilm (Chunhyang-jeon, rendező: Lee Myung-woo)
1937: Japán megszállja Kínát; a koreai filmipar csupán propagandaszerepet lát el
1945: Japán kapitulál a szövetségesek előtt; Korea visszanyeri függetlenségét (ám rövidesen kettészakad)
1949: Az első koreai színes film (A nők naplója, rendező: Hong Seong-gi)
1950: A koreai háború kezdete
1953: A panmunjeomi fegyverszünet megkötése
1960: A szobalány (rendező: Kim Ki-young)
1961: Célt tévesztett golyó (rendező: Yu Hyun-mok)
1961: A vendég és az édesanyám (rendező: Shin Sang-ok)
1973: Megalakul aKoreai Mozgókép Promóciós Társaság
1974: A Koreai Filmarchívum létrejötte
1979: Meggyilkolják Park Chung-hee diktátort
1980: A gwangjui mészárlás
1981: Mandala (rendező: Im Kwon-taek)
1988: Engedélyezik a hollywoodi stúdiók számára a koreai kirendeltségeket
1992: A házasságkötés az első film, amelyet egy jaebeol (koreai konglomerátum – a ford.) finanszíroz
1993: Széles körű demokratizálási folyamat indul Kim Young-sam elnöksége idején
1993: Sopyonje (rendező: Im Kwon-taek)
1997: Megnyílik az első koreai multiplex mozi Szöul külterületén (Namyangju Cinema Complex)
1999: Bemutatják minden üzleti siker katalizátorát, a Shirit (rendező: Kang Je-gyu), amely valóságos forradalmat hoz a koreai filmiparban
2001: Koreában a helyi film piaci részesedése meghaladja az 50%-ot; a tengerentúli export is impozáns bevételeket mutat
2004: A Silmido és a Taegukgi az első filmek, amelyek 10 millió feletti jegyeladást érnek el

Szólj hozzá!

Címkék: infobox


2008.08.06. 16:06 namhanman

Fan service

Színésznőket bemutató rovatunk ma két olyan dél-koreai aktorhölgy fotójával folytatódik, akik különösebb tehetség híján nem fognak külön bejegyzésben részesülni e blog hasábjain, ellenben bájaik arra predesztinálják őket, hogy képmásaikat megosszam veletek. Fent Song Hye-kyo (Hwang Jin-yi moziváltozata), míg lent Ha Ji-won (Hwang Jin-yi tévésorozat-változata) látható.

Szólj hozzá!

Címkék: színésznők


2008.07.28. 16:03 namhanman

Hírek

-- Igazi kuriózumról, egy valóban hiánypótló megjelenésről számolhatok be: a KOFA (Korean Film Archive) a Shin Sang-ok-boxszett után kiadott egy négy lemezes Kim Ki-young-anyagot, amelynek jelentőségét nem lehet kellőképpen hangsúlyozni. Leghíresebb alkotása, a The housemaid a későbbiek folyamán jelenik meg. Info itt, vásárlás itt.

-- A Twitchfilmre visszatért a nagy veteránnak számító .X., akit a dél-koreai filmekkel és sorozatokkal foglalkozó, rendkívül színvonalas és alapos postjai tettek ismertté a geek-ek körében. Írásai itt olvashatók.

-- Kisbabát vár Jeon Do-yeon, az egyik legkitűnőbb koreai színésznő. Bővebb info itt.

Szólj hozzá!

Címkék: hírek


2008.07.26. 21:17 namhanman

Moon So-ri

Az 1974-es születésű Moon So-ri (Mun So-ri) meglehetősen későn, 25 éves korában kezdte filmszínészi pályáját, első ízben a '90-es évek egyik dél-koreai kulcsfilmjében, a Peppermint candyben láthatta a nagyérdemű egy kisebb szerep erejéig. Országos, illetve nemzetközi ismertségre az ugyancsak Lee Chang-dong által rendezett Oasis című megrázó remekléssel tett szert, amelyben egy fogyatékkal élő lányt formált meg, elnyerve ezzel -- a számos hazai elismerés mellett -- a 2002-es velencei filmfesztivál Marcello Mastroianni-díját. Mindössze egyetlen esztendőt kellett várni a következő bravúrra: az A good lawyer's wife egy család szétbomlásának drámai erejű krónikája, amelyben Moon kisasszony az elhanyagolt feleség szerepében brillírozik. A legújabb kori dél-koreai történelmet sajátos szemszögből vizsgáló The president's barber című alkotásban Park Chung-hee fodrászának (Song Kang-ho) arájaként tűnt fel, míg az angol címváltozat nélküli, a keresztény motívumkincset felhasználó Sagwaban (amely egyszerre jelent bocsánatkérést és almát) egy sok év után kidobott barátnőt játszik el. Legyen bár elnyűhetetlen édesanya (Bravo, my life!), nehézsúlyú csábító (Bewitching attraction) vagy vendégszerető nővér (Family ties), tehetsége valamennyi esetben szembeszökő. Legutóbb az idei esztendő első komoly nemzeti filmsikerét jelentő Forever the moment egyik főszereplőjeként tűnt fel, amely a dél-koreai női kézilabdaválogatott olimpiai felkészüléséről és a későbbi, megszenvedett sikerről szól.

Galéria

Szólj hozzá!

Címkék: színésznők


2008.07.23. 17:08 namhanman

Az elfeledett háború

Immár online is olvasható a dél-koreai készítésű koreai háborús filmekről szóló esszém. Kommenteljetek, kritizáljatok bátran.

1 komment

Címkék: hírek


2008.07.16. 17:18 namhanman

Culture shock #2: A koreai evőeszközökről

Felülről lefelé a következőképpen fest a kép: műanyag evőpálcikák (Tajvan), porcelán evőpálcikák (Kína), bambusz evőpálcikák (Tibet), pálmafából készült evőpálcikák (Indonézia), rozsdamentes acélból készült evőpálcikák + helyi kanál (Dél-Korea), japán evőpálcikák pároknak (két pár), gyerekek részére készített evőpálcikák (Japán), végül pedig az egyszer használatos, eldobható evőpálcikák. 

Le grand chef (Jeon Yoon-soo, 2007): egy raklap izgalmas téma adott a koreai konyhaművészettel kapcsolatosan, én most járulékos jelleggel az evőeszközökre koncentrálnék. Szemben a többi, evőpálcikát használó ázsiai állammal, a dél-koreaiak fa helyett rozsdamentes acélból készült pálcikákat használnak. Anno a Joseon-dinasztia királyai az ezüstöt favorizálták, ám ez a nép számára drágának bizonyult, így ők áttértek a szimpla fém használatára. Szöulban ugyan magam nem tapasztaltam, de a szakirodalom szerint bambuszból, illetve műanyagból készült evőpálcikákkal is lehet találkozni Dél-Korea területén. Miként a képen látható, a koreaiak kanalat is használnak az étkezéshez (a leveshez és a rizshez, bár utóbbit lehet pálcikával is enni). Érdekesség, hogy a hús felvágásához nem kést, hanem ollót használnak az éttermekben. Az etiketthez hozzátartozik, hogy a leveses vagy a rizses tálat illetlenség felemelni (kivétel kizárólag a ramyon esetében tehető), valamint, hogy mindig a kanál mellé, jobbra tesszük le az evőeszközt. A rizsbe beleszúrt pálcika hasonlóképp bárdolatlanságnak számít (noha egyes, elhunyt családtagokkal kapcsolatos ceremóniák alkalmával használják).

Szólj hozzá!

Címkék: culture shock


2008.07.16. 16:57 namhanman

Megalakult a Koreai Tanszék az ELTE Bölcsészettudományi Karán!

Rendkívül örömteli hír, hogy az eddigi, négy szemeszteres ún. "koreai program" immár hivatalos BA-képzéssé vált. Az ünnepélyes felavatás alig több mint egy hete, 2008. július 7-én történt. További információk itt, itt és itt.

1 komment

Címkék: offtopic


2008.07.13. 02:56 namhanman

Filmbemutató: Dachimawa Lee (Ryoo Seung-wan, 2008)

Ryoo Seung-wan (Die bad, Crying fist, The city of violence) új moziját augusztus 14-én mutatják be Dél-Koreában.

Szólj hozzá!

Címkék: trailer


2008.06.29. 13:41 namhanman

Koreai filmcsillagok menni Amerika

Olvasnivaló itt.

Szólj hozzá!

Címkék: hírek


2008.06.24. 22:37 namhanman

Art of seduction (Oh Ki-hwan, 2005)

A nő és a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legkegyetlenebb önzés és a féktelen hiúság fűtenek. A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állasz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Parázson fekszik, aki egy nő ágyában fekszik. /Márai Sándor: Füves könyv/

Jóllehet hivatalosan már a negyvenes évek közepén kihalt az USA filmművészetéből a screwball comedy vígjátéki alműfaja, jellegzetes alaphelyzetei, motívumai, figurái a mai napig felfedezhetők, nem meglepő módon éppen a hozzá legközelebb álló zsánerben, a romantikus komédiában. A My sassy girl című, überelhetetlen hallyu-klasszikus  excentrikus, karakán főhősnője (Jun Ji-hyun) például hamisítatlan screwball karakter, az Art of seduction pedig e kevéssé ismert alműfaj egyik visszatérő paneljére, a nemek harcára húzza fel kiemelkedően szellemes, kacagtató cselekményét. Adott két ellenkező nemű, sikeres és jómódú fiatal, akik szakmájuk mellett a csábítás művészetét is professzionális szinten űzik, egymással szemben azonban még a legprecízebben kivitelezett trükkjeik sem bizonyulnak működőképesnek. Megkezdődik hát a kudarcot még csak távolról sem ismerő, nehézsúlyú hódítók frappáns párbeszédekkel és remekül eltalált szituációkkal aládúcolt húzd meg-ereszd meg játéka (a kérlelhetetlen hölgy megkaparintásán fáradozó úriember története kapcsán joggal sejlik fel a hasonló dinamikával dolgozó How to lose a guy in 10 days című amerikai mozi), amelybe még a My sassy girlből ismerős, mókás film a filmben betétet is illesztettek a vérre menő párharc konkrét megjelenítése kedvéért (míg a My sassy girl a chambarák világát idézi meg egy formanyelvileg is autentikus, rendkívül találó akciószekvencia képében, jelen munka a wuxia alműfaja előtt tiszteleg). Érthetetlen módon alulreprezentált film ez, az imdb-n mindösszesen egy angol nyelvű kritika olvasható róla (az is indokolatlanul negatív színben tünteti fel), még a megbízható ízlésű koreanfilm.org sem tiszteli meg egy recenzióval: ezen postban tettem egy szerény kísérletet arra, hogy kiemeljem ezen jobb sorsa érdemes darabot az amúgy meglehetősen lagymatag dél-koreai romantikus komédiák tengeréből. 

1 komment

Címkék: kritikák


süti beállítások módosítása